<b>OFF:</b>
Háborús helyzetben az M6-os útnál gyatrább minőségű utak is megteszik – teherbírás szempontjából - vadászgépek fel- és leszállására, emiatt nem kell aggódnia senkinek.
Nyilván rendszeres repülőtérnek való használatkor relatíve hamar tönkremennének adott pályaszakaszok, de ehhez azért rendesen oda kellene tennie magát a légierőnek, pár tucat fel és leszállás nem tétel.
A kamionok 30-40 t terhelése több tengelyre oszlik el, ráadásul egy kamion kerekének a nyomást átadó felülete is relatíve igen nagy, azaz egy többtengelyű kamion okozta fajlagos felületi nyomás nem annyira vészes. Egy repülőgép leszállásakor ugyanakkor sokkal kisebb felületen adódik át nemcsak a gép súlyereje, hanem a mozgás és talajfogás („becsapódás”) miatt egy rövid ideig tartó lökésszerű (dinamikus) erő is fellép, ami fajlagosan többszörösen meghaladhatja egy guruló nehéz jármű által okozott viszonylag állandó felületi terhelést. Ez az elméletileg pontszerűen terhelés az előre mozgás miatt valójában egy sáv mentén ható magas értékű megoszló terhelésként fog működni, amiért a felületi nagyságukhoz képest nagyságrendileg vékonyabb lemezszerkezetek kimondottan hálásak.
A repülőterek kifutópályáinak pályaszerkezete ilyen típusú igénybevételekre van méretezve, ami azt jelenti, hogy fajlagosan nagy értékű és koncentráltan (közel pontszerűen) ható dinamikus terheléseket kell elviselnie huzamosabb időn keresztül különösebb károsodás nélkül.
---------------------------------------------------------------------------------------------------
<i>Kicsi szakmai kiegészítés, rajtam kívül valszeg csak a reptéri kutyát érdekli, de így borzasztó ügyes és okos lehetek én is plusz dobok némi szakmaiságot a témába.</i>
Az aszfaltburkolat önmagában egy hajlékony felületi szerkezet, teherbírás szempontjából az alépítmény kialakítása az, ami döntő.
Ckt vagy beton (vasalt beton, vasbeton) alépítmény már sokat segíthet pl. az alap- és kopórétegből felépített aszfaltozott útszerkezet teherbírásában, de önmagában ez is kevés lehet.
Az útpálya szerkezet teherbírása döntő részben nem a felső réteg (beton, aszfalt) nyomó- és húzószilárdságától (terhelhetőségétől) függ, hanem a burkolati rétegek alatti ágyazat kialakításától - Értsd: ágyazat anyagminősége (dolomit kőzúzalék, kohósalak, homokos kavics, darált beton, akármi) az ágyazati rétegek vastagsága (több rétegben terítve, kvázi szendvicsrendszerben), ágyazati rétegek anyagának szemeloszlása (a durvább szemcséjű rétegektől indulva felfelé egyre finomabb szemcséjű rétegek készülnek - jobb esetben persze), kiegészítő mesterséges rétegek (geotextília, georács, stb.), esetleg a felső ágyazati réteg mészhidrátos „utókezelésével”.
Nagyon fontos tényező az, hogy adott rétegen belül is a durvább és finomabb szemcsék eloszlása és aránya megfelelő legyen, ellenkező esetben a rétegen belül a kiékelődés nem valósul meg, ami terheléskor maradandó alakváltozást (összenyomódást) okoz – azaz a terhelés lokalitásában megsüllyed az ágyazat és úgy is marad, vályúk keletkeznek vagy egyszerűen beszakad az útburkolat. Az előnytelen szemmegoszlást utólagos tömörítéssel sem lehet igazán jól orvosolni.
Az ágyazat teherbírása ráadásul – és elsősorban - nem a tömörségtől (tömörségi fok) függ, hanem az E2 értéktől (második rugalmassági modulus).
A szakmában a mai napig sok mérnök kolléga még mindig a Tr gammát (tömörségi fok) vagy az új EC szerinti ID tömörségi indexet írja elő (persze ez is fontos), de statikus és dinamikus terhelésekre (felületi vagy vonalmenti megoszló és pontszerű terhelések során is) a legfontosabb helyszínen mérhető adat az ágyazat E2 értéke (MN/m2)!
Az egy külön probléma, hogy egyelőre nincs egzakt matematikai összefüggés az E2 érték és az ágyazatokra jellemző ágyazási tényező (C vagy K) között, ugyanakkor ipari padlók és térbeton burkolatok (padozatok) terhelésre történő méretezéséhez az ágyazási tényező kell.
Lassan másfél évtizede ipari padlókat is tervezek és eddig összesen kb. 25-30 ezer m2 padló és térbeton helyszíni kivitelezését irányítottam, emiatt tudom, hogy ez egy hatalmas probléma mindenhol.
Hosszú évek alatt jutottunk el oda, hogy mostanra hellyel-közzel megvan az empirikus összefüggés a C(K) ágyazási tényező előre felvehető tervezési értéke és a helyszínen mérhető E2 érték között – márpedig ezek nélkül egy padló/padozat/térbeton teherbírását nem lehet még közelítően sem meghatározni. Ez a tudás a szakmai berkekben szó szerint aranyat ér!
Tehát a felületszerkezetek teherbírása kevésbé függ a felső réteg szilárdságától, sokkal inkább a megoszló terhelést lefelé haladva „szétterítő” alépítményi/ágyazati rétegrend kialakításától, emiatt egy jó teherbírású ágyazatra épített leggyengébb minőségű betonpadozat is többet fog bírni, mint egy nokedli ágyazatra épített szupererős betonpadló.
A jó pályaszerkezet/ágyazat hasonlít a japán katana pengéjéhez – az ágyazatnál felülről lefelé haladva egyre kisebb nyomószilárdságú és egyre durvább szemcseméretű rétegek készülnek egészen a teherbíró altalajig, a japán penge is hasonló, csak nem fentről lefelé, hanem kívülről befelé haladva.
---------------------------------------------------------------------------------------------------
Ez egy haditechnikai oldal és biztpol rovat.
Pompás!
Az utak /hadiutak (bővebben polgári és katonai infrastruktúrák) tervezése/kivitelezése egyszerre haditechnikai és biztonságpolitikai kérdés is, tehát van itt helye a dolognak.
<b>Nem is OFF!</b>