találtam egy viszonylag rövid és tömör összefoglalót egy perzsa oldalon az iráni rakétatípusokról, ahol elég sok típus fel van sorolva, még ha nem is minden,de talán értelmesebb kérdéseket,témákat vet majd fel mint a méltatlanül idecitált ukrán-orosz konfliktus (nem is értem az okát ).
a jelen állás szerint a ballisztikusok, a légvédelmi rakéták,és a hajó elleni típusok lehetnek érdekesek .. egy esetleges szárazföldi benyomulás esetén meg majd a többi.
Rövid hatótávolságú ballisztikus rakéták (1000 km)
Shahab 1 és 2: Ez a két rakéta, melyeket a Scud B és C rakéták alapján fejlesztettek ki, Irán ballisztikus rakétacsaládjának első tagjai közé tartozik.
A körülbelül 300 kilométeres hatótávolságú Shahab 1 és a körülbelül 500 kilométeres hatótávolságú Shahab 2 kulcsszerepet játszott Irán védelmi történetében.
Fateh család (Fateh 110, Zolfaqar, Dezful):
A Fateh család az iráni rakétaiparban a precízió szimbólumának tekinthető.
A Fateh 110 , egyfokozatú szilárd üzemanyagú rakéta, különböző generációkban készült, 300 és 500 kilométer közötti hatótávolsággal.
A család nagyobb hatótávolságú változatai közé tartozik a 700 kilométeres hatótávolságú Zolfaqar rakéta és az 1000 kilométeres hatótávolságú Dezful rakéta.
Közepes hatótávolságú ballisztikus rakéták (1000–3000 km)
Fatah (Hiperszonikus):
Forradalmi teljesítmény, a Fatah egyedülálló képességeket mutat be egy hiperszonikus hajtómű (HGV) használatával.
Az 1400 kilométeres hatótávolságú rakéta a légkörön kívül is képes Mach 10-et meghaladó sebességgel irányítani a robbanófejét, és olyan összetett manővereket végrehajtani, amelyek bármilyen rakétavédelmi pajzsot hatástalanná tesznek.
Khyber (Khoramshahr):
Ez a folyékony üzemanyaggal működő, 2000 kilométeres hatótávolságú, nagy hatótávolságú ballisztikus rakéta az iráni rakéták közül a legnagyobb pusztító erejű az 1500 kilogrammos, nehéz robbanófeje miatt,
és több robbanófej hordozására is képes.
Hadzs Kasszem:
Ez a szilárd üzemanyagú ballisztikus rakéta 1400 kilométeres hatótávolsággal és kevesebb mint 10 méteres CEP-vel Irán egyik leghatékonyabb taktikai rakétája, leváló és irányítható robbanófejének köszönhetően.
Sejil:
Irán első nagy hatótávolságú, kétfokozatú szilárd hajtóanyagú ballisztikus rakétájaként a Sejil gyors reagálású és nagyon rövid felkészülési idejű, hatótávolsága pedig 2000 és 2500 kilométer között van.
Emad és Ghadr:
Ez a két rakéta a Shahab 3 továbbfejlesztett és fejlettebb változata.
Az 1700 kilométeres hatótávolságú Emad rakéta Irán első nagy hatótávolságú ballisztikus rakétája, amely a becsapódás pillanatáig irányítható és kontrollálható.
A Ghadr rakéta hatótávolsága akár 1950 kilométer is lehet, és pontosabb.
Ashura és Fajr 3:
Az Ashura rakéta egy kétfokozatú, szilárd üzemanyagú, közepes hatótávolságú rakéta, amelynek hatótávolsága körülbelül 2000-2500 kilométer.
A Fajr 3-ról nincs sok technikai információ, de úgy vélik, hogy képes több hordozórakéta (MRV) szállítására a védelmi pajzsok áthatolására, a becsült hatótávolsága 2500 kilométer.
Nagy hatótávolságú rakéták és űrhordozórakéták (3000 km-en túl)
Ez a kategória magában foglalja a stratégiai projekteket és a műholdindítókat, amelyek képesek nagy távolságokat elérni és megszilárdítani Irán űrbeli pozícióját.
Shahab 4, 5 és 6 (Kowsar):
Ezek a projektek több mint 5500 kilométeres hatótávolságú interkontinentális ballisztikus rakéták (ICBM-ek) fejlesztését célozzák.
Safir, Simorgh és Ghaem műholdhordozórakéták:
A Safir volt Irán első űrhordozórakétája, amely pályára állította a hazai Omid műholdat.
A Simorgh képes nagyobb hasznos terhek szállítására, a Ghaem 100 pedig, mint az első háromfokozatú szilárd üzemanyagú műholdhordozórakéta, fontos lépés a magasabb pályák elérése felé.
Irán cirkálórakétái
Szárazföldi cirkálórakéták
Somar és Hoveyze:
Ezeket az orosz Kh-55 rakéta alapján fejlesztettek ki, nagy hatótávolságú földi támadási képességet biztosított Iránnak.
A Somar, amelynek becsült hatótávolsága 700 km (egyes források szerint akár 3000 km), és a Hoveyze, amelynek hatótávolsága 1350 km, turbóhajtóműveket használ.
Paveh:
1650 kilométeres hatótávolságával ez Irán egyik leghosszabb hatótávolságú repülőeszköze, egyedi kialakítással, olyan jellemzőkkel, mint a behúzható szárnyak és a törzs tetején elhelyezett motor.
Asef:
Mivel ez egy körülbelül ezer kilométeres hatótávolságú, levegőből inditható cirkálórakéta, vadászgépekre, például a Szuhojra is telepíthető.
Hajóelleni cirkálórakéták
Abu Mahdi:
Ez a stratégiai haditengerészeti cirkáló, amelynek hatótávolsága meghaladja az ezer kilométert, képes nagyon alacsony magasságon repülni (tengeri lefölözés)
kettős keresőrendszerrel (aktív és passzív radar) rendelkezik, komoly fenyegetést jelent a nagy ellenséges hajókra.
Noor, Qader és Ghadir:
A kínai C-802-es rakétán alapuló Noor rakéta Irán első hajók elleni cirkálórakétája, amelynek hatótávolsága akár 170 km is lehet. A Qader és a Ghadir a továbbfejlesztett változatok, 200 és 300 km-es hatótávolsággal.
Nasr:
Rövid hatótávolságú cirkálórakéta (35 km), amelyet sekély vizeken való harcra terveztek, és gyorsnaszádokról is alkalmazható.
Zafar:
Egy iráni rövid hatótávolságú , hajók elleni és aktív radarvezérelt cirkálórakéta 25km-es hatótávolsággal, turbóhajtóművel.
Jask-2 rakéta
Egy iráni fejlesztésű tengeralattjáróról indítható cirkálórakéta, amelyet az iráni Nasr-1 hajóelhárító rakétából fejlesztettek ki .
Úgy tervezték, hogy Ghadir osztályú törpe tengeralattjárókról lehessen kilőn,de Fateh osztályú tengeralattjárókról is indítható .
35 km-es hatótávval rendelkezik,a feltételezések szerint a rakéta egy torpedóba van beágyazva.
Saját tengeri meghajtással rendelkezik , amely lehetővé teszi számára, hogy kiússzon egy tengeralattjáró torpedóvető csövéből olyan módon, amire a hagyományos rakéták nem képesek.
A rakéta könnyű súlya, mérete és negatív felhajtóereje lehetővé teszi ezt, ami némileg egyedivé teszi a többi tengeralattjáróról indított cirkálórakétákhoz képest.A rakéta akkor válik el a torpedótól, amikor elhagyja a tengert.
légvédelmi és föld-levegő rakéták
Irán egy többrétegű és integrált légvédelmi hálózat kiépítésével védi égboltját a légi fenyegetések széles skálájától. A hatótávolság alapján Irán föld-levegő rakétái és védekezési rendszerei a következők:
Nagy hatótávolságú rendszerek
Bavar-373:
Az S-300 vagy S-400 rendszerek iráni versenytársaként a Bavar-373 Irán legkiemelkedőbb védelmi eredménye.
Ez a rendszer a Sayyad rakétákkal több mint 200 kilométeres távolságból és 27 kilométeres magasságból képes megsemmisíteni a célpontokat.
S-200 és S-300:
Ezen orosz rendszerek használatából és korszerűsítéséből szerzett tapasztalatok fontos szerepet játszottak Irán hazai védelmi rendszereinek fejlesztésében.
Közepes hatótávolságú rendszerek
15. Khordad és 3. Khordad:
A 150 kilométeres hatótávolságú 15. Khordad rendszer képes egyszerre több célpont megtámadására.
A 3. Khordad rendszer, amely a fejlett amerikai Global Hawk drón lelövésével vált híressé, mobilis és hatékony rendszernek számít.
Talash és Raad:
A Talash rendszer közepes és nagy magasságú lefedettséget biztosít a Sayyad 2 és 3 rakéták használatával.
A Raad család különféle mobil rendszereket is tartalmaz különböző célpontok elleni küzdelemhez.
Mersad:
Az amerikai HAWK rendszer teljes mértékben hazai és digitalizált változata, amelyet átfogó frissítésekkel modern védelmi rendszerré alakítottak át.
Rövid hatótávolságú rendszerek
Arman és Azarakhsh:
Az Arman egy közepes hatótávolságú rendszer (120-180 km), az 50 km-es hatótávolságú Azarakhsh pedig a mozgó erők védelméért felelős.
Harz-9 és Yazehra-3:
Két másik mobil, rövid hatótávolságú rendszer pontvédelemre.
Vállról indítható rakéták (Covenant):
Ezek a könnyű, hordozható rakéták (MANPADS) nagyon hatékonyak a helikopterek és az alacsony magasságú repülőgépek elleni védekezésben
Páncéltörő rakéták
Almas és Sadid:
Az Almas rakéta egy fejlett „tüzelés és indítás” elven működő, kiemelkedő támadási képességekkel rendelkező rakéta, akár 8 km-es hatótávolsággal.
A Sadid rakéta is ugyanebbe a típusba tartozik, és személyszállító járművekre szerelhető.
Dehlaviyeh:
Ez a rakéta, amely az orosz Kornet alapú, lézervezérelt és kétfokozatú robbanófejjel rendelkezik, képes a legfejlettebb tankok megsemmisítésére több mint 5 kilométeres távolságból.
Toofan:
Az egyik legszélesebb körben használt páncéltörő rakéta Iránban, amelyet az amerikai TOW rakéta alapján fejlesztettek ki, és 7 különböző modellben gyártották, maximális hatótávolsága 3750 méter.
Tosan és Raad:
A Tosan hatótávolsága 5500 méter, és képes rögzített és mozgó célpontok eltalálására. A Raad rakéták Irán legrégebbi páncéltörő rakétái közé tartoznak
Hajóelleni rakéták
Khalij-e Fars:
Egyedülálló innováció és egy szuperszonikus hajóellenes ballisztikus rakéta . Ennek a rakétának a hatótávolsága 300 km, szilárd hajtóanyagú, és optikai keresővel van felszerelve a mozgó hajók célzására.
Zulfiqar Basir:
A Zulfiqar ballisztikus rakéta hajók elleni változata, 700 kilométeres hatótávolsággal és egy erős, 579 kilogrammos robbanófejjel.
Hormuz 1 és 2:
Ezt a ballisztikus rakétasorozatot szintén a Fateh 110 alapján fejlesztették ki. A Hormuz 1 egy radarvédelmi rakéta, a Hormuz 2 pedig hajók célzására szolgál.
Kowsar:
Rövid hatótávolságú (akár 25 km-es) hajóellenes rakéta, amely a kínai C-701-es alapján készült,és gyorsnaszádokról indítható.
