A kínai ipar kapacitása legalább 3x az usa ipari kapacitásának, usd alapon mérve nem ennyi, de ugyebár ez nagyon csalos mert fasorban sincsenek a kínai árak az USA áraihoz képest. Viszont becslések szerint pl ugyan az a hajóosztály 1/3 árban az amerikainak. (Jó ezt is darabokra lehet szedni de most csak az összehasonlítás miatt írom) Szóval kis híján a kínaiak annyi hajót tudnak küldeni az amerikaiak ellen ha kell hogy hamarabb fogynak ki az amcsik rakétából mint a kínaiak hajóból.
A két világháborút is legalább félig de szerintem még nagyobb arányban nem a csatatér hanem a hátország ipari kapacitása döntötte el, és ekkor az usa ipara volt a világ legjobbja, kiváló munkaerővel, egységes társadalommal, "végtelen" nyersanyag kapacitással.
Ha a háborút eltudják kerülni akkor 10 év és egyértelmű lesz már az usa csatlósainak is hogy merről fúj a passzátszél. Elkerülni meg nem lesz nehéz mert az usa egyedül nem támad, a térségbeli szövetségesei pedig aligha kívánnak megsemmisülni. Japánra és Koreára nézve így is a legnagyobb fenyegetés a területén lévő amerikai csaptok, úgy rángathatják őket háborúba hogy semmi beleszólásuk nem lesz a dologba. Persze én is azon az állásponton vagyok hogy atomháború de még csak közvetlen nagyhatalmak közötti háború sem valószínű, de ha mégis akkor az usa ázsiai szövetségesei megsemmisülnek. Ha Tokyo bekap néhány atombombát el lehet képzelni egy agglomerációval majd 30 milliós város, a japán gazdaság szíve, mekkora károkat szenvedne el. És nem csak 1-2 kapna be és nem csak Tokyo.
Japán túlélését szerintem az amerikaiak kidobása és rengeteg saját atomfegyver tudná garantálni csak. Ez esetben sem Kína sem az Usa nem rángathatná őket dróton, hisz ha ők pusztulnak vinnék a többieket is a sírba, jelenleg japán van mindenki közül a legrosszabb helyzetben.
Igen, mindennek az alapja a gazdaság erőssége, lehet nagyon erős sereged ha közbe az ország belerokkan, egy generáció alatt legyőznek békeidőben azok akik a pénzt a gazdaságba forgatták, persze kell egy ésszerű sereg, ami bővíthető konfliktushelyzet felé közeledve, de nem mindegy hogy a gdp 20% megy el rá vagy 4% annyi mint az ellenség 20% os költése.
Ez részben igaz szerintem csak, alapjába véve a kínai külpolitika nem követett el hibát egészen a közelmúltbeli Ausztráliai eseményekig, amikor is kivették a langyos vízből a békát és belevágták a forróba az meg kiugrott.
A koreai háborúba úgy keveredtek bele hogy céljaikat elérték, amikor a tajvaniak megpróbáltak partra szállni erőt mutattak és megsemmisítették őket, Vietnámban gyengének mutatták magukat pont az előtt mielőtt tárgyaltak volna az USA val elaltatva annak aggodalmait. Viszont Indiát elpicsázták és megszereztek létfontosságú területeket. Nekem ez az egész nem úgy néz ki mint akiket pusztán felkaroltak hanem tudatos hosszútávú tervezésnek gondolom.
Illetve pusztán támogatás nem elég, India is lehetne kis Kína vagy Nigéria 2050 re egymilliárdan lesznek, (nem lesznek) de magukat sem tudják ellátni, és nem tudnának olyan ipart üzemeltetni akkor sem ha az összes nyugati befektető megpróbálna odamenni, van egy szint amit nem tudnak megugrani, mert kulturálisan és emberanyag tekintetében alkalmatlanok.
