Az F-94 Starfire nem véletlenül sorolandó az első generációba. A sárkányszerkezet gyarkorlatilag megegyezik az F-80 Shooting Star kiképző változatáéval. Ez a 40-es években még viszonylag jónak számított, de a koreai háború idejére elavult lett. Az F-80-asoknál sokkal jobb volt a MiG-15, bár ezt az amerikai és a koreai pilóták kiképzettségi szintje valamennyire ellensúlyozta. Viszont az F-94-esben a kor talán legfejlettebb radarja illetve tűzvezető rendszere dolgozott, és nem szabad elfelejteni a típus feladtakörét. Ez pedig az éjszakai vadászat, amihez nem is volt szükséges az igazán jó manőverező képesség. A koreai háborúban a kommunista erők éjszaka nem igazán röpködtek, ezért ritkán akadt feladata a Starfire-öknek. Az északiak éjszaka kevés kivételtől eltekintve a Po-2-eseket használták csak éjszaka, mégpedig az amerikai erők demoralizálására. Ezek lassúsága és kis repülési magassága viszont komoly fejtörést jelentett az amerikai éjszakai vadászoknak, meglehetősen nehéz volt őket lelőni egy F-94-essel.
Arra akarok kilyukadni, hogy az F-94 nem volt olyan rossz gép, sikertelensége inkább a körülményeknek tudható be.
Legalábbis szerintem....
Az amerikai gépek is jól tudnak manőverezni, nem csak az oroszok!!!
