A szörfös háborús veterán, aki eltér a demokrata fősodortól: Tulsi Gabbard portréja
Írta: Leimeiszter Barnabás
Fiatal, nő, színes bőrű, hindu vallású, sok tekintetben a progresszív nézetek híve: Tulsi Gabbard adottságai szinte predesztinálnák arra, hogy a demokraták elnökválasztási favoritja legyen. Gabbard mégis bonyolultabb eset: el mer térni a Demokrata Párt fősodrától, miközben a populista jobboldal bezzegkedvencévé kezd válni.
Színes egy életpálya, és még csak 37 éves: az 1981-ben Amerikai Szamoán született Tulsi Gabbard édesapja katolikus szamoai-európai származék, édesanyja hindu vallást követő amerikai német nő. A Csendes-óceán térségében felnőve a Hawaii Pacific University-n végzett üzleti adminisztráció szakon, miközben 2004-től kezdődően a Hawaii Nemzeti Gárda önkéntese, majd tisztje lett, s az iraki háborút is megjárta orvosi egységek tagjaként. Már 2002-től, 21 éves korától bekapcsolódott a hawaii politikába, 2013-tól pedig Hawaii egyik képviselője lett a szövetségi képviselőházban, Washingtonban. Első elnökjelölti kampányát idén februárban jelentette be.
Ez a háborút megjárt, kitüntetett gárdatiszt, profi hawaii szörfös és különutas nézetekkel rendelkező, multikulti hátterű demokrata politikus az amerikai politika egy új színfoltja, aki
meg tudja kavarni az amerikai jobb- és baloldal egyre merevebb állóháborúját.
Steve Bannon imádja őt.
Tucker Carlson, a Fox News műsorvezetője, egyben a trumpista tábor fő véleményvezére rendszeresen meghívja őt főműsoridős show-jába. Az amerikai jobboldal elsőszámú provokatőre,
Ann Coulter a Twitteren drukkolt neki az első televíziós demokrata vita alatt. A Drudge Report nevű jobboldali hírgyűjtő szájt kitüntetett helyen, egzaltált szalagcímekkel számolt be arról, hogy a vita során az ő nevére kerestek rá a legtöbben. Az ezerdolláros alapjövedelemmel kampányoló
Andrew Yangből immáron kiábrándult alt-right „mamaként” hivatkozik rá.
Sokan szeretik, csak a demokraták nem
Ha mindez még nem lenne elég bizonyíték arra, hogy MAGA-ország szereti Tulsi Gabbard demokrata párti elnökjelölt-jelöltet, akkor idézzük fel a Taki Mag roppant tehetséges és roppant zűrös előéletű szerzőjének, a dicséreteket amúgy szűkmarkúan osztogató Jim Goadnak a
kijelentését: „
olyan női jelöltek között, akik egy alaszkai bárban, január közepén, hajnal kettőkör, kanos favágók sűrűjében sem tudnák megdugatni magukat, ő talán a legvonzóbb asszony, aki valaha is indult az elnökségért”.
„Nehéz bármi negatívat mondani róla, és ez kiborít”
– teszi hozzá morózusan Goad.
Ezek után az a pletyka sem lesz meglepő, hogy Trumpék állítólag
gondolkodtak rajta, találnak neki valamilyen posztot a kormányzatban.
Gabbardék siettek leszögezni: a képviselőnőnek nem volt tudomása ilyen tervekről, és igaz ugyan, hogy találkozott az ingatlanmágnással a választás után, ám csupán az Egyesült Államok szíriai politikájáról beszélgettek.
Sokan szeretik tehát Gabbardot, éppen csak a demokraták nincsenek annyira oda érte, ami egy demokrata előválasztási kampányban nem számít kifejezett előnynek. Pontosabban: azok nem kedvelik őt, akiknek módjukban állni befolyásolni azt, hogy a szavazótábor kit kedveljen, vagy egyáltalán, kit
vegyen észre. Gabbard támogatottságát 1-3% körülire mérik, egy rakat másik jelölt – Amy Klobuchar, Beto O’Rourke, Cory Booker, Kirsten Gillibrand – is nagyjából ezen a szinten mozog, mégis, a média sokkal nagyobb nyilvánosságot nyújt az utóbbiaknak. (A fogorvosi rendelőből is
lájvozó O’Rourke-ot egyenesen a mainstream sajtó
fejlesztette ki, gondolván, a Sármos Rockgitáros karizmájával szemben esélye sem lesz Trumpnak.)
Abban sincs ugyanakkor köszönet, amikor a média foglalkozni méltóztatik Gabbarddal: a szélsőjobboldali rajongótáborával próbálják lejáratni, vagy éppen
„a Kreml kedvenc demokratájaként” festik le őt.
Gabbarddal persze számos baloldali is szimpatizál: például a republikánus és demokrata mikro- és makrohisztériákat okos elemzésekkel mérsékelni igyekvő
Michael Tracey, a korábban Edward Snowdennel kooperáló
Glenn Greenwald (egyébként mindketten azon ritka balos újságírók közé tartoztak, akik szkeptikusan fogadták Trump és az oroszok összejátszásának sztoriját), de a Twitter-vezér Jack Dorsey is komoly összegekkel
támogatja Gabbard kampányát.
Mégis, igaz lehet, amit a The American Spectator szerzője
kockáztatott meg: a képviselőnő előtt talán csak jobbra nyílik út.
A terror és a háború ellen
Pedig
a legtöbb kérdésben Tulsi Gabbard álláspontja nem igazán üt el a demokrata fősodortól. Támogatója az LMBTQ-közösségnek és az abortuszjogoknak, támogatja az általános társadalombiztosítás tervét, támogatja a DACA-programot, ami védi a gyerekként az Egyesült Államokba illegális bevándorlókat a deportálástól, és klímakérdésben is progresszív álláspontot foglal el.
Adottságai szinte predesztinálnák arra, hogy a demokraták favoritja legyen, fiatal, nő, színes bőrű, hindu vallású (ő volt az első képviselő, aki a Bhagavad-gítára tette le az esküjét). És valóban: Nancy Pelosi, a Képviselőház mostani demokrata elnöke korábban még „
emelkedő csillagnak”
nevezte őt, de beválasztották a Demokrata Párt vezető testületébe is.
A cikk további része itt:
https://mandiner.hu/cikk/20190823_tulsi_gabbard
