A baloldal válasza: Dobd be a törülközőt
Számos baloldali beszámoló dicsérte a hétvégén a New York Timesban megjelent vendégesszét ("A Nyugat elveszett"). Ebben az esszében Andreas Reckwitz szociológus azt állította, hogy a Nyugat háború utáni jóléte nagyrészt a véletlen műve volt, és hogy meg kellene békélnünk az alacsonyabb életszínvonallal.
A jobboldal válasza: Irányváltás
Amikor a 20. században középiskolás voltam, egy társadalomtudományi tanár úgy magyarázta az amerikai politikai spektrumot, hogy az olyan liberálisoknak, mint ő maga, hízelgő volt. Az amerikai társadalmat egy bajba jutott autóhoz hasonlította, és a következő politikai válaszokat javasolta, amelyek közül a liberálisok voltak a legpragmatikusabbak:
Szélsőbaloldal: "Új autóra van szükséged".
Balközép: "Ezt az alkatrészt ki kell cserélni."
Jobbközép: "Az autó rendben van, csak rosszul vezeted".
Szélsőjobb: "Már nem gyártanak olyanokat, mint régen."
Ma a liberálisok már nem pragmatikusak. Reckwitz professzor nem azt mondja, hogyan javítsa meg az autóját - azt mondja, hogy szokjon hozzá a buszra váráshoz. A pragmatizmus ma már a jobboldal provinciája, ahol a Reckwitz posztjához fűzött kommentek, mint például ez is, reprezentatívak voltak:
Ez a cikk kurvára vicces.
"A nyugat nem tud tovább növekedni... kézzelfoghatóan szegényebbek leszünk"
"Próbáltátok már, hogy nem csináltok olyan dolgokat, amik kézzelfoghatóan szegényebbé tesznek?"
"Nem, csak azt kéne mondanunk mindenkinek, hogy örökre fogadja el a csökkenő életszínvonalat"
Ha Trump konszolidálni akarná a hatalmat...
Mit tenne először? Felejtsük el az olyan butaságokat, mint például az összes bíró eltávolítása - legyünk gyakorlatiasak. Nem vagyok olyan politikai teoretikus, mint Yarvin, de néhány lépés nyilvánvalónak tűnik:
A potenciálisan hűtlen szövetségi dolgozókat, különösen a fegyvereseket.
Vegyünk fel olyan szövetségi alkalmazottakat, akik valószínűleg lojálisak lesznek, különösen azokat, akiknek fegyvere van.
A Trump-kormányzat már mindkét területen tett lépéseket. Trump FBI-igazgatója, Kash Patel kirúgott olyan ügynököket, akiket lefényképeztek, amint térdelve kiálltak a Black Lives Matter mellett. Dick Durbin demokrata szenátor a múlt hónapban azt állította, hogy Patel több ezer ügynököt tisztogatott meg. Trump védelmi minisztere, Pete Hegseth pedig számos magas rangú tisztviselőt rúgott ki, legutóbb a haditengerészet vezérkari főnökét. Hegsteth több száz tábornok és zászlóstiszt előtt tartott nemrég beszédében úgy tűnt, mintha megterítené az asztalt, hogy még többüket leváltsa.
A kiegészítő oldalon ott van az ICE. Ha teljes létszámmal rendelkezik majd, körülbelül 22 000 fegyveres ügynökkel - körülbelül akkora létszámmal, mint az amerikai hadsereg két hadosztálya. És mivel elsődleges küldetésük a bevándorlási törvények szigorú végrehajtása, valószínűleg ideológiailag Trump elnökhöz igazodnak és lojálisak lesznek hozzá.
A pesszimisták okosnak tűnnek; az optimisták pénzt keresnek
Curtis Yarvint olvasva ez a régi pénzügyi mondás jut eszembe, bár az ő esetében talán a "cinikus" találóbb leírás. Még Stephen Miller cinikus indítékát is felveti:
Stephen Miller és a hozzá hasonlók jutalma is a földön van. Keménynek tűnnek. Csinálnak valamit. Az, hogy még a 0,01%-át sem teszik annak, ami a probléma megoldásához szükséges lenne - hogy sokkal nagyobb kockázatot vállalva magukra nézve valószínűleg legfeljebb 0,05%-ot tehetnének -, nem számít. Addig fejhetik, ameddig csak lehet. Ők is el fogják adni a könyveket.
Persze annak az esélye, hogy a Trump-kormányzat megbukik, és Stephen Miller utána könyveket tud eladni, nagyon kicsi. Ezt maga Yarvin is elismeri a cikke más részében:
Mert a bosszú, amit [a Trump-kormányzat] kudarca után kapnak, eltörpül a 2020 utáni bosszú mellett.
Szóval ez egy égő-hajó-pillanat. Én Cortezre fogadok (átvitt értelemben; a szó szoros értelmében fogadásra, deportálásra, újraiparosításra stb.)