Nos, akkor leírom amit én tudok az esetről. Annyira sohasem mélyedtem el benne, de most kicsit utánanéztem, hogy felelevenítsem a dolgokat, és komlexebb a dolog, mint emlékeztem. Énnélfogva inkább csak magára a konkrét eseményre öszpontosítanék.
Nem feltétlenül fedi minden a valóságot, ám korántsem tisztázott minden vonatkozása a dolognak. Főleg ami az oroszok indítékaira vonatkozik.Annyi mindenesetre megemlítendő, hogy a dolog kulcsfontosságú tényezője az, hogy az 1980-as évek során a svéd haditengerészet jelentései szerint számos alkalommal ólálkodtak be tengeralattjárók a felségvizeikre, és - a szovjetek számlájára elkönyvelt behatolások - hatására a svédek ébersége jelentősen megnövekedett. Amúgy tudtommal két alkalommal sikerült szovjeteket azonosítani, a többi eset során a behatoló nemzetisége ismeretlen maradt. A dologhoz hozzátartozik, hogy amerikai és brit illetékesek szerint a svéd haditengerészet tudtával, informálásával összekapcsolva rendszeresen tevékenykedtek NATO tengeralattjárók a svéd vizekben a svédek készültségét tesztelve. "Csak úgy" azonban elvileg nem küldtek egységeket. A németek tengeralattjárósok is együttműködtek a svédekkel.
Milyen haszna lett volna a NATO-nak abból, ha stikában is küld tengeralattjárókat? Nos, a svéd haditengerészet éberségének fokozása, ami ugye a szovjet balti flotta miatt nyerő dolog. És a szovjeteknek mi haszna lett volan? Nyílvánvalóan ugyanaz...
Egyes feltételezések szerint miért is lett volna jó az oroszoknak, hogy akkoriban arrafelé randalírozzanak? Nos, lehetett az a kényszerképzetük, hogy a NATO tengeralattjárók nagyon frankón elrejtőzhetnek a svéd partok mentén húzódó apró kis szigetecskék zegzugos hálójában. Ez azért lett volna ciki, mert innét kis hatótávolságú cirkálórakétákkal is lefedhették volna a szovjetek balti létesítményeit. Kifüstölésük meg igen nehéz lett volna, hiszen a rengeteg kis sziget, zátony az aktív szonárt lényegében használhatatlanná tette, a passzív hallgatózást is igen megnehezítve. Megoldás? Tegyünk róla, hogy a semleges svédeknek igen éber haditengerészete legyen.
No de hogyan kerüljük el, hogy véletlenül áldozatok legyenek? Nos dumáljuk meg a svédekkel a dolgot
Ők akcióznak, de "véletlenül" mindig rossz helyre csapnak le. A svéd hadipar jól jár, Moszkva jól jár. És a NATO? Nos ezen nézőpont szerint a NATO eleve nem akart a svédeknél bujócskázni, mikor a dánok is nagyon szépen tarthatták volna hazai vizeken a ruszkikat. Szal ők meg röhögtek a markukba? Lehet.
Szóval úgy tűnik az egyik tábor elsősorban NATO és kisebb mértékben szovjet behatolásokat tart valószínűnek, a másik meg fordítva. Szerintem meg inkább a kettő között
-----
No, ennyit a feltételezgetésekről. Mivel azonban magának az U-137 zátonyra futása körül is igen sok a ködös momentum, lesz még találgatás. Egyelőre most nézzünk némi sziklaszilárd tényeket!
- 1981. október 27-én egy szovjet W-osztályú (NATO: Whiskey) tengeralattjáró sziklára futott az egyik legnagyobb svéd haditengerészeti támaszpont relatíve közelében lévő szigetcsoport területén. Mellékelt képen látszik, hogy elég közel a városhoz.
- 1981. október 28-ának hajnalban, nem sokkal a tengeralattjáró megfeneklése után egy halász értesítette a haditengerészetet. Ezzel elindult egy 10 napos diplomáciai vesszőfutás.
Itt talán említsük meg, hogy a Whiskey-osztály igen régi konstrukció. Alapjában vége visszavezethető a németeknek a 2. VH végéfelé megjelent, akkoriban csúcskategóriás Type XXI hajójára. A zsákmányolt Type XXI-esek tanulmányozásából született a Zulu-osztály, majd annak lekicsinyített, legyengített változataként jelent meg a Whiskey-osztályú hajók sora (összesen 5-féle változatban készült az idők folyamán). Lényegében partközeli tevékenységre szánták anno az 50-es években. 236 db épült.
-----
A szituáció a megfeneklett tengeralattjáróval adott, node az kiderült, hogy hogyan feneklett meg? Nos tudtommal nincs határozott magyarázat. Az oroszok meghibásodott navigációs berendezésre hivatkoztak. A svédek tengeralattjárón tett látogatása, a kapitány illetve a politikai tiszt kihallgatása után illetve hivatalosan is.
A helyszínre kiérkező Karl Andersson kapitánynak állítólag némi nehézségébe került meggyőzni feljebbvalóit, hogy a jelentés valóban igaz, tényleg ott a hajó. Visszaemlékezései szerint az U-137 fedélzetére érkezése után az orosz kapitány, Anatoly Gushchin egyből megkínálta némi itókával.
Ám az esetet nem emiatt hívják Whiskey on the rocks-nak. Mindenesetre Andersson a legénység egyik, németül kicsit beszélő tagján keresztül kommunikált az orosz kapitánnyal. Amiből mindössze annyi derült ki, hogy a navigációs rendszer "kaputt".
Ahogy telt az idő, haladtak az események is:
- Moszkva rombolókból és vontatóhajókból álló köteléket küldött a svéd felségvizek közelébe, ami ellen a svédek hevesen tiltakoztak abbéli aggályuk miatt, hogy az oroszok megpróbálják az engedélyük nélkül elvontatni a tengeralattjárót.
- A svédek titokban egy átalakított vontatóhajó segítségével sugárzó anyag nyomait kutatták a hajó törzse mentén és észleltek is sugárzást, amiből arra következtettek, hogy jó eséllyel urán-238 van a fedélzeten. Ezt be is jelentették a nyílvánosságnak. Moszkva tagadta a dolgot.
- A két kormány közti tárgyalások eredményeként a svédek partra szállították a kapitányt és a politikai tisztet kihallgatásra. A politikai tiszt, Vasilij Besedin kapitány megerősítette, hogy nukleáris fejjel szerelt torpedók voltak a hajó fedélzetén. Besedin azt is közölte, hogy olyan parancsot kaptak, hogy robbantsák fel az egész hajót, ha a svédek megpróbálják elfoglalni azt. Talán emiatt is tettek le a svédek a hajó megszállásáról, a legénység partraszállításáról.
[attach=#][attach=#][attach=#]
A kihallgatáson a kapitány továbbra is kitartott a navigációs rendszer meghibásodása mellett, és állítása szerint úgy hitték a lengyel partok közelében hajóznak, mikor sziklára futottak. A svédeket ez nem igazán győzte meg, lehet az is közrejátszot ebben, hogy a hajón utasként jelen volt egy magas rangú profi navigációs tiszt, aki elsősorban a Balti-tenger nyugati felének szigetcsoportjait ismerte betéve. Különös.
Állítólag (ezt csak egy forráson találtam) a vizsgálatot végző tisztek a hajón a zátonyrafutás régiójának igen részletes térképeit találták meg.
Nos, hogy az úticél nyílvánvalóan Svédország volt, ám hogy esetleg direkt futottak zátonyra az már más kérdés. Lehetséges. Végülis nukleáris fegyverekkel zátonyra futó orosz tengeralattjáró eléggé paranoiássá teheti a svédeket. Visszakanyarodva az elején említett elmélethez.
A krízis megoldásához a két tiszt kihallgatásához történő hozzájárulás és hivatalos bocsánatkérés járilt hozzá. A tengeralattjáró 1981 november 6-án kapta meg az engedélyt a svéd vizek elhagyására.
[attach=#]
