Nézd meg, hogy az elmúlt 20 évben összesen mennyit költöttek a finnek és mi mennyit.
Tisztában vagyok a számokkal, ahogyan azzal is, hogy nem lehet már visszalapátolni a ganét a lóba.
1990-ben volt egy társadalmilag teljesen elfogadott, megszokott sorkatonai rendszer.
1990-ben volt egy jelentős méretű technikai eszközállomány - nyilván nem kell ismertetnem a részleteket.
Akkor, a fennálló rendszer észszerű átalakításával, áramvonalasításával 10-15 éven belül át lehetett volna állni egy olyan, a hazai viszonyokhoz illeszkedő rendszerre, ami ma pl. a finneknél is van. A rendszer, az infrastruktúra, a fegyverzet, a társadalmi elfogadottság megvolt hozzá, hogy egy olyan Honvédséget építsünk, ami valóban minden magyar ember ügye, az önálló államiság oszlopa, egy pártok, érdekek, ideológiák fölött álló intézmény. Valami, ami közös ügy lehet, ami összefog, ami integrál, oktat, kiképez, reprezentál, védelmet nyújt, tartást ad.
De a Honvédség egykettőre a politikai marakodások eszközévé és áldozatává vált. És mire lefutott a délszláv polgárháború és stabilizálódott a térség geopolitikai helyzete, feltűnt a horizonton az EU tejjel és mézzel folyó Kánaánja és kellemesen elbágyasztott a (megvéd majd a) NATO akolmelege, a szétrohasztott katonaság valami különös, érthetetlen anomáliává, kimúlóban lévő anakronizmussá,, fölösleges pénznyelővé vált a magyarok többségének szemében, illetve ki is kopott a tudatából.
Ha akkor nem adjuk föl, illetve építjük le mi magunk a hadseregünket, ma simán lenne egy kb. 60 ezres állandó haderőnk és háború esetére 400- vagy akár 600 ezer behívható és felfegyverezhető, kiképzett tartalékosunk, akik - és ez a legfontosabb, vállalnák is a harcot akár a Pokol minden ördöge ellen magukért, egymásér, a hazáért.
