Nukleáris fegyverek elmélete és története
- Téma indítója Jeno
- Indítva
-
Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.
Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned. -
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
-
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
-
Az elmúlt évek tapasztalatai alapján, és a kialakult helyzet kapcsán szeretnénk elkerülni a (többek között az ukrán topikban is tapasztalható) információs zajt, amit részben a hazai sajtóorgánumok hozzá nem értő cikkei által okozott visszhang gerjeszt. Mivel kizárható, hogy a hazai sajtó, vagy mainstream szakértők többletinformációval rendelkezzenek a fórumhoz képest a Wagner katonai magánvállalat oroszországi műveletével kapcsolatban, így kiegészítő szabály lép érvénybe a topik színvonalának megőrzése, javítása érdekében:
- a magyar orgánumok, közösségi média oldalak, egyéb felületek hírei és elemzései (beleértve az utóbbi időkben elhíresült szakértőket is) nem támogatottak, kérjük kerülésüket.
- a külföldi fősodratú elemzések, hírek közül az új információt nem hordozók szintén kerülendők
Ezen tartalmak az oldal tulajdonosának és moderátorainak belátása szerint egyéb szabálysértés hiányában is törölhetők, a törlés minden esetben (az erőforrások megőrzése érdekében) külön indoklás nélkül történik.
Preferáltak az elsődleges és másodlagos források, pl. a résztvevő felekhez köthető Telegram chat-ek, illetve az ezeket közvetlenül szemléző szakmai felületek, felhasználók.
SADM : Special Atomic Demolition Munition
Special Forces “Green Light” teams trained to deploy small nuclear bombs called Special Atomic Demolition Munitions during the Cold War. ...
Special Forces “Green Light” teams trained to deploy small nuclear bombs called Special Atomic Demolition Munitions during the Cold War. ...
Nagyon érdekes téma, a legkisebb nukleáris robbantások:
Remek cikk a Scientific American-tól, akiket meghívtak Los Alamosba, ahol a Sentinel programhoz fejlesztik az új "Plutonium Pit" magot.
www.scientificamerican.com
Behind the Scenes at a U.S. Factory Building New Nuclear Bombs
The U.S. is ramping up construction of new “plutonium pits” for nuclear weapons
Na, erről se hallottam még! Svédek hidegháborús atombomba törekvése;
Nagyon sok ország akart atombombát csinálni,nem csak a svédek.
Svájc,olaszok,Libia,Egyiptom,Sziria,Irán,Irak,Argentina,Brazilia,Chile,NDK,Románia,Kanada,kikről ismert,hogy volt a hh alatt valamilyen szintű atombomba programjuk.
Akarni egy dolog. Fele az itt felsoroltaknak komolytalan, mint Romania, csak mert egyszer Ceausescu azt mondta, hogy tudnak atombombát előállítani.
Svájc,Olaszország és Kanada atomprogramjait még előkészitő fázisban leállitották.
A többieknek bizony volt fizikailag is létező atomprogramjuk.Romániának is-az már más kérdés,hogy ezzel milyen szintre jutottak.Többségük kb odáig,hogy felállitottak egy hűdeszupertitkos intézetet,ahol papiron szépen rajzoltak maguknak egy atombombát.
A svéd atomfegyver-program már 1945-ben elindult, mégpedig elég sok szereplővel, mert abba a hadseregen kívül a kormány bevonta a bányászat és az ipar szereplőit éppúgy, mint a tudományos intézetek munkatársait. A svédek földtani intézete már '45 októberére összeállította az országban található lehetséges uránforrások listáját, mert kezdettől saját nyersanyagokból akarták megépíteni a bombájukat. Decemberre le is fektették a munka elméleti alapjait. Hogy fedezzék az irgalmatlannak ígérkező költségeket, arra törekedtek, hogy az atomenergiát először polgári célokra hasznosítsák, miközben folyamatosan szem előtt tartják az atomfegyver-készítés szempontjait. 1947-re részvénytársaságot hoztak létre, amelyben a részvények 57%-a állami tulajdonban volt, 43%-án viszont 24 különböző svéd vállalat osztozott.
1948-ra már eljutottak a plutónium-alapú bomba koncepciójához és úgy számolták, hogy évente 5-10 ilyen harceszköz gyártása lenne lehetséges, egyenként 36-72 kg közötti plutóniumtömeggel (ezt jelentősen túlbecsülték). Ehhez persze jelentős mennyiségű urán és jelentős reaktorteljesítmény szükséges - utóbbiból előbb egy kísérleti típust terveztek megépíteni. Úgy vélték, hogy optimális esetben 8 évre és 450 millió koronás költségre lesz szükség az első bomba előállításához.
Az atomprogram elindítása ésszerű döntés volt, hiszen Svédország a világháború előtt és annak idején is intenzíven törekedett arra, hogy minden fegyvertípusból önálló fejlesztésekkel és gyártással rendelkezzen, az atombomba pedig biztosítani látszott ekkor az ország biztonságát - hiszen a rettegett szomszédnak, a Szovjetuniónak ekkor még nem volt saját atomfegyvere.
Az USA teljesen elzárkózott a svéd megkeresések elől, ezért a svédek a britekkel és a franciákkal keresték az együttműködést. A munka mindazonáltal lassan haladt, a svédek első, 1 MW teljesítményű (nehézvizes) reaktora 1954-ben kezdte meg működését 15 méter vastag sziklába vájva - francia uránnal. Ekkoriban úgy kalkuláltak, hogy 1961-re kezdhetik meg a plutónium gyártását. (Ekkor már tudták, hogy 8-15 kg is elegendő egy-egy bombához.)
Közben az USA 1953-ban meghirdette az "Atomot békéért" programot, melyben vállalta, hogy segíti azon államok békés célú atomenergiához jutását, amelyek lemondanak az atomfegyverek fejlesztéséről. A svéd közéletben vita indult az atomfegyverekről, és a többség egyértelműen ellenezte azokat. A tiltakozó hangok aztán ha lassan is, de évről évre erősödtek. Az 50-es évek végére világossá vált, hogy a polgári célú atomerőműveket plutónium előállítására használni jóval lassabb és költségesebb, mint eleve ebből a célból építeni egy katonai létesítményt, tehát hogy a polgári alapokon nyugvó fegyverfejlesztés igen gyenge hatásfokkal, csak lassan hoz majd eredményt. A békés- és katonai célú atomprogram ezért egyre távolabb került egymástól, miközben a költségek nőttek, az évek pedig múltak.
Svédország első polgári célú atomerőműve, a 12 MW teljesítményű Ågestaverket szintén nehézvízzel (és persze (hazai) uránnal) működött, feladata Stockholm lakásainak távfűtése volt. 1957-ben kezdték építeni, ám energiát termelni csak 1964-ben kezdett (és 1974-ben be is zárták).
az erőmű kívülről és belülről
Az 1960-as évekre a katonák egysége is megbomlott. A hadsereg és a haditengerészet vezetőinek nem tetszett, hogy az atomfegyver várható megjelenésével a légierő szükségszerűen hatalmas költségvetési túlsúlyba kerül, ugyanakkor a légierőnél sem rajongtak egyértelműen a bombáért, mivel ekkorra időszerűvé vált a Draken utódjának kifejlesztése is - márpedig a kettőre együtt nem volt elegendő pénz.
1962-ben úgy kalkuláltak, hogy - a polgári atomenergiaprogram késése miatt - az addigi ütemterv mellett az első svéd atombomba 1972-re készül majd el. Összesen nagyjából 100 robbanóeszköz elkészítésével számoltak, egyenként kb. 5-10 kilotonna hatóerővel.
Az USA természetesen továbbra is határozottan ellenezte a svéd atomprogramot, de messzemenőkig nyitott volt a konvencionális fegyverek fejlesztésével kapcsolatos együttműködésre és a polgári atomenergia támogatására. Így végül 1968-ra a svéd kormány leállította az addig is igen lassan haladó és számos nehézséggel küzdő - bár a 70-es évek közepére néhány atomfegyvert jó eséllyel biztosan előállítani képes atomprogramot.
A döntést az is indokolta, hogy ekkorra stratégiailag is erősen megkérdőjelezhetővé vált a program. Az mindig világos volt, hogy Svédországnak kisebb szomszédaival szemben nincs szüksége atomfegyverre, ekkorra viszont az is látszott, hogy a Szovjetunió messze lelépte a skandináv államot a nukleáris fegyverek területén. Valószínűsíthetővé vált továbbá, hogy egy jövőbeni háborút a szovjetek Svédországban konvencionális eszközökkel fognak megvívni, viszont egy esetleges, korlátozott értékű svéd atomcsapás lehetősége reálissá tenné a nagyságrendekkel nagyobb szovjet válasz- vagy akár megelőző csapás lehetőségét is. Ráadásul az atomprogramba ölt pénz továbbra is hátráltatta volna a hagyományos fegyverzet- és hadseregfejlesztési programokat is, és akkor még nem beszéltünk a hordozóeszközök problémájáról...
A svéd atomfegyver-program így ért véget és felújítására - érthető módon - azóta sincs igény.
A fentiek bővebben itt: The Swedish Plans to Acquire Nuclear Weapons, 1945–1968
Érdekes adalékot találtam a szovjet multimegatonnás, tehát hadászati kaliberű szabadesésű nukleáris bombafegyverzet esetleges sorsával kapcsolatban:
"...Another device tested the following year had a nominal yield of 50 mt. Tested at a reduced yield of 24.2 mt on 24 December 1962 at Novaya Zemlya, it was designed at Chelyabinsk-70 (as opposed to Arzamas-16 for the RDS-220)[66].
Whether either of these weapons was operational is unknown. The RDS-220 was probably never operational: only the single specially modified Tu-95V could carry it, and when doing so it would have been particularly vulnerable to anti-aircraft action. The 50-mt Chelyabinsk-70 device might have weighed 10-15 metric tons, based on comparison to other Soviet warheads of the time. Thus it was probably deliverable by unmodified Tu-95M Bear bombers, which could carry 15 metric tons of payload (albeit to a reduced range).[68] Any operational deployment was probably only for a short time since bomber forces were converting to cruise missiles, but the weapons could have remained in the stockpile as late as the 1980s, given the apparent slow pace of Soviet warhead disassembly..."
Tehát, az a bizonyos második legnagyobb teszt a maga 24 Mt-s hatóerejével ugyanúgy egy felezett dizájn volt, mint a Cár-bomba, csak a konkurens csapat tervei alapján készült és szállíthatóbb, bevethetőbb kivitelben. És elvileg ezek hadrendben is maradtak a 80-as évekig, de legalábbis raktározták őket az akkortól kezdett szétbontásukig.
"...Another device tested the following year had a nominal yield of 50 mt. Tested at a reduced yield of 24.2 mt on 24 December 1962 at Novaya Zemlya, it was designed at Chelyabinsk-70 (as opposed to Arzamas-16 for the RDS-220)[66].
Whether either of these weapons was operational is unknown. The RDS-220 was probably never operational: only the single specially modified Tu-95V could carry it, and when doing so it would have been particularly vulnerable to anti-aircraft action. The 50-mt Chelyabinsk-70 device might have weighed 10-15 metric tons, based on comparison to other Soviet warheads of the time. Thus it was probably deliverable by unmodified Tu-95M Bear bombers, which could carry 15 metric tons of payload (albeit to a reduced range).[68] Any operational deployment was probably only for a short time since bomber forces were converting to cruise missiles, but the weapons could have remained in the stockpile as late as the 1980s, given the apparent slow pace of Soviet warhead disassembly..."
Tehát, az a bizonyos második legnagyobb teszt a maga 24 Mt-s hatóerejével ugyanúgy egy felezett dizájn volt, mint a Cár-bomba, csak a konkurens csapat tervei alapján készült és szállíthatóbb, bevethetőbb kivitelben. És elvileg ezek hadrendben is maradtak a 80-as évekig, de legalábbis raktározták őket az akkortól kezdett szétbontásukig.
Gombafelhőnél megfigyelhető Cserenkov-sugárzás:
Ez az atomháború első fázisa: A robbanások közvetlen hatására (fény-, hő-, lökéshullám) bekövetkező pusztítás.
Ez önmagában meg sem kottyanna az emberiségnek. Az északi féltekén elhamvadna cirka 400 millió (zömében fehér) ember, de a délin észre sem vennék.
Ugyanez igaz a pusztítás nyomán eluralkodó káoszra és összeomlásra: A háborúban nem érintett területeken nem jelentkezne. Sok helyen egyébként emberemlékezet óta nem is ismernek másféle állapotokat (Szomália, Afganisztán, brazil favelák, indiai nyomortelepek, fekete Afrika...) és pont ezeken a helyeken úgy szaporodik az emberiség, hogy felfogni is nehéz.
A másodlagos hatások azok, amikkel globálisan számolni lehet, ezek pedig a robbanások nyomán kialakuló tüzek, tűzviharok, és főleg az ezek hatására légkörbe kerül füst és por, ami a nagy vulkánkitörésekhez hasonlóan globális lehűlést eredményezne.
Nagy kérdés, hogy ez mennyire hatna ki az emberiség egészére, de az egészen biztos, hogy akkora klimatikus változást nem idézne elő, mint amekkorát a dinoszauruszok (feltételezett) kipusztulását okozó meteorit okozott, vagy amely az utolsó jégkorszakra (Würm-glaciális) emlékeztető állapotokat teremtene. De hogy hűlne pár fokot a klíma és csökkenne a napsugárzás mértéke, az biztos.
Vélelmezhető, hogy ez az emberiség történetének legsúlyosabb éhínséghullámát hozná magával elsősorban a Közel-Keleten, Ázsiában, Afrikában és kisebb mértékben Latin-Amerikában. (Északon ugye eleve nem sok ember marad egy atomháború után az éhenhalásra...) Tételezzük föl, hogy a népesség ezeken a területeken a felére csökkenne. Ez elképesztő, apokaliptikus éhínség, de ez sem járna káosszal, anarchiával, a civilizáció halálával, ahogyan a történelem többi nagy éhínsége sem járt efféle következményekkel. (Sem a kínai, sem a szovjet rendszert nem viselte meg milliók éhhalála, de az afrikai hadurakat sem izgatja, hogy hányan vesznek éhen a bozótban.)
Ott van azonban a sugárszennyezés jelentette megterhelés. A nukleáris tél jelensége természetes módon is bármikor kialakulhat, hiszen volt már rá példa vulkánkitörések és meteoritbecsapódások nyomán a légkörbe a jutó füst, por és hamu okán. Az atomháborús sugárszennyezés viszont nagyon nem természetes, de kifejezetten halálos és degeneratív mellékhatás.
Itt azonban van egy nagy aránytévesztés. A sugárszennyezésről mindenkinek Csernobil jut eszébe, az atomháborút pedig hajlamosak vagyunk úgy képzelni, mint ezernyi Csernobilt, de az atomháború olyan lenne, mint ezernyi Hirosima.
Az atomfegyverek jelentette sugárszennyezés össze sem hasonlítható egy Csernobil-típusú reaktorkatasztrófa nyomán támadó szennyezéssel. Hirosima felett 46 kg urán-235 maghasadása folytán keletkezett sugárzás, a 4-es blokkból viszont becslések szerint 7-10 tonna radioaktív anyag radionuklidjai szabadultak ki (180 tonna nukleáris fűtőanyagból). Ez 150-200× mennyiség.
Ezért lehet Hirosima és Nagaszaki ma egyaránt élhető nagyváros, míg az atomerőmű 30 km-es körzete máig lezárt terület.
A sugárszennyezés mértéke egyébként jó hatásfokkal egyaránt csökkenthető és növelhető is az atomfegyverekben.
A Cár-bomba harmadik fokozatának urán-238 köpenyét ólomra cserélték, ezzel jelentősen csökkentették a radioaktív kiszóródás mértékét. Az ún. "neutronbomba" kifejlesztése során viszont éppen az volt a cél, hogy maximalizálják a robbanás következtében fellépő radioaktív sugárzást. Kérdés tehát az is, hogy az elműködő robbanófejek többsége melyik típust képviseli?
A Bikini-atoll 1946 és 1958 között 23 atomrobbanás helyszíne volt, itt zajlott az USA legerősebb hidrogénbombájának a tesztje is, a hírhedt Castle Bravo, amely háromszor akkorát szólt, mint amennyit előzetesen kalkuláltak és a sugárszennyezése is durván felülmúlta a várakozásokat.
Mindezek ellenére a Bikini-atoll ma, ha nem is lakható, de akár több hónapos tartózkodással is biztonságosan látogatható. Főleg búvárok keresik, mert a gazdag élővilág mellett az atomkísérletekben elsüllyesztett hadihajók is remek látnivalót szolgáltatnak. Az alábbi képen egy búvár a Nagato lövegei között nézelődik:
(A Nagato egyébként 1946. július 1-én az első, 23 kT-ás kísérleti atomrobbanást simán túlélte (Test Able), pedig mindössze 1500 méterre volt a zero point-tól. A robbanás után még az egyik kazánját is gond nélkül be tudták üzemelni. Július 25-én került sor a második robbantásra. A Test Baker szintén 23 kT-ás detonációja már 870 méterről érte a japán csatahajót, amely azután is a felszínen maradt, mindössze 2 fokkal jobbra dőlt. Az erős sugárzás miatt ekkor már nem mentek föl a fedélzetére, a Nagato pedig lassan megtelt vízzel, majd négy nappal később felborult és elsüllyedt.)
A mélyen fekvő, felszín alatti vizeket nem érintené a szennyezés még az atomháború sújtotta területeken sem, kérdés, hogy a felszíni vizekben milyen koncentrációban jelentkezne, és hogy mennyi idő alatt tisztulna ki belőle. A világ többi részén szerintem nem válnának érdemben szennyezettebbé a felszíni vizek sem egy északi atomháború nyomán. (És most megint beszúrhatnék egy képet a Gangeszről...)
Nem mindegy, hogy milyen évszakban és milyen időjárási körülmények között futna le ez a pár napos nukleáris adok-kapok. Télen, amikor hó borítja az északi erdőket, Európát meg éppen egy kiterjedt ciklon esője öntözi, egészen más lenne a helyzet, mint egy aszályos nyáron, amikor fél Kaliforniában égnek a bozóttüzek, sőt, még Szibériában is lángra kap a tajga. Utóbbi nagyságrendekkel több szennyezéssel járna.
Az a 3500 km2-es terület a Nevada National Security Site, ahol 1992-ig folytattak kísérleti robbantásokat és közel 1000 nukleáris tesztet végeztek el. A területet ma is használják radioaktív hulladékok kezelésére, illetve nukleáris vészhelyzetek szimulálására. Egyébként előzetes bejelentkezés alapján látogatható a terület. Fényképezőgépet, távcsövet, mobiltelefont bevinni tilos, kivinni akár csak egy követ is, szintén tilos, de vezetett túrát lehet benne tenni.
Összességében úgy látom, hogy egy NATO-Oroszország atomháború még a teljes atomarzenál felhasználása esetén sem okozná a világ végét, az emberiség kipusztulását, a civilizáció összeomlását.
Az északi félteke jelentős részén iszonyatos károk keletkeznének, megsemmisülne gyakorlatilag minden nagyváros és sűrűn benépesült terület, napokon, heteken belül elpusztulna kb. 500 millió ember, az összeomlás, éhínség és a további háborús cselekmények következtében pedig kb. még egyszer ennyi. De lennének foltokban területek, országrészek, amelyek megúsznák a fizikai pusztítást és ahonnan újra lehetne kezdeni valamit felépíteni.
A Föld nagyobb részét "csak" a lehűlés okozta éhínség sújtaná, de az önmagában nem irthatná ki az emberiséget. Még egy brutális, 50 %-os népességcsökkenéssel számolva is, a bolygó összlakossága a mai 8 milliárdról kb. 4 milliárdra csökkenne. Ez kb. az 1975-ös szint. De még a népesség 75 %-nak elhalálozásával járó atomháború után is pont annyi ember maradna a Földön, mint 1945-ben, amikor elhallgattak a fegyverek.
Sajnos az aránytévesztés ott kezdődik, hogy az alap értékek nem megfelelőek amivel számolsz.
Hiroshima, Nagasaki 35kT volt. Az áldozatok számát illetően nagyon eltérő adatokat publikál mindenki, 90- 150 ezer halott volt az első hetekben 250-300 ezer hosszútávon.
Nézzük a nyers adatokat a kalkulátorok szerint. 1 megatonnás becsapódás váltakozó népsűrűség szerint kb.: 250 - 800 ezer halott, légkörben robbantva 350 ezer - 1,5 millió halott, városi környezetben. A további sérültek száma 1,5 szorzó a kalkulátorok szerint.
Tehát nem ezernyi Hirosima hanem akár száz-ezernyi Hirosimáról beszélhetünk. Vagy a negligáló hasonlatoddal élve, csak az USA területére érkező áldás akár ezernyi "Csernobillel" érhetne fel.
Nagyságrendileg pár ezer megatonna becsapódás elképzelhető, csak a ballisztikusok esetében. Ráadásnak maradna még pár ezer taktikai és cirkáló (20-50kT vagy 50-150kT) méretű.
Csernobil sugárzás nem arányos egy atomrobbanásból származó sugárzás és rombolás mértékével. Becslések szerint Csernobil egy 6-7 megatonnás atomrobbanással egyenértékű sugárzást bocsátott ki magából az első év alatt, de mindezt lokálisan (a reaktor helye az epicentrum), szemben pl. egy atombombával szemben (1Mt+) ahol ez 3-4km2-es is lehet .
"The Chernobyl nuclear accident was caused by an unfortunate cocktail of human error and flawed reactor design. It was the worst nuclear disaster in history, releasing more than 400 times as much radioactive material as the Hiroshima atomic bomb."
Azért mert a kettő csak kb. 35kt, és légkörben robbantották. Egy pár megatonnás már nem így nézett volna ki, a sugárzás kb. a Nevadai helyszínnek felelne meg, azaz még mai is élhetetlen lenne. Jelenleg a legtöbb ismeretlen eredetű elhalálozás (korai szív és érrendszeri), valamint rákos megbetegedések rekordtartója a két helyszín.
Volt segítsége a túlélőknek, eltelt 70 év, és nagyon kicsi fejletlen, kezdetleges atombombák voltak.
Egy egész nemzet állt a hátuk mögött, volt külföldi segítség is, és az ország nem semmisült meg teljesen. Most játssz el a gondolattal, miszerint 50 db taktikait kapott volna Japán a nagyvárosaira elosztva (max 15-20kT/db). Nos, ma aligha lenne virágzó Hiroshima
Ha azonban 400-500kt is elérnék a töltetek, akkor ma Japán nem létezne csak a történelem könyvekben.
A robbanófejek a lehető legnagyobb pusztításra vannak kitalálva, és a ballisztikusak, mint első csapás mérő eszközök valamit megtorló eszközök ezt hivatottak megoldani. A taktikai már más, inkább elrettentés és vagy egy kis helyen való koncentrált pusztításra használhatják. A cár bomba köpenyét azért cserélték másra, mert nem szerették volna saját magukat pusztítani feleslegesen sugárzással.Még jóindulatból sem feltételezném, hogy az első csapás mérő eszközöket szándékosan visszafogják.
Igen ez így van, naponta pár száz milliárd m3 vízmozgás van a területen, így a tengerekben és óceánokban könnyebben eloszlik.
Így pár évtized után már látogatható, emberi életre azonban továbbra is alkalmatlan. A faunát meg nem ajánlják fogyasztásra, érthető okokból.
Ha nem lesznek városok, elektromosság, gépek, elektronika, infrastruktúra, kommunikáció és az kihal az nyugati emberiség java, a mélyen fekvő ivóvíz rétegeket ki fogja elérni, és mivel? A túlélő videókban látható kézzel fúrt kút nem játszik
Akár évekig középkor szintjén kellene túlélnünk, azonban kevesebb lehetőségekkel mint az őseink.
Az atomháború azt jelenti csak az USA kap 1000-1500 db töltetet. Ezek közül közel 50%-a eléri a 0,5 megatonna teljesítményt és a ballisztikusak nagy része 10x500kt vagy 10x800kt azaz 5-8 megatonna darabonként. (A 15-20 megatonnásokról ne is beszéljünk, kérdés melyik fejeket alkalmazzák) Ami éghet az nagyrészt égni fog, teljesen érintetlen terület a nyugati világban csak a képzeletben fog létezni, mert menekülhetsz folyamatosan a lehulló csapadék, meg széljárás elől. Független az időjárástól a pusztítás több lépcsőben zajlik le. Az égés szempontjából meg nem csak az elégett flóra játszik szerepet. Megsérülhetnek vagy megsemmisülhetnek atomerőművek, vegyi üzemek, tárolók is, akkumulátorok, milliónyi tonna műanyagok városonként, és minden javunk melyet az elmúlt 70 évben (modern eszközök) készített az emberiség. Gyakorlatilag minden amit ma (környezetvédelmi szempontból is) nagyon nem szeretnénk, hogy valaha kontrollálatlanul elégjen.
A vezetett túra pár m2-en zajlik. Gondosan megválogatott helyszínekkel. Ettől még élhetetlen az terület az ember számára. Egyáltalán semmit nem jelent, hogy Csernobil, Fukusima, Bikini-atoll és a Nevada területre turista utakat szerveznek.
A civilizáció menthetetlenül összeomlana, az emberiség egy kis része fenntartásokkal középkori szinten túlélhetne. A közös tényező Hirosimában, Nagaszakiban, Csernobilban, Fukusimában az, hogy minden esetben volt egy hátország, egyes esetekben országok akik együttes erővel kárelhárítást végeztek. A szennyezett terület relatíve kicsi volt, léteztek mentőosztagok, voltak kórházak, infrastruktúra, kommunikáció sorolhatnám naphosszat. Igaz Japánoknál a háború miatt korlátozottan, de volt segítség, a túlélők el tudták hagyni a régiót.
Egy USA és az Oroszok közötti összecsapás esetén, nem lesz hátország, nincs segítség, nincs orvosi ellátás, menedék, bárhová mész. Az eső és a szél rádió-aktív szennyezést fog hozni, szinte minden irányból. Gyakorlatilag minden nagyváros maradványa potenciálisan adná le a sugárzást jó pár évig.
Vannak kalkulátorok melyeket tudományos alapokra készítettek, érdemes kicsit játszani vele.
A számaid teljesen irreálisak, több ezer megatonna detonációjára vetítve. Amennyiben lakott területek a célpontok 2,5-3 milliárd ember pusztulna el a csapásokat követően az első hetekben.
Csak gondolj bele ma a világ mezőgazdasági termelésnek nagy része Ukrajnában és Oroszországban van, pont azon országokról beszélünk, melyek ellátják a világ nagy részét. Az érintettségükről egy atomháború esetén, gondolom nem kell vitát nyitni.
Ha ezek az ellátási láncok megszakadnak végleg, akkor pl. Afrikában a túlélési esélyeid minimálisra csökkennének, hisz ezeken a területeken súlyos belharcok és védelmi harcok dúlnának, egyrészt az érkező túlélők miatt, az éhínség miatt, másrészt a saját túlélésük védelmében.
Szerintem nem ugyanarról beszélünk. Hogy az első percekben-hetekben százmilliók halnának meg, az mindenki számára világos, nyilvánvaló. Az is, hogy még hónapok múlva is tízmilliós nagyságrendben hullanának a túlélők. Az érintett területeken felbomlana a rend, megszűnne az állam, mindennemű szolgáltatás, közművek, stb. Észak-Amerika, Európa és Oroszország lenullázná önmagát, a fehér ember egy kipusztuló ritkasággá válna.
A vita abból indult ki, hogy az atomháború mennyire viselné meg a bolygót és az emberiségnek azt (nagyobb) a részét, amely bölcsen (vagy szerencsésen) kimaradna belőle Dél-Amerikában, Afrikában, Indiában, Kínában.
Ebből a szempontból pedig lényegtelen, hogy mondjuk a Nyugati Part nagyvárosaiban milyen elosztású kilo- és mega-tonnás bombazáporban semmisülne meg a lakosság és milyen szörnyszülöttek felhólyagzott testéről foszlana le vonyítva a sugárzástól világító hús.
Montevideo, Zanzibár vagy Kuala Lumpur szempontjából csak az a kérdés, hogy mekkora lesz a nukleáris tél mértéke (mennyi füst, por, korom jut globálisan a légkörbe és emiatt hány fokkal csökken az átlaghőmérséklet), illetve, hogy globális léptékben mennyivel növekszik meg a radioaktív sugárzás.
Lényegében arról van szó, hogy a sugárzás mértéke, mennyisége és maradandósága nem a robbanás nagyságától, hanem a nukleáris reakcióba lépő anyag mennyiségétől függ. Egy reaktorban két-három nagyságrenddel több hasadóanyag dolgozik, mint egy (akár megatonnás) robbanófejben, ezért zárt zóna a mai napig Csernobil, ellenben ezért virágzó nagyváros ma Hirosima és Nagaszaki, és ezért lehet nyugodtan búvárkodni a Bikini-Atoll vizeiben.
De mi történne, ha Afrika lakosságának 75 százaléka éhen halna?
A lakosság száma visszazuhanna az 1970-es szintre. Nem az ókorira, nem a középkorira, nem is a száz évvel ezelőttire, hanem arra, amennyien 1970-ben voltak.
A vita abból indult ki, hogy az atomháború mennyire viselné meg a bolygót és az emberiségnek azt (nagyobb) a részét, amely bölcsen (vagy szerencsésen) kimaradna belőle Dél-Amerikában, Afrikában, Indiában, Kínában.
Ebből a szempontból pedig lényegtelen, hogy mondjuk a Nyugati Part nagyvárosaiban milyen elosztású kilo- és mega-tonnás bombazáporban semmisülne meg a lakosság és milyen szörnyszülöttek felhólyagzott testéről foszlana le vonyítva a sugárzástól világító hús.
Montevideo, Zanzibár vagy Kuala Lumpur szempontjából csak az a kérdés, hogy mekkora lesz a nukleáris tél mértéke (mennyi füst, por, korom jut globálisan a légkörbe és emiatt hány fokkal csökken az átlaghőmérséklet), illetve, hogy globális léptékben mennyivel növekszik meg a radioaktív sugárzás.
A linkelt cikk teljesen más adatokat közöl és más következtetésekre jut.
Lényegében arról van szó, hogy a sugárzás mértéke, mennyisége és maradandósága nem a robbanás nagyságától, hanem a nukleáris reakcióba lépő anyag mennyiségétől függ. Egy reaktorban két-három nagyságrenddel több hasadóanyag dolgozik, mint egy (akár megatonnás) robbanófejben, ezért zárt zóna a mai napig Csernobil, ellenben ezért virágzó nagyváros ma Hirosima és Nagaszaki, és ezért lehet nyugodtan búvárkodni a Bikini-Atoll vizeiben.
Visszafoghatják, ha csak az adott országban akarják pusztítani az ellenséget és nem mindenkit a bolygón, de mint magam is írtam, ez kérdéses (pl. neutron-bomba).A cár bomba köpenyét azért cserélték másra, mert nem szerették volna saját magukat pusztítani feleslegesen sugárzással.Még jóindulatból sem feltételezném, hogy az első csapás mérő eszközöket szándékosan visszafogják.
A városokat már a II. világháborúban is fel tudták gyújtani, egy totális háború tehát atomfegyverek nélkül is magával hozhat ilyen léptékű tüzeket. Az atomerőművek támadása az a pont, ahol a globális sugárzás valóban nagyságrendekkel megnövekedhet. Még több ezer atombomba felrobbanása sem feltétlenül okozna olyan globális sugárzást, amely az egész emberiséget kifektetné, de több száz atomerőmű csernobili szintű felrobbantása... az már brutálisan felnyomná a sugárzást világszerte. EZ valóban betehet az emberiségnek Patagóniától Srí Lankáig.
Azt jelenti, hogy még a brutális sugárterhelést kapó epicentrumok is veszélytelenül látogathatóvá válnak évtizedek után.
Ebben nincs is vita, a kérdés, hogy az emberiség a világ többi részén milyen mértékben érezné meg azt, ha a fehér ember a harmadik világháborúban gyakorlatilag kiirtaná magát és elpusztítana a saját civilizációját.
Igen, ezt írtam föntebb is.
De mi történne, ha Afrika lakosságának 75 százaléka éhen halna?
A lakosság száma visszazuhanna az 1970-es szintre. Nem az ókorira, nem a középkorira, nem is a száz évvel ezelőttire, hanem arra, amennyien 1970-ben voltak.
Egy dologról beszélünk, csak más a véleményünk
Az első hetekben a közvetlen csapások eredményeként 2-3 milliárd ember halna meg a kalkulátorok szerint. Ha Kína és India is beszáll, (kénytelenek lesznek) akkor a népsűrűségük miatt mindegyik általam írt szám maximumát vedd alapul. Vannak erre kalkulátorok, elég precíz beállítási lehetőségekkel.India, Kína majdnem biztos, hogy nem maradna ki. Egyrészt mert van leszámolni valójuk egymással, és a nevezett nyugattal is. De a saját biztonságuk érdekében, szinte biztos, hogy kénytelenek lennének beavatkozni (támogatják valamelyik nagyhatalmat). Nem tudom elképzelni, hogy pont ők ne használnák ki a lehetőségeket...
Igen de nem egészen így van. Csernobilban nincs maghasadás (félnek tőle, hogy ismét bekövetkezik.) A láva ami megszilárdult az alagsorban a leolvadás után, ha vizet kap felgyorsítja a sugárzást, A szarkofág nem véd tökéletesen a talajvizek és beszivárgás ellen.
Emiatt fog még évszázadokig sugározni, de nagyon kis mértékben, ahhoz képest ami történne, ha a maghasadás ismét beindulna.
Ettől független életveszélyes, és mivel a kontaminált anyag nem eltávolítható, ezért túlél mindannyiunkat
Egyébként az ott található grafit mennyisége az ami veszélyes volt. Mivel a grafit jutatta a magasabb légkörökbe a sugárzást az égése réven. A grafit neutron moderátor nem lassítja a reakciót, hanem segíti.
Tehát önmagában, az, hogy mennyi hasadó anyag van ott, nem arányos a sugárzás mértékével, míg nincs maghasadás.
A sugárzó anyagok mennyisége mely már reakcióba lépett egyszer, szerencsére nem az egész tömegre vonatkozik. Mindenki valahogy, úgy képzeli el, hogy ott a megszilárdult "lávában" az összes anyag egyszerre dolgozik. Ez nem igaz, és ne is tudjuk meg mi történik akkor
ha fellép egyszer ez a helyzet. Ukránok 2-3 évente adnak ki riasztás, miszerint na most aztán megindult a maghasadás ismét...
A hasonlatod miszerint ezért lehet a Bikini-Atoll vizeiben úszkálni és Csernobilban meg nem, nagyon rossz hasonlat. Csernobilban a Kupolától pár száz méterre nap mint nap dolgoznak emberek évtizedek óta. Nap mint nap érintésnyire sétálnak el a kupola mellett. Orosz katonák a megszállás alatt is ott voltak nem messze. A Bikini-Atoll szigeten a kókuszdió sugárzik, és minden élőlény fertőzött. Maximum 10 napot lehet ott tartózkodni. A túrák is így vannak tervezve. A csodás paradicsom, mely a képeken látható egy délibáb.
Hiroshima és Nagasaki meg azért virágzó város, mert két rendkívül kicsi atombomba robbant, légköri robbantással, és a mai napig szakértők azt mondják, hogy ezek lehet még az 1-2kT-sem érték el valójában. (Az első bombákban lévő hasadóanyag jelentős része nem lépett reakcióba) Persze az Amcsik váltig tagadnak, nem vetne rájuk jó fényt, hogy még ezt is elkúrták.
Tehát a franc se tudja mi az igazság, de egy biztos Hiroshima és Nagasaki -nak bombáinak semmi köze egy mai hasonló mértékű atomtöltethez. Ezt a tesztek is igazolták, ahol a Nevadai és Bikini-Atollon a későbbi teszteken maguk is meglepődtek, hasonló robbanások közötti különbségekről.Pont nem azt jelenti. A látogatható, nem élhető, nem lehet benépesíteni.
Magad is levezetted, egy globalizált világban mit jelent a nélkülözés.
Szerintem kevesebbre. Az orosz, ukrán, amcsi, britt, német túlélők nagyon veszélyesek lehetnek.
Meglehet.Egy dologról beszélünk, csak más a véleményünk
Egy kicsit azért pontosítanék: Az ukrán topikban jött elő ismét, hogy a konfliktus eszkalálódhat, végpontként akár egy atomháborúig is a NATO és Oroszország között. Lényegében negyven év késéssel, de lefutna az az apokalipszis, amire Washington (és Moszkva) a hidegháború évtizedeiben folyamatosan készen állt. (Fölmerült egy "korlátozott atomháború" rémképe is, ami esetleg kedvező lehet a globális tőke és a "háttérhatalom" törekvései szempontjából.) A kérdés, hogy mennyire érezné ezt meg az emberiség, a bolygó, milyen következményei lennének globálisan. Mindenesetre nálam "csak" a NATO-Oroszország atomháború a kérdés. (Ebben is elpukkanna a létező robbanófejek 2/3-a.)
Biztos vagyok benne, hogy nem halna meg 2-3 milliárd ember a közvetlen csapásokban, mivel nem is él ennyi a szóban forgó területen. Az USA és Kanada területén összesen nem élnek 400 millióan Hawaiitól Labradorig, Floridától Alaszkáig. Európa teljes népessége (Oroszország nélkül) kevesebb, mint 600 millió, Oroszországé nincs 150 millió. A NATO-tag Törökország 85 milliós.
Ha ők mind, mind meghalnak (meghalunk), ha nem marad egyetlen egy élő ember nemhogy Angliában, de Szlovéniában, Svájcban, Boszniában, Wyomingban, és Komiföldön sem, akkor beszélhetünk (persze mi már nem fogunk) 1,2 milliárd áldozatról.
100,00 %-os halálozás azonban biztosan nem lesz. Az USA hadügyminisztériuma 1965-ben úgy kalkulált, hogy egy totális atomháború, amiben az Egyesült Államok 200 nagyvárosa szenvedne el atomcsapást, 122-149 millió amerikai halálával járna. (Az USA lakossága akkor 193 millió fő volt.) McNamara 1965 febr. 18-i, szenátusi bizottság előtti nyilatkozatában kifejtette, hogy az áldozatok számát 41-78 millióra lehetne csökkenteni, ha erőteljesen fejlesztenék az óvóhelyeket, valamint a rakéta- és légvédelmet.
/Forrás: Henry Michalski - Az atomháború első száz órája (1972)/
Az apokaliptikus víziók esélyeinek latolgatásakor érdemes figyelembe venni az abban potenciálisan elműköd(tethet)ő robbanófejek számát is. A fentebbi veszteségadatokat 6.144 db. robbanófejjel érhette volna el a Szovjetunió. Az USA robbanófejeinek száma 1965-ben viszont még 31.139 volt, és ugyanez a hadügyminisztériumi elemzés 100 millió halottal számolt az akkor kb. 160 milliós Szovjetunióban.
A proliferáció 1986-ban érte el a csúcsot, akkor a világ atomhatalmainak összesen 70.374 db. nukleáris robbanófej volt a birtokában. (SzU: 40.159, USA: 23.317) Jelenleg ez a szám 12.517 db, ebből 4.489 robbanófejet Oroszország, 3.708-at az USA, további 515-öt Franciaország és az Egyesült Királyság tart hadrendben. Ez összesen 8.712 robbanófej, kevesebb, mint negyede az 1965-ös számításokhoz alapul vett mennyiségnek. (A totális KO-hoz persze ez is bőségesen elég lenne.)
Részletesebb források ITT és ITT.
A lehetőség a világ többi része számára a kiürülő 40-45 millió négyzetkilométernyi szabad terület lesz.
Kína ellenállás nélkül elnyelheti Mongóliát, Szibériát és akár Skandináviáig tolhatja ki a határait. (Minek bajlódna az "isztánokkal", ha északra és nyugatra végtelen, üres területek várják?) India nyilván nem támadná meg a nagyobb és erősebb Kínát, de esélyes, hogy nem tudna elkerülni egy hindu-iszlám háborút (elsősorban Pakisztán ellen), ahol szépen le is atomozgatnák egymást, de ez már lokális szinten maradna. Ugyanígy lefutna a két Korea közötti mérkőzés, majd a győztest keblére ölelné Kína, amely Tajvanit is nyilván gond nélkül nyelné el. Japán a gigantikusra nőtt Kína mellett legfeljebb Szahalint próbálná behúzni a Kuril-szigetek mellett, a népességfölöslege pedig vélhetően keletre indulna. Afrikából és a Közel-Keletről százmilliók migrálnának Európa felé, ahogyan Latin-Amerika nyomorgó milliói is északnak.
És azokat, akik ilyen helyekről indulnak, aligha érdekelné, hogy a sugárzás mértéke számos helyen meghaladja az egészségügyi határértéket:
Nyilván lennének további háborúk, sőt, atomháborúk. India-Pakisztán, a két Korea, és persze Izrael-iszlám viszonylatban atomfegyvereket is aktívan használnának, de nem kerülne sor ilyesmire sem Afrikában, sem Latin-Amerikában, sem Dél-Kelet-Ázsiában, egyszerűen azért, mivel ezen térségek államainak nincsenek is atomfegyverei. Hagyományos fegyverekből sem állnak óriási készletek rendelkezésre, azt pedig, hogy a háborúk mennyire vetik vissza az ilyen országok népesedési mutatóit, jól szemlélteti Angola, ahol a népesség a több évtizedes szakadatlan polgárháború alatt megduplázódott, vagy Afganisztán, melynek lélekszáma 1979 óta több, mint háromszorosára nőtt. Nem tudom, van-e egyáltalán harmadik világbeli ország, ahol a háború érdemben fékezte volna a népességrobbanást (talán csak a brutális ruandai népirtás kivétel, de ott is elég volt 10 év, hogy a népességszám ismét elérje, sőt meghaladja a genocídium előtti szintet).
Az éhezés vinne el százmilliókat, annak viszont nincsenek érdemi kihatásai a globális élettérre.
Nem élhető a völgy, ahol sorakozik vagy 100 atomkráter, de relatíve nem messze ettől a szürreális helytől már vígan zajlik az élet. Pl. 100 km-re, Las Vegasban, és tulajdonképpen a lezárt terület körül 40-50 km-es körzetben mindenhol.
A Google Maps-n rákeresve látható, hogy az atomszántotta krátermezőtől észak-észak-keletre kb. 55 km-re, Rachel határában már intenzív, öntözéses mezőgazdálkodás folyik. (Az 51-es körzet aktívan használt objektumai és kifutópályái pedig 20 km-re vannak ettől a helytől.)
Ha ne adj' Isten atomháború pusztítaná el a fehér Északot, mit érezne ebből mondjuk Argentína, Chile, Dél-Afrika, Madagaszkár, Laosz vagy Indonézia? Szerintem néhány hűvösebb éven kívül nem sokat.
Mit érezne belőle? Őket is elpuasztítanák. Nem úgy működne, hogy az USA/NATO és az oroszok kölcsönösen legyalulnák egymást, hanem úgy, hogy ezek ketten vagy valamelyikük egyedül legyalulná még a világg maradék részét is. Nem mennek bele egy olyan játékba, hogy hagyják nevető harmadikként létezni a világ többi részét ők meg vegetálnak a maradékon.Meglehet.
Egy kicsit azért pontosítanék: Az ukrán topikban jött elő ismét, hogy a konfliktus eszkalálódhat, végpontként akár egy atomháborúig is a NATO és Oroszország között. Lényegében negyven év késéssel, de lefutna az az apokalipszis, amire Washington (és Moszkva) a hidegháború évtizedeiben folyamatosan készen állt. (Fölmerült egy "korlátozott atomháború" rémképe is, ami esetleg kedvező lehet a globális tőke és a "háttérhatalom" törekvései szempontjából.) A kérdés, hogy mennyire érezné ezt meg az emberiség, a bolygó, milyen következményei lennének globálisan. Mindenesetre nálam "csak" a NATO-Oroszország atomháború a kérdés. (Ebben is elpukkanna a létező robbanófejek 2/3-a.)
Biztos vagyok benne, hogy nem halna meg 2-3 milliárd ember a közvetlen csapásokban, mivel nem is él ennyi a szóban forgó területen. Az USA és Kanada területén összesen nem élnek 400 millióan Hawaiitól Labradorig, Floridától Alaszkáig. Európa teljes népessége (Oroszország nélkül) kevesebb, mint 600 millió, Oroszországé nincs 150 millió. A NATO-tag Törökország 85 milliós.
Ha ők mind, mind meghalnak (meghalunk), ha nem marad egyetlen egy élő ember nemhogy Angliában, de Szlovéniában, Svájcban, Boszniában, Wyomingban, és Komiföldön sem, akkor beszélhetünk (persze mi már nem fogunk) 1,2 milliárd áldozatról.
100,00 %-os halálozás azonban biztosan nem lesz. Az USA hadügyminisztériuma 1965-ben úgy kalkulált, hogy egy totális atomháború, amiben az Egyesült Államok 200 nagyvárosa szenvedne el atomcsapást, 122-149 millió amerikai halálával járna. (Az USA lakossága akkor 193 millió fő volt.) McNamara 1965 febr. 18-i, szenátusi bizottság előtti nyilatkozatában kifejtette, hogy az áldozatok számát 41-78 millióra lehetne csökkenteni, ha erőteljesen fejlesztenék az óvóhelyeket, valamint a rakéta- és légvédelmet.
/Forrás: Henry Michalski - Az atomháború első száz órája (1972)/
Az apokaliptikus víziók esélyeinek latolgatásakor érdemes figyelembe venni az abban potenciálisan elműköd(tethet)ő robbanófejek számát is. A fentebbi veszteségadatokat 6.144 db. robbanófejjel érhette volna el a Szovjetunió. Az USA robbanófejeinek száma 1965-ben viszont még 31.139 volt, és ugyanez a hadügyminisztériumi elemzés 100 millió halottal számolt az akkor kb. 160 milliós Szovjetunióban.
A proliferáció 1986-ban érte el a csúcsot, akkor a világ atomhatalmainak összesen 70.374 db. nukleáris robbanófej volt a birtokában. (SzU: 40.159, USA: 23.317) Jelenleg ez a szám 12.517 db, ebből 4.489 robbanófejet Oroszország, 3.708-at az USA, további 515-öt Franciaország és az Egyesült Királyság tart hadrendben. Ez összesen 8.712 robbanófej, kevesebb, mint negyede az 1965-ös számításokhoz alapul vett mennyiségnek. (A totális KO-hoz persze ez is bőségesen elég lenne.)
Részletesebb források ITT és ITT.
A lehetőség a világ többi része számára a kiürülő 40-45 millió négyzetkilométernyi szabad terület lesz.
Kína ellenállás nélkül elnyelheti Mongóliát, Szibériát és akár Skandináviáig tolhatja ki a határait. (Minek bajlódna az "isztánokkal", ha északra és nyugatra végtelen, üres területek várják?) India nyilván nem támadná meg a nagyobb és erősebb Kínát, de esélyes, hogy nem tudna elkerülni egy hindu-iszlám háborút (elsősorban Pakisztán ellen), ahol szépen le is atomozgatnák egymást, de ez már lokális szinten maradna. Ugyanígy lefutna a két Korea közötti mérkőzés, majd a győztest keblére ölelné Kína, amely Tajvanit is nyilván gond nélkül nyelné el. Japán a gigantikusra nőtt Kína mellett legfeljebb Szahalint próbálná behúzni a Kuril-szigetek mellett, a népességfölöslege pedig vélhetően keletre indulna. Afrikából és a Közel-Keletről százmilliók migrálnának Európa felé, ahogyan Latin-Amerika nyomorgó milliói is északnak.
És azokat, akik ilyen helyekről indulnak, aligha érdekelné, hogy a sugárzás mértéke számos helyen meghaladja az egészségügyi határértéket:
Nyilván lennének további háborúk, sőt, atomháborúk. India-Pakisztán, a két Korea, és persze Izrael-iszlám viszonylatban atomfegyvereket is aktívan használnának, de nem kerülne sor ilyesmire sem Afrikában, sem Latin-Amerikában, sem Dél-Kelet-Ázsiában, egyszerűen azért, mivel ezen térségek államainak nincsenek is atomfegyverei. Hagyományos fegyverekből sem állnak óriási készletek rendelkezésre, azt pedig, hogy a háborúk mennyire vetik vissza az ilyen országok népesedési mutatóit, jól szemlélteti Angola, ahol a népesség a több évtizedes szakadatlan polgárháború alatt megduplázódott, vagy Afganisztán, melynek lélekszáma 1979 óta több, mint háromszorosára nőtt. Nem tudom, van-e egyáltalán harmadik világbeli ország, ahol a háború érdemben fékezte volna a népességrobbanást (talán csak a brutális ruandai népirtás kivétel, de ott is elég volt 10 év, hogy a népességszám ismét elérje, sőt meghaladja a genocídium előtti szintet).
Az éhezés vinne el százmilliókat, annak viszont nincsenek érdemi kihatásai a globális élettérre.
Nem élhető a völgy, ahol sorakozik vagy 100 atomkráter, de relatíve nem messze ettől a szürreális helytől már vígan zajlik az élet. Pl. 100 km-re, Las Vegasban, és tulajdonképpen a lezárt terület körül 40-50 km-es körzetben mindenhol.
A Google Maps-n rákeresve látható, hogy az atomszántotta krátermezőtől észak-észak-keletre kb. 55 km-re, Rachel határában már intenzív, öntözéses mezőgazdálkodás folyik. (Az 51-es körzet aktívan használt objektumai és kifutópályái pedig 20 km-re vannak ettől a helytől.)
Ha ne adj' Isten atomháború pusztítaná el a fehér Északot, mit érezne ebből mondjuk Argentína, Chile, Dél-Afrika, Madagaszkár, Laosz vagy Indonézia? Szerintem néhány hűvösebb éven kívül nem sokat.