Mindig kettőn áll a vásárHabsbolhápék úgyis többet ígértek volna....akár a csillagokat is...
De a tömeggyilkosság a románok részéről nem a legjobb válasz volt...
Magyar történelem
- Téma indítója pela3
- Indítva
-
Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.
Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned. -
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
-
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
Sajat iskolakban magyarul sem tudo tanarok kizarolag roman nyelven barmit tanithattak a roman tanuloknak. Nem volt allamilag eloirt tananyag. Szerinted hol van ilyen Európában? Akkoriban meg foleg nem volt.
Csak a kiegyezes utan kezdtek visszavenni a jogaikbol es ez volt a problema, hisz senki sem szereti ha elvesznek tole.
Egyebkent szerintem sem kellett volna mar utolag elvenni azt amit korabban tamogattunk. Az 1800-as evek vegen mar beindult az iparosodas es varosiasodas. A romanok is elkezdtek kiszakadni a falusi roman nyelvu kornyezetbol, es mentek a varosokban, amik magyar tobbseguek voltak. Ez volt a leggyorsabb ut a magyarra valashoz, nem holmi iskolatorvenyek.
Egyebkent itt van egy Jo iras szembeallitva a magyar es a korabeli roman iskolapolitika.
Erdemes az egeszet elolvasni:
Kádár Gyula: Az erdélyi románok elnyomása - 2015. szeptember 26., szombat -
Igyekszünk rövid betekintést nyújtani az erdélyi román egyház- és oktatástörténetbe, mert lépten-nyomon találkozunk azzal a véleménnyel – mind a magyar, mind a román médiában –, hogy a magyarok ezer éven át erőszakkal magyarosították, elnyomták a románokat. Nem tagadható, hogy itt-ott erre sor...
"Magyarosítás” Erdélyben
A román iskolahálózat fejlődése csak az 1868-as magyar oktatásügyi törvény után figyelhető meg. Néhány évtized alatt kiépül a magyarországi román iskolahálózat. Ha ezt összehasonlítjuk a szabad Romániában működővel, azt látjuk, hogy az „elnyomott erdélyi románok” helyzete sokkal jobb, mint a szabad Romániában élőké. Amíg Erdélyben minden 1016 román lakosra jut egy román tannyelvű iskola, addig a Kárpátokon túl csak 1418-ra. Megállapítható, hogy a 20. század első dekádjában Magyarországon közel egyharmaddal nagyobb számú diák tanulhat, mint Romániában.
A magyar nyelv tantárgyként való oktatására bátortalan kísérleteket tettek 1879-ben és 1907-ben, de vehemens ellenállásba ütköztek. Megkezdődött az erdélyi román politikai elit magyarosítással való riogatása, amely mindmáig élő propaganda marad. Hirdetői elfelejtik emlegetni, hogy a román iskolák többsége (80 százalék) felekezeti, és a román egyházmegye szabja meg a tanfelügyeletet, valamint az oktatás nyelvét.
A magyar nyelv tantárgyként való oktatása azért sem lehet hatékony, mert a román tanítók zöme nem ismeri az államnyelvet. Őket a tanítóképzőkben nem kényszerítik a magyar nyelv megtanulására, az államnyelvet a hét román teológiai képző egyikében sem oktatják. 1880-ban a románok 5,7 százaléka beszél úgy-ahogy magyarul. A „nagy magyarosításnak” mondott 30 év után (1910-ig) a románok alig 12 százaléka állítja, hogy valamilyen szinten beszéli a magyar nyelvet, míg a román papság húsz százaléka.
Az ó-romániai helyzet
Az 1864-es első román oktatási törvény előírja, hogy román állampolgárságúak csak román (tannyelvű) iskolába járhatnak. Amíg Erdélyben a magyar nyelv tantárgyi oktatása csak elméletben valósul meg, addig Romániában a román nyelv oktatása „modellértékű”. Nem tantárgyként tanítják, hanem csak e nyelven lehet tanulni. Nincs magyar nyelvű pap- és tanítóképzés. A százezernél több román állampolgárságú magyarnak nincs egyetlen magyar iskolája. Még a vallását sem gyakorolhatja anyanyelvén. A vallási és etnikai türelmetlenség illusztrálásra említjük meg, hogy az 1850-es évek második felében a bukaresti reformátusok kénytelenek a kálvinista csillagot levenni a templom tornyáról, hogy elkerüljék az ortodoxok ellenszenvét. A 19. század második felében a moldvai Szászkút református templomát megostromolják, a berendezést megrongálják, mert a templomban magyarul énekelnek, és a templom épületének formája (is) eltér az ortodox templomokétól. Az 1880-as években (Moldvában) az egyetlen magyar katolikus papnak megtiltják még azt is, hogy híveivel magyarul beszéljen.
Románosítás céljából hozzák létre az óvodákat. Az 1909-es első óvodai törvény után (1911-ig) 168 román óvodát szerveznek, melyből 133-at a magyarok (csángók) és bolgárok lakta településeken. Amíg az 1900-as évek táján Magyarországon nagyszámú román újság, folyóirat, szakmai lap és könyv jelenhet meg, addig Romániában egyetlen magyar nyelvű újság megjelenésére sem adnak engedélyt.
A nemzetiségek elnyomásában Románia – Erdély megszerzése idején (1920) – már félévszázados gyakorlattal rendelkezik. Dobrudzsa bekebelezésekor (1878) Románia a lakosság túlnyomó többségének – a muzulmánoknak és zsidóknak – nem ad román állampolgárságot, amely teljes jogfosztottságot, kiszolgáltatottságot jelent. Hasonló módon járnak el Erdélyben is, ahol 1920-tól 1947-ig (eltekintve persze 1940–44-től) mintegy százezer magyar nem kap állampolgárságot.
Nagyon röviden, akkor amit kértél:
1; Nem, és mást is írnak, pl.: hogy egyáltalán kinek, mit kell megadni, milyen szinten és formában -ez nem volt egységes európában sem akkor (sem most). Gondold el, hogy a nagy egalitánus francia felfordulás és egyáltalán, a nemzetről való gondolkodás utáni időszakról van szó. Tulajdonképen pár évvel, évtizeddel vagyunk utána. Még egységes nemzetfogalom sem volt.
2; Jól látszik, hogy az eddig "alvó" nemzetiségek, hírtelen felébredtek, hogy jé, mi már itt voltunk mióta világ a világ (pedig nem) és jogaink vannak. Persze ezekre a jogokra csak úgy hirtelen rájöttek, 1848 március 15.-e délutánján és be is nyújttották egyből igényeiket, de mivel marhára volt fontosabb dolog is akkor, ezért megsértődtek és elkezdtek minket nemszeretni, mert szemét elnyomók vagyunk -ergó ezért szét kell darabolni az országot... Én itt vélek néminemű más hátteret is.
3; A nemzet fogalmának -habár van rá számos ellenpélda- egyik meghatározása a nyelv, legalábbis látszik, hogy ezt erőteljesebben így gondolták a tárgyalt időben és térben, mint az kivehető a követelésekből, melynek egyik fő irányvonal az anyanyelv használata. De... mennyire beszélhetünk arról, hogy valóban a nyelv határozza meg a nemzetet? (Ma már kevésbé tekintik ezt ennyire evidensnek).
Ha a szlovák nyelvet megnézzük, akkor "A szlovák és a cseh nyelvet egymástól elsőnek elhatároló tudományos művet a szlovák Pavel Doležal írta 1746-ban Grammatica Slavico-Bohemica címen" illetve "E kezdet után cseh részről Josef Dobrovský (Lehrgebäude der böhmischen Sprache, 1809), szlovák részről pedig Ľudovít Štúr (Nauka reči Slovenskej, 1846) kodifikálta a modern nyelvi normát." De melyik szlovák nyelvjárást tekintsük szlovák nyelvnek -az adott korban? "A szlovák esetében jellemző, hogy a nyugati nyelvjárások inkább a csehhez, a keletiek a lengyelhez állnak közelebb, miközben a középső nyelvjárások mutatják a legtöbb „echte szlovák” vonást – ezek között vannak azok, amelyek a délszlávval kötik össze." (hivatkozások a nyest.hu-ról) Vagy gondoljunk bele, szerb-horvát nyelv helyzetébe, vagy mennyire lehetett egy alföldi oláh és egy hegyi oláh nyelvileg egységes? Tehát például gyakorlati oldalról felmerülhetnek olyan triviális kérdések, hogy melyik nyelvjárást oktassák, kik oktassák, hol oktassák... mikor egyáltalán 1846-ban lett valamiféle nyelvi norma -ami kb. tudományos szinten volt téma -na ehhez el kell gondolni, mennyi idő, pláne a korban, mire szélesebb körben végigmegy a szokásos úton (tudomány->közgondolkodás). És felmerülhet, hogy nem az állami igényeket kielégítő tevékenységeket ki finanszírozza -mert ez, abban az időben szerintem nem volt állami alapfeladat, hanem az állam dolga az állam működése volt.
Összegezve arra a problémára/helyzetre hívnám fel a figyelmet, hogy olyan irreális elvárások voltak olyan irreális 'határidőkkel' az adott korszakban és helyzetben, amit az általad linkelt mű tárgyal, hogy azt gondolom, ismereteim alapján, hogy ott és akkor ennek nem volt elsődleges relevanciája. Pláne nincs létjogosultsága, mondhatni nincs jogunk a mai korszakból éles és erős ítéletet mondani a kérdésben, maxmimum -mint az írás is teszi- árnyalni és bemutatni (a politikai igényeket).
Nem akartam már elővenni, de csak mindig visszatérsz hozzá.
Azért tegyük már helyre. Ezen nyavajogsz:
"Érdekes, hogy ezt Te mondod, és nekem mondod, mikor egy raktáros/logisztikus-politológus (bocsánat, nem tudom, hogy mivel foglalkozol, de mint ha politológiát írtál volna) és pl.: egy kamionossal kell történelmi eseményekről vitatkozni, úgy, hogy ebből a hármasból kvázi nekem van -hármunk közül- történelemmel kapcsolatos végzettségem [nem érv, tudom, de én sem mondom meg egy kamionosnak, hogy milyen guminyomással közlekedjen... vagy bármely területen el tudom fogadni ha rendes érvekkel alátámasztott szakmai vélemény foglamozódik meg; pláne olyantól, aki nem autodidakta benne] és a konklúzió "Ennyi" meg majd meg lesz mondva, hogy mi a szakma, mert hangosabban verem a billenyűzetet... Érdekes, nem pl.: negannek írtad..."
Tudományos, történelmi tényekről ne kocsmai színvonalon, végletekig elfogultan lehessen" beszélni -de mégis azzal helyezed magad egy platformra, akinek a végső érve, hogy hangosan, Caps Lockal beleveri az internetbe, hogy "ENNYI" és azt állítja, hogy en bloc a magyar felsőoktatást WC papír szintű és mindenki annak tartja nyugaton, párdon NYUGATON. (Bár a nagy tudományosságban erre semmi forrást, semmi hivatkozást, semmi érvet nem kaptunk.) Erre mit is reagáltál? Mikor is keltél ki ellene? Pedig a Te végzettséged is degradálja, nem? Vagy mit is írtál ezzel kapcsolatban? Lehet, hogy elkerülte a figyelmem valami?
No szóval, hányszor hánytorgattad fel kedves barátodnak a szakmaiatlanságot és a kocsmai stílust?
És utána még rajtam és tőlem kérsz számon...
Az, hogy "ab start degradáltam", "rögtön elvitattam" a képességeket az mondjuk szépen a valóssággal köszönő viszonyban sem áll, hisz nem kezdő érvként hoztam elő, hanem már a beszélgetés egy sokadik alkalmával -amikor is éppen Te kérted számon a szakmaiságot. És az is pont a valósággal ugyan ilyen kontextusban áll, hogy bárki, bármilyen jogát is elvitattam. Még az egyet nem értés sem, vagy a szakmaiatlanságnak vélés sem jelenti, hogy elvitattam volna a jogát bárki megnyilvánulásának. Sőt, ha elolvastad oda is írtam, hogy "nem érv" és, hogy milyen kontextusban kezelem a szakmaiságot; de hát ezt valami rejtélyes oknál fogva ignorálod.
Igen, valóban általános minőségi gond, hogy vannak, akik lehet, hogy egy-egy területhez -akár még végzettség nélkül is- bizonyos szinten elméleti tudással, olvasottsággal rendelkeznek, mégis általánosságban mindenről megkérdőjelezhetetlen tudás birtokosának képzelik magukat és véleményük revideálására, átértelmezésére, adott szintre vagy kontextusban nem hajlandók (végülis ez épp a nem tudományosság egyik sarokköve), csak az erőszak nyelvével és képességével vannak felvértezve, majd mikor meg rájuk van hagyva azt hiszik, mint az egyszeri fekete lovag, hogy ővék a valós tudás.
A Trianoni diktátum idején megvalósult román megszállást geldolgozó történelmi munka jelent meg....
öööö. Ők, az akkor élők mondanak a saját korszakukról ítéletet, hogy mit kellett volna máshogy csinálniuk...
Inkább elhiszem nekik már sorry.
Igen, így van; de az általad linkelt munkában is olvasható, hogy nem volt egyöntetű vélemény -már csak a nemzet fogalmában sem. Legalábbis így értelmeztem. Nem is a kortársak véleményét, hanem nekünk az utólagos leegyszerűsítést és ítéletet említettem. Elnézést, ha nem volt egyértelmű, de se tere, se ideje -amit jeleztem is nincs részletesebb elemzésre -már ha szükséges lenne egyáltalán.
Minden esetre mégis elég egyöntetűen látták, hogy mit kellett volna tenni és hogyan, hogy ne forduljanak a magyar kormány
ellen.
Érdekes lenne eljátszani a gondolattal, akár hadijátékban, hogy mi lett volna ha legalább a románok nem
ellenségesek, ad absurdum becsatlakoznak magyar oldalon. Vagy akár még a szerbek-horvátok is.
Szerinted, egy elmaradottabb, a fejlettebbre, államalkotó népre tekintve milyen színnel jellemezné a zsigeri indulatait?
a-kék, hűvös
b-sárga, irigy
c-rózsaszín, rajongó
d-piros, düh
e-fehér, tisztelõ
f-zöld,.semleges
g-fekete, gyűlölő
Több megoldás is lehetséges....
megjegyzés:
a román zászló
Ma 80 éve szabadult föl a budapesti gettó
"Holnap lesz nyolcvan éve, hogy a Vörös Hadsereg katonái ledöntötték a budapesti nagy gettó palánkjait, és kiszabadították az ott összezsúfolt közel 70 ezer embert. Azoknak a magyar állampolgároknak, akik Belső-Erzsébetváros zsidók számára kijelölt városrészében élték túl a holokausztot, ezen a napon ért véget a vészkorszak. Bár a budapesti gettó a történelmi emlékezetben kiemelt szerepet játszik, és mélyen beleégett a kollektív tudatba, de valójában nem állt fenn nagyon sokáig: kevesebb mint hét hétig.
Ebbe a másfél hónapba azonban annyi szenvedés, fájdalom, kín, gyilkosság, éhezés, betegség zsúfolódott össze, hogy az szinte felfoghatatlan és elmesélhetetlen. A palánkok nemcsak bezárták a zsidónak minősített embereket, börtönné változtatva Budapest egy darabját, de el is takarták a rettenetet a főváros többi lakója elől. Amikor azonban a deszkakapuk és -falak ledőltek, a budapestiek láthatták a valóságot: a gettó közterületein temetetlenül feküdt a rengeteg halott. Január 18-án azonban még zajlott a főváros ostroma, Budapest újkori történelmének legnagyobb tragédiája, és halottak hevertek más utcákon is. De messze nem olyan tömegben, mint a gettóban, ahol a becslések szerint három helyszínen közel 3000 temetetlen holttest feküdt: azok, akik az előző két hétben az éhezés, a betegségek és a gyilkosságok áldozatai lettek. Többségében idős emberek és gyerekek, hiszen a gettó lakosai e két korosztályból kerültek ki főként – a legöregebbekből és a legfiatalabbakból.
Belső-Erzsébetváros olyan hely, ahol nyolcvan évvel ezelőtt fahasábszerűen rakták egymásra az utcákon, udvarokon a jéggé fagyott hullákat.
A budapesti gettó létesítéséről a nyilas puccs után körülbelül egy hónappal, 1944. november közepén döntött a Szálasi Ferenc vezette kormány. Addigra Magyarországon már csak a fővárosban maradt nagy lélekszámú zsidóság. A vidéki zsidóság deportálására már a német megszállást követően, az év első felében sor került, és a folyamat nyáron elérte a főváros közvetlen környékét, a ma Budapesthez tartozó elővárosokat is. A tervezett fővárosi deportálásokat azonban július elején Horthy Miklós kormányzó leállította. A nyilas puccs idejére még mindig életben volt a magyar zsidóság körülbelül egyharmada: mintegy 150 000 zsidó szolgált a különféle munkaszolgálatos-alakulatokban és 150-160 000 fő élt Budapesten.
Ez nem azt jelenti, hogy a budapesti zsidóság ne élte volna át addigra a jogfosztás és a kirablás különböző stációit. Hónapok óta sárga csillagot kellett hordaniuk, és júniusban egy polgármesteri rendelet értelmében kényszerűen össze kellett zsúfolódniuk a városszerte kijelölt 2600 csillagos házba, más épületekben nem lakhattak. E rendelet több tízezer embert kényszerített költözésre, és ezzel együtt vagyonuk, ingóságaik jelentős részét is elvesztették, hivatásukat többé nem gyakorolhatták.
A nyilas uralom mindjárt az első napokban pogromokkal indult, majd a munkaképesnek minősített zsidó férfiak és nők besorozásával folytatódott. A besorozottakat árokásásra, kényszermunkára vitték, később halálmenetekben a Német Birodalom felé hajtották. November közepén Újlipótvárosban kijelölték az ún. nemzetközi gettót, ahova a semleges államok menleveleivel rendelkező, elvileg védettség alatt álló zsidókat költöztették; ez azonban nem jelentett egységes, lezárt területet, hanem különálló házakból állt. Nem jelentett tényleges védelmet sem, mert a területen rendszeresek voltak a nyilas pogromok, razziák, gyilkosságok.
Ilyen előzmények után hívatta be 1944. november 18-án Solymossy János rendőrfőparancsnok-helyettes a Zsidó Tanács vezetőit, hogy közölje velük, a belügyminiszter Belső-Erzsébetvárosban jelölte ki a nagy gettót, ahova minden zsidónak be kell költöznie a maradék csillagos házakból. A gettó pontos határait Vajna Gábor belügyminiszter november 29-én megjelent rendeletének térképmelléklete állapította meg.
A magyar hatóságoknak kezdettől fogva gondot okozott, hogy Budapesten homogén zsidónegyed soha nem létezett. Belső-Erzsébetvárosban valóban magas volt a zsidók aránya, itt voltak a leghíresebb zsinagógák és közösségi intézmények, de zsidó lakosság minden kerületben élt, másrészről pedig – és a legtöbb fejfájást ez okozta – rengeteg keresztény lakott a Király utca és a Rákóczi út közötti területen is. A gettó létrehozásához a zsidókat be, a keresztényeket ki kellett innen költöztetni, és természetesen az utóbbiak sem szívesen hagyták el az otthonaikat. Ezért aztán igyekeztek a gettó határait úgy megrajzolni, hogy minél kevesebb keresztényt érintsen a kiköltöztetés.
A budapesti gettónak ezért nem lett része sem a Király, sem a Dohány utca, nem érte el sem a Nagy-, sem a Kiskörutat. A szabálytalanul megvont határ szeszélyesen kanyargott a házak között. A kijelölt gettó területe végül 0,3 km2 lett: a háborúnak ebben az utolsó szakaszában az egyik legnagyobb egész Európában, de ahhoz képest, hogy 63 ezer embert készültek ide bezsúfolni, még mindig rendkívül kicsi. A területen eleve volt 162 csillagos ház, melyekben 3556 zsidó lakos élt – és mellettük 4019 keresztény. Volt továbbá 133 keresztény ház 7916 lakossal. Ha elvégezzük az egyszerű számítást, kiderül, hogy közel 12 ezer embert kellett kiköltöztetni és több mint ötször annyit bezsúfolni a helyükre. A kiköltözők részére persze a város más részein rendelkezésre álltak a megüresedő lakások, a beköltözők viszont eleve nem kaphattak annyi lakást, mint ahányan voltak.
..... "
"Holnap lesz nyolcvan éve, hogy a Vörös Hadsereg katonái ledöntötték a budapesti nagy gettó palánkjait, és kiszabadították az ott összezsúfolt közel 70 ezer embert. Azoknak a magyar állampolgároknak, akik Belső-Erzsébetváros zsidók számára kijelölt városrészében élték túl a holokausztot, ezen a napon ért véget a vészkorszak. Bár a budapesti gettó a történelmi emlékezetben kiemelt szerepet játszik, és mélyen beleégett a kollektív tudatba, de valójában nem állt fenn nagyon sokáig: kevesebb mint hét hétig.
Ebbe a másfél hónapba azonban annyi szenvedés, fájdalom, kín, gyilkosság, éhezés, betegség zsúfolódott össze, hogy az szinte felfoghatatlan és elmesélhetetlen. A palánkok nemcsak bezárták a zsidónak minősített embereket, börtönné változtatva Budapest egy darabját, de el is takarták a rettenetet a főváros többi lakója elől. Amikor azonban a deszkakapuk és -falak ledőltek, a budapestiek láthatták a valóságot: a gettó közterületein temetetlenül feküdt a rengeteg halott. Január 18-án azonban még zajlott a főváros ostroma, Budapest újkori történelmének legnagyobb tragédiája, és halottak hevertek más utcákon is. De messze nem olyan tömegben, mint a gettóban, ahol a becslések szerint három helyszínen közel 3000 temetetlen holttest feküdt: azok, akik az előző két hétben az éhezés, a betegségek és a gyilkosságok áldozatai lettek. Többségében idős emberek és gyerekek, hiszen a gettó lakosai e két korosztályból kerültek ki főként – a legöregebbekből és a legfiatalabbakból.
Belső-Erzsébetváros olyan hely, ahol nyolcvan évvel ezelőtt fahasábszerűen rakták egymásra az utcákon, udvarokon a jéggé fagyott hullákat.
A budapesti gettó létesítéséről a nyilas puccs után körülbelül egy hónappal, 1944. november közepén döntött a Szálasi Ferenc vezette kormány. Addigra Magyarországon már csak a fővárosban maradt nagy lélekszámú zsidóság. A vidéki zsidóság deportálására már a német megszállást követően, az év első felében sor került, és a folyamat nyáron elérte a főváros közvetlen környékét, a ma Budapesthez tartozó elővárosokat is. A tervezett fővárosi deportálásokat azonban július elején Horthy Miklós kormányzó leállította. A nyilas puccs idejére még mindig életben volt a magyar zsidóság körülbelül egyharmada: mintegy 150 000 zsidó szolgált a különféle munkaszolgálatos-alakulatokban és 150-160 000 fő élt Budapesten.
Ez nem azt jelenti, hogy a budapesti zsidóság ne élte volna át addigra a jogfosztás és a kirablás különböző stációit. Hónapok óta sárga csillagot kellett hordaniuk, és júniusban egy polgármesteri rendelet értelmében kényszerűen össze kellett zsúfolódniuk a városszerte kijelölt 2600 csillagos házba, más épületekben nem lakhattak. E rendelet több tízezer embert kényszerített költözésre, és ezzel együtt vagyonuk, ingóságaik jelentős részét is elvesztették, hivatásukat többé nem gyakorolhatták.
A nyilas uralom mindjárt az első napokban pogromokkal indult, majd a munkaképesnek minősített zsidó férfiak és nők besorozásával folytatódott. A besorozottakat árokásásra, kényszermunkára vitték, később halálmenetekben a Német Birodalom felé hajtották. November közepén Újlipótvárosban kijelölték az ún. nemzetközi gettót, ahova a semleges államok menleveleivel rendelkező, elvileg védettség alatt álló zsidókat költöztették; ez azonban nem jelentett egységes, lezárt területet, hanem különálló házakból állt. Nem jelentett tényleges védelmet sem, mert a területen rendszeresek voltak a nyilas pogromok, razziák, gyilkosságok.
Ilyen előzmények után hívatta be 1944. november 18-án Solymossy János rendőrfőparancsnok-helyettes a Zsidó Tanács vezetőit, hogy közölje velük, a belügyminiszter Belső-Erzsébetvárosban jelölte ki a nagy gettót, ahova minden zsidónak be kell költöznie a maradék csillagos házakból. A gettó pontos határait Vajna Gábor belügyminiszter november 29-én megjelent rendeletének térképmelléklete állapította meg.
A magyar hatóságoknak kezdettől fogva gondot okozott, hogy Budapesten homogén zsidónegyed soha nem létezett. Belső-Erzsébetvárosban valóban magas volt a zsidók aránya, itt voltak a leghíresebb zsinagógák és közösségi intézmények, de zsidó lakosság minden kerületben élt, másrészről pedig – és a legtöbb fejfájást ez okozta – rengeteg keresztény lakott a Király utca és a Rákóczi út közötti területen is. A gettó létrehozásához a zsidókat be, a keresztényeket ki kellett innen költöztetni, és természetesen az utóbbiak sem szívesen hagyták el az otthonaikat. Ezért aztán igyekeztek a gettó határait úgy megrajzolni, hogy minél kevesebb keresztényt érintsen a kiköltöztetés.
A budapesti gettónak ezért nem lett része sem a Király, sem a Dohány utca, nem érte el sem a Nagy-, sem a Kiskörutat. A szabálytalanul megvont határ szeszélyesen kanyargott a házak között. A kijelölt gettó területe végül 0,3 km2 lett: a háborúnak ebben az utolsó szakaszában az egyik legnagyobb egész Európában, de ahhoz képest, hogy 63 ezer embert készültek ide bezsúfolni, még mindig rendkívül kicsi. A területen eleve volt 162 csillagos ház, melyekben 3556 zsidó lakos élt – és mellettük 4019 keresztény. Volt továbbá 133 keresztény ház 7916 lakossal. Ha elvégezzük az egyszerű számítást, kiderül, hogy közel 12 ezer embert kellett kiköltöztetni és több mint ötször annyit bezsúfolni a helyükre. A kiköltözők részére persze a város más részein rendelkezésre álltak a megüresedő lakások, a beköltözők viszont eleve nem kaphattak annyi lakást, mint ahányan voltak.
Az egész lakosságcserére alig több mint egy hét jutott, a beköltözők csak annyi ingóságot hozhattak magukkal, amennyit elbírtak. A gettósítás egyben kifosztást is jelentett.
..... "
Nagyon fontos infók a mongolokkal és a törökökkel való harcokról:
Kassai Lajos lovasíjászként lett ismert, de igazából egy filozófus-polihisztor. Ez alkalommal a világgal és önmagunkkal való harmóniától a kereszténységen és István király zsenialitásán át a korrupcióig és a képmutatásig nagyon sok mindenről szó esik.
[0:00] Bevezető
[2:30] Tegeződés, magázódás
[5:07] Ősi magyar hagyományok őrzése a XXI. Században
[10:34] Lovasíjászat: nem sport, hanem harci művészet és önismeret
[14:35] Koncentrálás vs. összpontosítás, egyén- vs. közösségközpontú kultúrák
[18:48] Fenn lehet-e tartani az egyensúlyt?
[22:16] Titanic és mentőcsónakok
[27:00] Európa: vonzerő van, elrettentő erő nincs
[32:07] István király zsenialitása
[38:42] Tatárok, törökök... esélyünk sem volt
[42:10] A kultúrát és a politikát szét kell választani
[49:28] Történelmi konszenzus, nemzeti öntudat
[1:00:16] Nem a kormány korrupt, hanem az ország
[1:06:39] Mindig a másik oldal bu••ja a büdös
[1:10:48] Önvédelmi sportok, harcművészetek, lovasíjászat
És az is kiderül, hogy a tojás volt előbb, mint a tyúk.
Kassai Lajos lovasíjászként lett ismert, de igazából egy filozófus-polihisztor. Ez alkalommal a világgal és önmagunkkal való harmóniától a kereszténységen és István király zsenialitásán át a korrupcióig és a képmutatásig nagyon sok mindenről szó esik.
[0:00] Bevezető
[2:30] Tegeződés, magázódás
[5:07] Ősi magyar hagyományok őrzése a XXI. Században
[10:34] Lovasíjászat: nem sport, hanem harci művészet és önismeret
[14:35] Koncentrálás vs. összpontosítás, egyén- vs. közösségközpontú kultúrák
[18:48] Fenn lehet-e tartani az egyensúlyt?
[22:16] Titanic és mentőcsónakok
[27:00] Európa: vonzerő van, elrettentő erő nincs
[32:07] István király zsenialitása
[38:42] Tatárok, törökök... esélyünk sem volt
[42:10] A kultúrát és a politikát szét kell választani
[49:28] Történelmi konszenzus, nemzeti öntudat
[1:00:16] Nem a kormány korrupt, hanem az ország
[1:06:39] Mindig a másik oldal bu••ja a büdös
[1:10:48] Önvédelmi sportok, harcművészetek, lovasíjászat
És az is kiderül, hogy a tojás volt előbb, mint a tyúk.
Egy kicsit elbizonytalanodtam: ez irónia ugye? Ugye?Nagyon fontos infók a mongolokkal és a törökökkel való harcokról:
Kassai Lajos lovasíjászként lett ismert, de igazából egy filozófus-polihisztor. Ez alkalommal a világgal és önmagunkkal való harmóniától a kereszténységen és István király zsenialitásán át a korrupcióig és a képmutatásig nagyon sok mindenről szó esik.
[0:00] Bevezető
[2:30] Tegeződés, magázódás
[5:07] Ősi magyar hagyományok őrzése a XXI. Században
[10:34] Lovasíjászat: nem sport, hanem harci művészet és önismeret
[14:35] Koncentrálás vs. összpontosítás, egyén- vs. közösségközpontú kultúrák
[18:48] Fenn lehet-e tartani az egyensúlyt?
[22:16] Titanic és mentőcsónakok
[27:00] Európa: vonzerő van, elrettentő erő nincs
[32:07] István király zsenialitása
[38:42] Tatárok, törökök... esélyünk sem volt
[42:10] A kultúrát és a politikát szét kell választani
[49:28] Történelmi konszenzus, nemzeti öntudat
[1:00:16] Nem a kormány korrupt, hanem az ország
[1:06:39] Mindig a másik oldal bu••ja a büdös
[1:10:48] Önvédelmi sportok, harcművészetek, lovasíjászat
És az is kiderül, hogy a tojás volt előbb, mint a tyúk.
Ma 80 éve szabadult föl a budapesti gettó
"Holnap lesz nyolcvan éve, hogy a Vörös Hadsereg katonái ledöntötték a budapesti nagy gettó palánkjait, és kiszabadították az ott összezsúfolt közel 70 ezer embert. Azoknak a magyar állampolgároknak, akik Belső-Erzsébetváros zsidók számára kijelölt városrészében élték túl a holokausztot, ezen a napon ért véget a vészkorszak. Bár a budapesti gettó a történelmi emlékezetben kiemelt szerepet játszik, és mélyen beleégett a kollektív tudatba, de valójában nem állt fenn nagyon sokáig: kevesebb mint hét hétig.
Ebbe a másfél hónapba azonban annyi szenvedés, fájdalom, kín, gyilkosság, éhezés, betegség zsúfolódott össze, hogy az szinte felfoghatatlan és elmesélhetetlen. A palánkok nemcsak bezárták a zsidónak minősített embereket, börtönné változtatva Budapest egy darabját, de el is takarták a rettenetet a főváros többi lakója elől. Amikor azonban a deszkakapuk és -falak ledőltek, a budapestiek láthatták a valóságot: a gettó közterületein temetetlenül feküdt a rengeteg halott. Január 18-án azonban még zajlott a főváros ostroma, Budapest újkori történelmének legnagyobb tragédiája, és halottak hevertek más utcákon is. De messze nem olyan tömegben, mint a gettóban, ahol a becslések szerint három helyszínen közel 3000 temetetlen holttest feküdt: azok, akik az előző két hétben az éhezés, a betegségek és a gyilkosságok áldozatai lettek. Többségében idős emberek és gyerekek, hiszen a gettó lakosai e két korosztályból kerültek ki főként – a legöregebbekből és a legfiatalabbakból.
Belső-Erzsébetváros olyan hely, ahol nyolcvan évvel ezelőtt fahasábszerűen rakták egymásra az utcákon, udvarokon a jéggé fagyott hullákat.
A budapesti gettó létesítéséről a nyilas puccs után körülbelül egy hónappal, 1944. november közepén döntött a Szálasi Ferenc vezette kormány. Addigra Magyarországon már csak a fővárosban maradt nagy lélekszámú zsidóság. A vidéki zsidóság deportálására már a német megszállást követően, az év első felében sor került, és a folyamat nyáron elérte a főváros közvetlen környékét, a ma Budapesthez tartozó elővárosokat is. A tervezett fővárosi deportálásokat azonban július elején Horthy Miklós kormányzó leállította. A nyilas puccs idejére még mindig életben volt a magyar zsidóság körülbelül egyharmada: mintegy 150 000 zsidó szolgált a különféle munkaszolgálatos-alakulatokban és 150-160 000 fő élt Budapesten.
Ez nem azt jelenti, hogy a budapesti zsidóság ne élte volna át addigra a jogfosztás és a kirablás különböző stációit. Hónapok óta sárga csillagot kellett hordaniuk, és júniusban egy polgármesteri rendelet értelmében kényszerűen össze kellett zsúfolódniuk a városszerte kijelölt 2600 csillagos házba, más épületekben nem lakhattak. E rendelet több tízezer embert kényszerített költözésre, és ezzel együtt vagyonuk, ingóságaik jelentős részét is elvesztették, hivatásukat többé nem gyakorolhatták.
A nyilas uralom mindjárt az első napokban pogromokkal indult, majd a munkaképesnek minősített zsidó férfiak és nők besorozásával folytatódott. A besorozottakat árokásásra, kényszermunkára vitték, később halálmenetekben a Német Birodalom felé hajtották. November közepén Újlipótvárosban kijelölték az ún. nemzetközi gettót, ahova a semleges államok menleveleivel rendelkező, elvileg védettség alatt álló zsidókat költöztették; ez azonban nem jelentett egységes, lezárt területet, hanem különálló házakból állt. Nem jelentett tényleges védelmet sem, mert a területen rendszeresek voltak a nyilas pogromok, razziák, gyilkosságok.
Ilyen előzmények után hívatta be 1944. november 18-án Solymossy János rendőrfőparancsnok-helyettes a Zsidó Tanács vezetőit, hogy közölje velük, a belügyminiszter Belső-Erzsébetvárosban jelölte ki a nagy gettót, ahova minden zsidónak be kell költöznie a maradék csillagos házakból. A gettó pontos határait Vajna Gábor belügyminiszter november 29-én megjelent rendeletének térképmelléklete állapította meg.
A magyar hatóságoknak kezdettől fogva gondot okozott, hogy Budapesten homogén zsidónegyed soha nem létezett. Belső-Erzsébetvárosban valóban magas volt a zsidók aránya, itt voltak a leghíresebb zsinagógák és közösségi intézmények, de zsidó lakosság minden kerületben élt, másrészről pedig – és a legtöbb fejfájást ez okozta – rengeteg keresztény lakott a Király utca és a Rákóczi út közötti területen is. A gettó létrehozásához a zsidókat be, a keresztényeket ki kellett innen költöztetni, és természetesen az utóbbiak sem szívesen hagyták el az otthonaikat. Ezért aztán igyekeztek a gettó határait úgy megrajzolni, hogy minél kevesebb keresztényt érintsen a kiköltöztetés.
A budapesti gettónak ezért nem lett része sem a Király, sem a Dohány utca, nem érte el sem a Nagy-, sem a Kiskörutat. A szabálytalanul megvont határ szeszélyesen kanyargott a házak között. A kijelölt gettó területe végül 0,3 km2 lett: a háborúnak ebben az utolsó szakaszában az egyik legnagyobb egész Európában, de ahhoz képest, hogy 63 ezer embert készültek ide bezsúfolni, még mindig rendkívül kicsi. A területen eleve volt 162 csillagos ház, melyekben 3556 zsidó lakos élt – és mellettük 4019 keresztény. Volt továbbá 133 keresztény ház 7916 lakossal. Ha elvégezzük az egyszerű számítást, kiderül, hogy közel 12 ezer embert kellett kiköltöztetni és több mint ötször annyit bezsúfolni a helyükre. A kiköltözők részére persze a város más részein rendelkezésre álltak a megüresedő lakások, a beköltözők viszont eleve nem kaphattak annyi lakást, mint ahányan voltak.
Az egész lakosságcserére alig több mint egy hét jutott, a beköltözők csak annyi ingóságot hozhattak magukkal, amennyit elbírtak. A gettósítás egyben kifosztást is jelentett.
..... "
Nyolcvan éve szabadult fel a pesti gettó
A Belső-Erzsébetváros nagy részét elfoglaló, palánkkal körülvett területre mintegy 70 ezer zsidó embert zsúfoltak össze 1944–1945 telén. A borzalmaknak 1945. január 17-éről 18-ra virradó...
pestbuda.hu
Ez elég érdekes
Mennyire nem fekete-fehér, annak ellenére, hogy 'egyesek' így adják elő a 'népnek'
Mennyire nem fekete-fehér, annak ellenére, hogy 'egyesek' így adják elő a 'népnek'
Magyarként azért megy az "aggódás" (részemről) mert a KKE "palesztinjai" leszünk a saját országunkban, ha nem figyelünk oda...
Jaja, a haszid nácik micsoda magyarok, kérem hisz zsidók!
