[img]http://militarypapers.hu/staff/news/x45c.jpg width=200 height=160 hspace=5 vspace=5 align=right]A Military Papers rendszeres olvasói már többször összefuthattak a Joint Unmanned Combat Air Systems (J-UCAS) kifejezéssel az oldal hírei között. Igen, ez az a DARPA/USAF/Navy közös program, melynek célja egy jól felfegyverzett, részben autonóm robotrepülőgép kifejlesztése. Hmm, igazából jelenleg kettőé, hiszen a Nortrop X-47-ese a haditengerészetnek, míg a Boeing X-45-öse a légierőnek készül. Most utóbbiról lesz szó.
A robotrepülőgépek felfegyverzése önmagában ma már nem is egy nagy újdonság... Elég ha a Predatorra és a ráaggatott Hellfire rakétákra gondolunk. (Bár ettől a lassúcska Predator továbbra is inkább csak felderítő gép marad.)
A J-UCAS gépek viszont már igazi agresszorok lesznek. A szteroidokon nevelt X-45C - mely a maga 8,1 tonnás súlyával jóval nagyobb a mindössze 3,6 tonnás öcsinél, az X-45A-nál - például 2 db 2000 fontos (~900kg) preciziós bomba szállítására lesz képes. Mindezt közel hangsebességgel (0,85 Mach) akár 12km magasságban!
No persze ez önmagában még nem lenne egy akkora nagy kunszt. Ám ha figyelembe vesszük, hogy a manapság elterjedt UAV-okkal szemben az operátornak nem kell folyamatosan pátyolgatni őket - értsd: nem kell a joystickot markolászva reptetni őket, hiszen autonóm repülésre és bizonyos mértékig önnálló döntéshozatalra képesek - akkor már mindjárt más a kép. Its fly-by-mouse, (Egérrel irányított) - nyilatkozta David Koopersmith, az X-45 program vezetője. A fegyverzet aktiválása és használata természetesen az operátor feladata, nem a gépen lévő számítógépeké... Az elképzelés szerint az X-45 rajok egy háború esetén a légicsapások nyitóhullámát képeznék, semlegesítve a légvédelmet és radarállomásokat. Igen, pontosan, amit mindenki sejtett/tudott: a pilótaéleteket követelhető rizikós feladatok jutnak nekik. A cirka 15 méter szárnyfesztávolsgú X-45C-t egy F404-GE-102D (ilyen dübörög a Hornet-ekben is) hajtómű hajtja. A gép hatósugara 1100-1300 tengeri mérföld (olyan 2400 km) körül alakul. Ez jóval nagyobb, mint az ember vezette vadászgépeké (utántöltés nélkül persze). Megjegyzendő, hogy ugyan jelenleg 2 db X-45C építése van kilátásban az esetleges harmadik prototípus légi utántöltésre is alkalmassá lesz téve.
A lassan kifutó F-15 és F-18 után vadászgép nélkül maradó Boeing számára igen fontos ez a program, ugyanakkor a project sorsa koránt sem biztosított. A Pentagon választhatja a Northrop X-47B-jét is. Esetleg mindkét típust. Szóval elképzelhető, hogy a gépek megépítsére nem lesz keret. Persze idővel eldől a gép sorsa. Mindenesetre a Military Papers továbbra is nyomon fogja követni a fejleményeket...
A C variáns repülése 2007 magasságában esedékes. A kisebb A variáns utolsó tesztjére egyébként augusztusban került sor, mikor is a géppár egy 30x60 mérföldes csatatér felett lett bevetve, ahol a fedélzeti döntéshozó szoftvert használva kiválasztották a legjobb útvonalat a célok megközelítésére, majd szimulált támadást intéztek radarállomások és rakétaütegek ellen.
(Módosította Tomcat 2005.12.10. 16:37-kor)
