Melyik település, melyik romjáról van szó??? Hátha utána lehet nézni, ha tudjuk a közelebbi adatokat...
Melyik település, melyik romjáról van szó??? Hátha utána lehet nézni, ha tudjuk a közelebbi adatokat...
Egyreszt igen, jokor voltak jo helyen es hatalmi vakuum volt a Karpatmedenceben akkor. De, ehhez a jokor jo helyen leveshez bizony tenni kellett.
Az elso elokeszito hadjarat amirol tud a tortenelemtudomany 838-ban volt, majd ezutan redszeresse valtak. A cel az volt, hogy mindegyik jovobeli szomszed ellen es mellett harcoljon a magyarsag, kiismerve es meggyengitve oket. Igy harcoltunk a Bolgarok mellett Bizanc ellen, majd a kovetkezo ev(ek) ben Bizancnak segitettunk leverni a Bolgar lazadast. Ugyanigy harcoltunk a Morvak mellett a csehek ellen, majd a Csehekkel egyutt levertuk a Morvakat, akik a Karpatmedence fele akartak terjeszkedni, mivel arra volt ures terulet. Csak a Horvatok es a Lengyelek ellen/mellett nem harcoltunk, ket okbol:
1. ezek (reszben) nomad nepek voltak, tehat ismerte oket a magyarsag, nem kellett infot gyujteni.
2. nem jelentettek veszelyt, mivel Lo akkor meg nem volt megszervezve, csak 100-200 evvel kesobb kezdenek figyelni arra mi van a Karpatokon tul, nem ugy min Bizanc vagy a Morva fejedelemseg. Horvato pedig a mainal joval kisebb es gyengebb orszag volt, egyszeruen nem jelentett veszelyt, nem kellett meggyengiteni (amugy a horvatok pont a fenti esemenyek elott erkeztek eszakrol a mai Horvatorszagba a Karpatmedencen keresztul, elozo kozpontjuk a mai Krakko helyen volt).
Tehat igaz, hogy szerencses volt a geopol helyzet, de ezt ki is kellett tudni hasznalni, amire egy nem-nomad nep nem lett volna kepes.
Azt gondolom vérfürdőre voltak példák a tűzfegyverek előttről is. Taán a csaták akkor torkollottak mindig is vérfürdőbe, amikor az egyik (a vesztes) fél taktikailag teljesen kudarcot vallottt...
http://lexikon.katolikus.hu/M/madéfalvi veszedelem.html
....
Toborzás során a legeredményesebbnek mindig a huszárezredek bizonyultak, ide álltak be legszívesebben a férfiak. A gyalogos katonaságnál azonban az önkéntes toborzás soha nem hozta meg a kívánt eredményt, nem jött össze az országgyűlés által kiadott létszám. Ekkor következett az erőszakos katonafogdosás, hiszen a létszámot mindenképpen ki kellett állítani. Sor került a csavargók, duhajkodók, vándorló mesterlegények, urasággal szembeszállók kötéllel történő befogására. A részeges, kötözködő „falu rossza” előbb-utóbb a hadseregben kötött ki. Az erőszakos módszerek bizony melegágyát jelentették a túlkapásoknak, nem ritkán éjszaka, álmukban törtek rá a kiszemelt legényekre. Ne csodálkozzunk hát azon, hogy újoncozás idején elnéptelenedtek a falvak, mivel a legények a lápokba, mocsarakba menekültek a katonáskodás elől. Az alábbi népdal is ezt örökíti meg:
Már minálunk verbuválnak kötéllel,
Elviszik a szegény legényt erővel.
A gazdagnak öt-hat fia, nem bántják,
A szegénynek, ha egy is van, elrántják.
http://www.archivnet.hu/hadtortenet...nagy_haboru_hosi_halottai.html?page=2&oldal=1
Mert a gazdag győzi pénzzel, bankóval,
A szegény csak siralommal, jajszóval.
A megyei levéltárak számos peres iratot őriznek, melyek azt vitatják, hogy a toborzott illetőleg befogott katona születési helyének vagy tartózkodási helyének kvótájába számíttassék-e be. Újoncozáskor a legények életkorát bemondásra vagy szemre döntötték el, az egyházi anyakönyvek által rögzített adatok felhasználására csak jóval később került sor. Életkor tekintetében nem voltak válogatósak a sorozóbizottságok, 16 és 40 év közé tehető a katonasorba lépők életkora.
Kötéllel fogták-e a katonákat és lefeküdtek-e a csatamezőn?
Blitzkrieg kérdése a klasszikus vonalharcászatra irányult, amelynek időszaka jellemzően a XVIII. század. Ha pontosabban akarjuk kitűzni a korszak határait, akkor az 1648 és 1789 közötti időszakról beszélhetünk.
1648-ban zárult le a Harmincéves háború, amelyet zsoldosseregekkel vívtak. A zsoldosok valóban önként mentek harcba, a zsoldért és a zsákmányért. Iszonyatos összegeket emésztett föl az ilyen seregek fenntartása, és sokszor még így is szükséges volt szabad rablást engedélyezni nekik, hogy ne hagyják faképnél a hadvezéreket. Az öntörvényű kompániák a harcok szüneteiben a lakosságot fosztogatták. A zsoldosokkal vívott háború a poklot szabadította német földre. Akit bővebben érdekel a téma, olvasson utána a magdeburgi véres menyegzőnek vagy nézze meg Jacques Callot metszeteit a háború borzalmairól.
1648 után az abszolutisztikus berendezkedésű monarchiák a drága, megbízhatatlan és kártékony zsoldosseregeket lassan lecserélték állandó, sorozott hadseregekre, amelyeket teljesen ellenőrzésük alatt tartottak. Az önálló kompániákat, szabadcsapatokat, katonai privilégiumokat lassan felszámolták (Madéfalvi veszedelem!) Az emberanyag jelentős részét még mindig önként jelentkezők adták, de ahogy nőttek a hadseregek, úgy lett egyre nehezebb megfelelő számú önkéntest találni, ezért egyre gyakoribbá váltak a kényszersorozások. Magyarországon pl. a vármegyék állították ki évről évre az adott létszámú újoncot. Az önkéntesek után azok következtek, akiktől a helyi döntéshozók meg akartak szabadulni, vagy olyan családok fiai, akiknek ártani akartak. A tehetősebbek sokszor ki tudták váltani a katonai szolgálatot, a szegényebbek gyakran sorsot húztak, ki menjen. Persze ment a toborzás is, zenével, tánccal és főleg itallal minél több fiatalembert igyekeztek rávenni, hogy önként felcsapjon katonának. Az addig a szomszéd falun túl sem jutó legények aztán egykettőre Sziléziában vagy Lombardiában találhatták magukat.
Az 1700-as évek dinasztikus háborúiban nem volt, de nem is igazán lehetett magasabb rendű személyes motivációja a katonáknak, hiszen hol érdekelte az egyszeri magyar huszárt, hogy Savoya hercege megszerzi-e Szicíliát, vagy ugyan mit törődött egy angol baka azzal, hogy a Wittelsbach- vagy a Hohenzollern-ház joga előrébbvaló-e a Habsburg trónra? Sehol, semennyit. A személyes motivációt maximum a katonai karrier építése, a nemesi cím megszerzése jelentette (Hadik András esete szép példa erre.), de a regruták többsége bizony kényszerből harcolt.
S hogy lefeküdte-e a csatában? Nemigen. A kor vonalharcászati alapelvei nem tették lehetővé, a korabeli haditechnika pedig nem indokolta lehasalást. Az ellenséges gyalogság és lovasság ellen öngyilkosság lett volna, a tüzérség pedig még közel sem volt olyan hatékony, mint amilyenné később, a napóleoni háborúkban vált. Régivágású tüzérség ellen egyébként sem maradéktalanul jó ötlet lehasalni, mert a röppályája végén már szemmel követhető sebességű, jellemzően lapos szögben becsapódó vasgolyó a keményebb talajról gyakran ugrik még párat (hasonlóan a vízen kacsázó kavicshoz), és bőven marad annyi energiája, hogy megnyomorítson vagy agyonüssön egy embert. Viszont nem robban, tehát marad némi esély ellépni, elugrani, elhajolni előle, feltéve, hogy áll az ember.
A korszak végét a forradalmi (1789-től), majd a napóleoni háborúk (1799-től) jelzik. Az előbbiek megszülték a személyesen motivált harcosokból álló tömeghadseregeket (francia nacionalizmus > német, angol, lengyel, magyar, egyéb nacionalizmus + más egyéb izmusok (Gyomrunk korog, de zászlónk lobog... -Európa a vallásháborúk óta nélkülözni kényszerült ezt a mentalitást.)), az utóbbiakban megkezdődött a tüzérség szerepének növekedése és a robbanó lövedékek elterjedése. A gyalogságot és a lovasságot továbbra is jobb volt állva fogadni, de az izmosodó tüzérség ellen esetenként már érdemes volt lehasalni. Az angol gyalogság lefektetése Waterloo-nál talán a legjobb példa. (A napóleoni háborúk utolsó csatájának ez a mozzanata már jelzi a jövőt, hamarosan a hasalás sem lesz elég, gödröt, lövészárkot kell ásni a pusztító tüzérség ellen.)
Blitzkrieg kérdése a klasszikus vonalharcászatra irányult, amelynek időszaka jellemzően a XVIII. század. Ha pontosabban akarjuk kitűzni a korszak határait, akkor az 1648 és 1789 közötti időszakról beszélhetünk.
1648-ban zárult le a Harmincéves háború, amelyet zsoldosseregekkel vívtak. A zsoldosok valóban önként mentek harcba, a zsoldért és a zsákmányért. Iszonyatos összegeket emésztett föl az ilyen seregek fenntartása, és sokszor még így is szükséges volt szabad rablást engedélyezni nekik, hogy ne hagyják faképnél a hadvezéreket. Az öntörvényű kompániák a harcok szüneteiben a lakosságot fosztogatták. A zsoldosokkal vívott háború a poklot szabadította német földre. Akit bővebben érdekel a téma, olvasson utána a magdeburgi véres menyegzőnek vagy nézze meg Jacques Callot metszeteit a háború borzalmairól.
1648 után az abszolutisztikus berendezkedésű monarchiák a drága, megbízhatatlan és kártékony zsoldosseregeket lassan lecserélték állandó, sorozott hadseregekre, amelyeket teljesen ellenőrzésük alatt tartottak. Az önálló kompániákat, szabadcsapatokat, katonai privilégiumokat lassan felszámolták (Madéfalvi veszedelem!) Az emberanyag jelentős részét még mindig önként jelentkezők adták, de ahogy nőttek a hadseregek, úgy lett egyre nehezebb megfelelő számú önkéntest találni, ezért egyre gyakoribbá váltak a kényszersorozások. Magyarországon pl. a vármegyék állították ki évről évre az adott létszámú újoncot. Az önkéntesek után azok következtek, akiktől a helyi döntéshozók meg akartak szabadulni, vagy olyan családok fiai, akiknek ártani akartak. A tehetősebbek sokszor ki tudták váltani a katonai szolgálatot, a szegényebbek gyakran sorsot húztak, ki menjen. Persze ment a toborzás is, zenével, tánccal és főleg itallal minél több fiatalembert igyekeztek rávenni, hogy önként felcsapjon katonának. Az addig a szomszéd falun túl sem jutó legények aztán egykettőre Sziléziában vagy Lombardiában találhatták magukat.
Az 1700-as évek dinasztikus háborúiban nem volt, de nem is igazán lehetett magasabb rendű személyes motivációja a katonáknak, hiszen hol érdekelte az egyszeri magyar huszárt, hogy Savoya hercege megszerzi-e Szicíliát, vagy ugyan mit törődött egy angol baka azzal, hogy a Wittelsbach- vagy a Hohenzollern-ház joga előrébbvaló-e a Habsburg trónra? Sehol, semennyit. A személyes motivációt maximum a katonai karrier építése, a nemesi cím megszerzése jelentette (Hadik András esete szép példa erre.), de a regruták többsége bizony kényszerből harcolt.
S hogy lefeküdte-e a csatában? Nemigen. A kor vonalharcászati alapelvei nem tették lehetővé, a korabeli haditechnika pedig nem indokolta lehasalást. Az ellenséges gyalogság és lovasság ellen öngyilkosság lett volna, a tüzérség pedig még közel sem volt olyan hatékony, mint amilyenné később, a napóleoni háborúkban vált. Régivágású tüzérség ellen egyébként sem maradéktalanul jó ötlet lehasalni, mert a röppályája végén már szemmel követhető sebességű, jellemzően lapos szögben becsapódó vasgolyó a keményebb talajról gyakran ugrik még párat (hasonlóan a vízen kacsázó kavicshoz), és bőven marad annyi energiája, hogy megnyomorítson vagy agyonüssön egy embert. Viszont nem robban, tehát marad némi esély ellépni, elugrani, elhajolni előle, feltéve, hogy áll az ember.
A korszak végét a forradalmi (1789-től), majd a napóleoni háborúk (1799-től) jelzik. Az előbbiek megszülték a személyesen motivált harcosokból álló tömeghadseregeket (francia nacionalizmus > német, angol, lengyel, magyar, egyéb nacionalizmus + más egyéb izmusok (Gyomrunk korog, de zászlónk lobog... -Európa a vallásháborúk óta nélkülözni kényszerült ezt a mentalitást.)), az utóbbiakban megkezdődött a tüzérség szerepének növekedése és a robbanó lövedékek elterjedése. A gyalogságot és a lovasságot továbbra is jobb volt állva fogadni, de az izmosodó tüzérség ellen esetenként már érdemes volt lehasalni. Az angol gyalogság lefektetése Waterloo-nál talán a legjobb példa. (A napóleoni háborúk utolsó csatájának ez a mozzanata már jelzi a jövőt, hamarosan a hasalás sem lesz elég, gödröt, lövészárkot kell ásni a pusztító tüzérség ellen.)
Húh, hát az jó hosszú lesz, még talán az oroszokénál is hosszabb, de az angolokénál mindenképp rövidebb. Ha a kalandozásokat belevesszük, akkor a skandináv országokon kívül, mindenkit megtámadtunk Európában.
Itt egy jó kis összefoglaló, még a két legújabb háborúnk Afganisztán és Irak is benne van.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Magyarország_háborúinak_listája
http://ludita.uni-nke.hu/repozitori...10/9613/Teljes szöveg!?sequence=1&isAllowed=y
Ugyan késő római erődépitészetet elemzi,de az elvek nem változtak azóta sem
Ugyan késő római erődépitészetet elemzi,de az elvek nem változtak azóta sem
Nem,csak átalakultak.Atlanti fal is egy erdőrendszer volt,akárcsak az Árpád vonal.De a tábori erődités is erődités.Klasszikus várak persze már nem épülnek,de védhető katonai bázisok igen.
Es a fold fa kombinacio meg a mai napig tartja magat. /egyebket az elv a mai napig igyan az mar irtam rolla./
A szakasz allas is egy erod. Fold erod. Ahogy a nagyobb bazisok taborok is a maguk hescojaval. Tornyaival kapuival az eap ma is ugyan azt csinalja a toronyba csucsulo is. Annyi hogy az angyal var ma nem egy torny hanem foldbesulyeszttt ovohely.
Az eggyik afgan hegycsucson letesitett modern erodrol van egy nagyon jo kis dokufilm. /szerintem mar lattad valamilyen volgy a cime azthiszem./ az erod lenyege ugyan az mint reg. Szerepe is pont az./valami oktatofilm egyebkent eredeti felvetelek osszevagasabol azthiszem./
Az erődítmény meg az erődítés nem ugyan az ne mosd már őket össze.Az erődítmények 150 éve elavultak(legyen az vár vagy erődrendszer).Az erődítés az teljesen más dolog.
Ezor is erodvarossa valt. Amikor az eroditesek osszeaallnak on es korvedokepesse valnak es alkalmasak lesznek tamadasok ellentamadasok es jarorok kikuldesere mar erod is. Az on es korvedokepessegen van a hangsuly. /az arpad vonal egyebkent pont a sok kis erod /rajallas / koncepciot kovette. Nem volt elavult mert egy jol kiepitett arcvonalat alkottak joval a front megerkezese elott... /igazabol ugyan azt alkalmaztak volna a fronto is csak rosszabb minosegbe es felszereltswggel./
De elavult volt már maga az egész erőd mint koncepció.Csak sokkal olcsóbb volt Árpád-vonalat építeni mint modern gépesített haderőt.
Nem volt elavult koncepció az Árpád vonal,tulajdonképen be is vált.Az erdök,erőditések nem önmagukban védenek,fő feladatuk az időnyerés manővererők kibontakozásához.
Az erditmények sem egyneműek.Nálunk is jol követhető a török kori erditéseken.Más a feladata egy kis alánknak,mint egy záróerődként funkcionáló erődvárosnak.A belinkelt későrómai erdéitészettel foglalkozó tanulmány szépen leirja.Olvasd el.
Manapság a városok funkcionálhatnak erődőként.De épültek erdővonalak a II.vh óta is.Pl a BarLev vonal,az algériai,vietnámi,vagy éppen afganisztáni harcokban is.De ha elmész egy hazai volt szovjet reptérre,a repülőgépfedezékek egy részén találni fogsz páncéllemezböl kiépitett gp lőállást.
Sec azt a filmet nem láttam,de régi vietnámis a Szakaszvezető.Az egy tipikus területellenörző kiserőd modernkori mindennapjaira éült.Mondhatnónk úgy is,hogy egy vietnámi palánk szerepkörét primán bemutatta