Ehhez nincs mit hozzáfűzni.Úgy látom ideje benyomnom Seymour Hersh csutortoki (!) blogbejegyzését a Substackról:
„AMIT MONDTAK NEKEM, AZ TÖRTÉNIK IRÁNBAN”
Ez a jelentés arról szól, hogy mi fog a legvalószínűbben történni Iránban ezen a hétvégén, izraeli bennfentesek és amerikai tisztviselők szerint, akikre évtizedek óta támaszkodom. Ez heves amerikai bombázásokat fog magában foglalni.
Ezt a jelentést egy washingtoni amerikai tisztviselővel folytatott beszélgetés során is megerősítettem, aki azt mondta nekem, hogy minden „ellenőrzés alatt” lenne, ha Ali Khamenei, Irán legfelsőbb vezetője „elmenne”. Hogy ez hogyan történhetne meg, egy merényleten kívül, ismeretlen. Sokat beszéltek az amerikai tűzerőről és célpontokról Iránban, de tudomásom szerint kevés gyakorlati gondolat jutott arra, hogyan lehet eltávolítani egy hatalmas követőtáborral rendelkező, tisztelt vallási vezetőt.
Évtizedek óta távolról tudósítok Izrael nukleáris és külpolitikájáról. Az 1991-es könyvem, a Sámson opciója, Izrael atombomba-gyártásának történetét és Amerika azon hajlandóságát mesélte el, hogy titokban tartsa a projektet. A jelenlegi helyzettel kapcsolatos legfontosabb megválaszolatlan kérdés a világ válasza lesz, beleértve Vlagyimir Putyin, az orosz elnök válaszát is, aki Irán szövetségese. vezetők.
Az Egyesült Államok továbbra is Izrael legfontosabb szövetségese, bár sokan itt és a világ minden táján elítélik Izrael folyamatos gyilkos háborúját Gázában. A Trump-adminisztráció teljes mértékben támogatja Izrael jelenlegi tervét, hogy megfosztja Iránt minden atomfegyvertől, miközben abban is reménykedik, hogy megbuktatja a jelenlegi ajatollah vezette teheráni kormányt.
Úgy értesültem, hogy a Fehér Ház jóváhagyott egy teljes körű bombázási kampányt Iránban, de a végső célpontokat, a legalább 75 méterrel a felszín alatt elásott centrifugákat Fordowban, csak ezen a hétvégén fogják megtámadni, a cikk írásakor. A halasztás Trump ragaszkodására történt, mert az elnök azt akarja, hogy a bombázás sokkját a lehető legjobban elnyeljék, mielőtt a Wall Street hétfő reggel megnyit. (Trump ma reggel a közösségi médiában cáfolta a Wall Street Journal azon cikkét, amely szerint úgy döntött, megtámadja Iránt, és azt írta, hogy még nem döntött a cselekvési irányról.)
Fordowban található Irán megmaradt legmodernebb centrifugáinak nagy része, amelyek a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség – amelynek Irán is aláírója – legfrissebb jelentései szerint 900 fontnyi 60 százalékos dúsítású uránt állítottak elő, ami alig kevesebb, mint a fegyverminőségű urán.
A legutóbbi izraeli bombatámadások Irán ellen még csak meg sem kísérelték megsemmisíteni a Fordow-i centrifugákat, amelyek legalább nyolcvan méter mélyen vannak eltemetve. Szerdán állapodtak meg abban, hogy az ilyen mélységbe behatolni képes bunkerromboló bombákat szállító amerikai bombázók ezen a hétvégén megkezdik a Fordow-i létesítmény támadását.
A halasztás lehetőséget ad az amerikai katonai eszközöknek a Közel-Keleten és a Földközi-tenger keleti részén – több mint két tucat amerikai légibázis és haditengerészeti kikötő található a régióban –, hogy felkészüljenek egy esetleges iráni megtorlásra. Úgy vélik, hogy Iránnak még mindig vannak olyan rakéta- és légi képességei, amelyek szerepelni fognak az amerikai bombázási listákon. „Ez egy esély arra, hogy egyszer s mindenkorra megszabaduljunk ettől a rezsimtől” – mondta nekem ma egy, az ügyhöz közel álló tisztviselő –, „és elindíthatunk egy nagyobb offenzívát.” De hozzátette: „ez nem szőnyegbombázás lesz.”
A tervezett hétvégi bombázásnak új célpontjai is lesznek: a Köztársasági Gárda bázisai, amelyek az iráni sah 1979 eleji erőszakos megdöntése óta harcolnak a forradalmi vezetés ellen harcolókkal.
Az izraeli vezetés, élén Benjamin Netanjahu miniszterelnökkel, abban reménykedik, hogy a bombázások „eszközöket biztosítanak majd egy felkelés kirobbantására” a jelenlegi iráni rezsim ellen, amely kevés toleranciát mutat azokkal szemben, akik dacolnak a vallási vezetéssel és annak rendeleteivel. Többek között az iráni rendőrőrsöket is célba veszik. Támadások fognak irányulni az iráni feltételezett disszidensekről iratokat őrző kormányhivatalok ellen is.
Úgy tudom, az izraeliek abban is reménykednek, hogy Khamenei elmenekül az országból, és a végéig nem áll ellenállásba. Azt mondták, hogy személyes repülőgépe szerda kora reggel indult teheráni repülőtérről Ománba, két vadászgép kíséretében, de nem tudni, hogy ő maga is a fedélzeten volt-e.
Irán 90 millió lakosának csak kétharmada perzsa. A legnagyobb kisebbségi csoportok közé tartoznak az azerbajdzsánok, akik közül sokan régóta titkos kapcsolatban állnak a Központi Hírszerző Ügynökséggel (CIA), a kurdok, az arabok és a beludzsok. Van egy kis kisebbségben élő zsidó is. (Azerbajdzsánban található egy nagy titkos CIA-bázis, amely Iránban működik.)
Azt mondták nekem, hogy az amerikai és izraeli tervezők soha nem vették fontolóra a sah fiának visszatérését, aki most Washington közelében él száműzetésben. A Fehér Ház tervezőcsoportjában azonban – amelynek tagja J. D. Vance alelnök is – szóba került egy mérsékelt vallási vezető kinevezése az ország élére, ha Khameneit megbuktatják. Az izraeliek hevesen tiltakoztak az ötlet ellen. „Nem törődnek a vallási kérdéssel, de egy politikai bábot akarnak irányítani” – mondta egy régóta hivatalban lévő amerikai tisztviselő. „Ebben a kérdésben Izzie-vel nem értünk egyet. Az eredmény állandó ellenségeskedés és örökké tartó konfliktus lenne, Bibi pedig kétségbeesetten próbálná az Egyesült Államokat szövetségesének tekinteni minden muszlim dolog ellen, és polgárai nehéz helyzetét propagandacsapdaként használná fel.”
Azt mondják, az amerikai és izraeli hírszerzés reményt kelt abban, hogy az azerbajdzsáni közösség egyes tagjai csatlakoznak egy népi felkeléshez az uralkodó rezsim ellen, ha az a folyamatban lévő izraeli bombázások alatt történik. Az is felmerült, hogy a Forradalmi Gárda egyes tagjai csatlakoznak ahhoz, amit én egy „demokratikus felkelésnek” nevezek az ajatollahok ellen – az amerikai kormány régóta dédelgetett álmához. Bassár el-Aszad hirtelen és sikeres megbuktatását Szíriában potenciális modellként emlegették, bár Aszad bukása egy hosszú polgárháború után következett be.
Lehetséges, hogy egy hatalmas izraeli-amerikai bombázási kampány Iránt végleges kudarcba taszíthatja, ahogyan az a 2011-es líbiai nyugati beavatkozás után történt. Ez a felkelés Moammer Kadhafi brutális meggyilkolásához vezetett, aki a széttöredezett törzseket irányította. Szíria, Irak és Libanon jövője, amelyek ismételt külső támadások áldozatai lettek, messze nem megoldott.
Donald Trump egyértelműen nemzetközi győzelmet akar, amelyet propagandacélokra felhasználhat. Ennek elérése érdekében ő és Netanjahu olyan veszélyes helyekre vezetik Amerikát, ahol korábban még soha nem volt."
Z veri a fejét a falba" Miért sikerült Bibinek, ami nekem nem, hogy belevonja az US-t az általa kezdett balhéba? Kit érdekel még az én háborúm?
