Amikor kolerajárvány lett a szigeten, és az öregek nagy része odaveszett, már nem tudták elmondani az ősök énekét. Viszont én korábban felvettem a teljes éneket, leírtam, angolra fordítottam, 1984-ben a yamikon kívül én voltam az egyetlen ember, aki beszélte ezt a nyelvet. Fontos megjegyezni, hogy a yami kultúra nem azért jutott a kihalás szélére, mert életképtelenné vált, vagy mert a képviselői nem éltették, hanem mert a járvány miatt meghaltak azok, akiknek teljesen a birtokukban volt. De a felvételeim alapján vissza tudtuk tanítani nekik a saját kultúrájukat. Kiszámoltuk, hánynak kell tudnia ahhoz az ősök énekét, hogy biztosan megmaradjon, és 64-en jöttek, tanulták is szívesen. Másfél év alatt sikerült rehabilitálni. Ennél sikeresebb kultúra-újjáélesztésről nincs tudomásom.