Ezt találtam eddig, van is nagyapáról négy bejegyzés. De az, hogy miért kapta, továbbra is titok (Az édesapám által mesélt nagyezüstös történeten kívül, amit ellenőrizni szeretnék).
Az I. világháború magyar vonatkozású katonai eseményei
- Téma indítója szekely2020
- Indítva
Nagyjàból szerintem ennyit tudsz kihozni a történetből. Tapasztalatom alapján legalábbis. Sem én, sem ismerőseim nem tudtam semmit felkutatni kitüntetések adományozásaival kapcsolatban. Még olyan katonánál sem, aki mind a két háborúban harcolt.
Mindenesetre ha szerencsével jársz ne felejtsd el megosztani a történetet. Sok szerencsét!
Köszönöm, ha jutok valamire mindenképpen megosztom veletek.
Az van az egyik cédulán szó szerint, hogy "A m.kir. X. honvéd gyal.ho.parság 1917. évi xx hó xx-én kelt yyy.sz.eligaz-sal 02 kapta. A ho.par. a vh.oszt-ban van." (Mi az a vh.oszt, még nem találtam ki.) Eze(ke)n talán el lehet indulni... A gondom az, hogy a HIM oldalán csak hivatalos ügyeket meg igazolásokat lehet intézni úgy láttam.
Ha valakit esetleg érdekel…. Cs. és kir. 82. székely gyalogezred teljes története és fotók
Én megkérdezném itt, ha neked lennék.Köszönöm, ha jutok valamire mindenképpen megosztom veletek.
Az van az egyik cédulán szó szerint, hogy "A m.kir. X. honvéd gyal.ho.parság 1917. évi xx hó xx-én kelt yyy.sz.eligaz-sal 02 kapta. A ho.par. a vh.oszt-ban van." (Mi az a vh.oszt, még nem találtam ki.) Eze(ke)n talán el lehet indulni... A gondom az, hogy a HIM oldalán csak hivatalos ügyeket meg igazolásokat lehet intézni úgy láttam.
Nagyfaterről is felvilágosítottak, pedig full esélytelennek éreztem pár fotóról
Belépés a Facebookra
Ha belépsz a Facebookra, elkezdhetsz tartalmakat megosztani és megkeresni a barátaidat, a családtagjaidat, az ismerőseidet.
www.facebook.com
Ha megírták az ezrede történetét, akkor abban esetleg lehet róla adat.
Ha később esetleg vitézi címet is kapott, akkor a Vitézek Albuma szolgálhat információkkal.
A fegyvernemek történetét ismertető munkák (A magyar gyalogság, A magyar tüzér, A magyar huszár) végén is vannak ezres nagyságrendű névsorok és végül vannak olyan művek (könyv, kézirat, jelentés), amik nem alakulatok, hanem hadjáratok, csaták történetét ismertetik. Mondjuk ha pl. tudható, hogy a 8. isonzói csatában érdemelte ki a nagyezüstöt, akkor az arról fellelhető dokumentációt érdemes átbogarászni.
Nagyezüstből egyébként cikra 175.000-et, kisezüstből 360.000-et, bronzból 1,2 milliót osztottak ki a Monarchia katonáinak a Nagy Háború négy éve alatt. Aranyból csak 4661-et.
Ha tudod, hogy melyik ezredben szolgált, akkor keresd meg az ezred történetéről szóló könyvet (ha van ilyen), ott nagy valószínűséggel benne lesz.
Én így bukkantam rá, hogy a nagyapám hol és mikor esett fogságba.
Köszönöm, megvan a könyv, de konkrét információ nincs nagyapaámról.
Nem akart, vagy nem tudom miért nem lett. Így gondolta jónak, nekem nem hiányzik.
Megnézem, hátha. Harcolt '15-től majdnem minden harctéren.
Ezt hol sikerült fellelned?
820 oldalas kis kézikönyv (2500+ lábjegyzettel).
Hiánypótló, mert átfogóan, objektív módon, de teljesen osztrák nézőpontból (magyar szemmel szokatlan megközelítésben) elemzi a háborút. Ráadásul elég stílusos, olvasmányos is, bár a fronton történtekben nem sokszor mélyed el, inkább a döntéshozók, vezérkarok, politikusok szerepét, döntéseiknek következményeit boncolgatja.
"Az 1919-es Honvédő Háború hadtörténete máig feldolgozatlan teljes egészében. Az előző rendszerben tabunak számított, hogy a 133 nap után is harcoltak bátor vöröskatonák a túlerővel támadó románok ellen, napjainkban pedig Stromfeld 1919-es Honvédú Háborúja tabu, .....
Mi természetesen büszkén emlékezünk 1919 hőseire, azokra az Isaszegen vagy Kálon elesett vöröskatonákra, akik fegyverrel a kézben haltak hősi halált a katonai összeomlás után. Hasonló tisztelet jár a "Szentendrei Zászlóalj" bátor harcosainak is. Ismerkedjünk meg történetükkel!
★ Vöröskatonák emlékeznek ★
A SZENTENDREI ZÁSZLÓALJ
Visszaemlékezés az 1919-es Vörös Hadsereg utolsó maradványának harcaira
1919 augusztus elején a Tisza felől előnyomuló francia gyarmati katonasággal megerősített román hadsereg bevonult Budapestre és ezzel az 1919-es Tanácsköztársaságot katonailag megdöntötték. A tanácskormányt felváltó Peidl-kormány feltétel nélküli kapitulációval fegyverszüneti egyezményt kötött a románokkal. Ezután a reakciós magyar urak, a román katonai megszálló vezetőkkel összejátszva, könnyen eltávolították a szociáldemokrata Peidl Gyulát és kormányát az ország éléről. 1919. augusztus 7-én, a román megszállás negyedik napján, az újjáéledt magyarországi reakció vezetői Habsburg József főherceget az ország kormányzójává, Friedrich István jobboldali politikust pedig miniszterelnökké kiáltották ki.
A Vörös Hadsereg a Tisza-fronti árulás folytán széthullott. Nagy egységei még a román megszállás előtt Budapesten át, kisebb részei pedig széttagozódva a nógrádi hegyeken keresztül (a Dunakanyar csücskén átvergődve) a Dunántúlra vonultak vissza Egy (a miskolci 10-es vörös dandárból, a 35-ösökből, több vörös ezredből és más egységekből összeverődött) új, mintegy zászlóaljnyi egység, könnyű ágyúkkal, gépfegyverekkel felszerelve Vácon, a Szentendrei-szigeten, Tahitótfalun keresztül teljes harci fegyverzettel zárt rendekben menetelt Budapest felé, azzal a nem titkolt céllal, hogy észak felől Óbudára benyomulva felveszi a harcot Budapest felszabadításáért a román hadsereggel.
Az akkori események menetével teljesen tájékozatlan katonai egység augusztus 4-én érkezett Szentendrére és itt tudták meg, hogy a Peidl-kormány fegyverszüneti egyezményt kötött a románokkal, tehát vége a harcnak és egységüknek is le kell szerelni.
A több vörös egységből összeverődött zászlóalj parancsnoka
Pataki Kálmán osztrák - magyar hadseregbeli tiszt volt. Politikai megbízottja egy Lehoczki nevű, Miskolc környéki vasöntő munkás. A századok és szakaszok vezetői: csupa fiatal vöröstiszt, munkásgyerekek. Valamennyi megjárta 1917-ben és 1918-ban az első világháború poklát, felvidéki harcokban vagy Landler vörös hadtestében vitézül harcoltak. Tapasztalt, lelkes harcosok voltak. Volt köztük egy Kolesza Mihály nevű galgahévízi fiatal földműves fiú, kiváló szónok, aki további elszánt harcra tüzelte az egységet.
Szentendrére beérve, a csapat megszállta a kisváros középületeit. A régi városházára ismét kitűzték a vörös lobogót. Itt a reakció már elűzte a tanácskormány alatti városvezetőket, a direktórium tagjait. De az új vezetők a vöröskatonák megjelenésére nem mertek mutatkozni a városházán. A szentendrei „kis Vöröshadsereg” közben szaporodott. Novák János, az ottani vörös-géppuskás kiképző tábor parancsnoka, a szentendrei és izbégi táborból egy századnyi géppuskás újonccal és egy csomó géppuskával és munícióval, felszerelésekkel jelentkezett és csatlakozott az alakulathoz. (A géppuskások itt vesztegeltek tétlenül és tanácstalanul.) Novák János lett Pataki zászlóaljparancsnok helyettese. Háborút járt, bátor, vitéz, talpraesett katona volt. Lelkes támogatója az óbudai meglepetésszerű betörésnek.
Novák János augusztus 6-án reggel Kolesza társaságában „beszivárgott” Pestre, tájékozódni az ottani állapotokról. Felkeresték a Peidl-kormány illetékeseit és hosszas alkudozás és tárgyalás után azzal jöttek haza Szentendrére, hogy az egységet mégsem kell leszerelni! Sőt gyarapítani, erősíteni kell: az lesz a rendeltetése, hogy kisebb csapategységekre osztva, mint megbízható katonai erőt, rendfenntartó erőként fogják felhasználni őket. Az egység álljon készenlétben az új feladat megoldására - de mondjon le a további - a románok elleni - harci készülődésről. Ez volt a Peidl-kormány üzenete és utasítása az utolsó, fegyverben álló vörös alakulat számára.
Egynapos várakozás és tervezgetés után, másnap délután villámcsapásként érte a csapatot a hír, hogy Peidl Gyulát és kormányát erőszakkal lemondatták és a budai Várba bevonult Habsburg József főherceg, mint kormányzó! Még ezen a napon egy reakciós társaság utazott Budapestre Szentendréről, Rauschenburger Frigyes volt császári és királyi ezredes vezetésével. A román vezérkart informálták a szentendrei helyzetről, az itteni vöröskatonai erőkről és fegyverzetéről, felkeresték a Friedrich-kormányt is, ahol Rauschenburgert nevezték ki Szentendre katonai parancsnokává. Este már a Friedrich-kormány futárja is a városban volt s minősíthetetlen fenyegetések közt közölte a csapategység vezetőivel, hogy a parancsnokságot az egység fölött Rauschenburger ezredes veszi át. Neki és az általa kinevezett tiszteknek tartoztak a csapategység tagjai engedelmeskedni. Az ellenállókat, az engedetleneket a román katonai egység fogja elkoncolni. Az új parancsnok fogja a vörös egység teljes leszerelését végrehajtani. A Friedrich-kormány futárjával Rauschenburger ezredes is megjelent a katonai egység parancsnokságán, a városházán és itt nagy hangon kijelentette: „Nincs többé szükség Kun Béla volt katonáira”.
Rauschenburger ezredes azonban nem kapta meg a parancsnokságot, eredménytelenül távozott. A vörös parancsnokok katonagyűlésre hívták össze az egységet. A gyűlésen Novák János, Kolesza Mihály és Lehoczki politikai megbízott beszéltek.
Megszületett az egyhangú határozat, az utolsó vörös egység nem szerel le és ha a románok idejönnek, fegyverrel fogadják őket. Rauschenburger ezredest pedig, hogy ne izgathasson tovább a városban, Novák János elfogatta. A városházán, az egyik irodai szobában tartották katonai őrizet alatt, négy társával együtt.
Másnap a Friedrich-kormány telefonon ismételte meg fenyegetéseit, követelte Rauschenburger szabadon bocsátását és bejelentették, hogy egy román ezred útban van Szentendre felé, a vörös alakulat szétzúzására.
A vörös csapat egységei azonban még a fenyegető bejelentés előtt, a hajnali órákban már megszállták a Budapest felé vezető országutat; a vasúti töltéseket rögtönzött erődítménnyé építették ki, az országutat lövészárkok és barikádok keresztezték. Az ágyúkat a város szélén állították fel, a gépfegyverfészkekben elszánt vörös harcosok gubbasztottak. A románok azonban nem jelentkeztek.
Három nap telt el izgalmas várakozásban. Augusztus 14-én, a reggeli órákban a budakalászi előőrsök jelentették, hogy egy román ezred, tüzérséggel felszerelve, gyarmati francia lovassággal megerősítve lassú menetben igyekszik Szentendre felé. Elérkezett a döntés ideje...
A románok fő ereje megtorpant a város előtt. Kisebb egysége, köztük egy szpáhi lovascsapat közeledett, ezeket heves géppuskatűzzel szétzavarták. Újabb huszonnégy órás csend következett. Az éj folyamán újabb román erősítések érkeztek, ezek a Pomáz felőli síkságon áttörve a Leányfalu felőli országút környékét szállták meg. A románok fő vezetői Rauschenburger ezredes tiszti barátai voltak.
A románok a várost a Dunától a Dunáig körülkerítették. Az elszánt vörös csapat sorsa megpecsételődött. Közben ropogtak a puskák, folytak a kisebb csatározások, a románok puhatolóztak, hol a leggyengébb a védők ereje, nem nagy kedvük volt egy nagyobb méretű összecsapásra.
Dél felé újabb erősítést kaptak a románok. A leggyengébb volt a védelem a Leányfalu felőli részen. Itt támadtak! A túlerővel szemben nehéz volt a védekezés, ' kétórás harc után benyomultak a román katonai erők a városba. A harc eldőlt!
Egyes - kisebb - vörös csapatrészek átjutottak a Dunán a Szentendrei-szigetre. Két nagyobb szállító csónak működött közre az átszállításukon. A part közelében egy öreg vízimalom állott, ide. a malom alá süllyesztettek a Dunába egy pár ágyút, egy csomó gépfegyvert és lőszerrakományt. A csapat egyetlen vezetője sem távozott. Végig kitartottak. A románok fogságába került Pataki, Kolesza, Novák, és lőszerek átszállítása közben a tutajon halt meg a fiatal politikai megbízott, akit minden valószínűség szerint átjutott bajtársai a Szentendrei-szigeten temettek el.
.....
Mi természetesen büszkén emlékezünk 1919 hőseire, azokra az Isaszegen vagy Kálon elesett vöröskatonákra, akik fegyverrel a kézben haltak hősi halált a katonai összeomlás után. Hasonló tisztelet jár a "Szentendrei Zászlóalj" bátor harcosainak is. Ismerkedjünk meg történetükkel!
★ Vöröskatonák emlékeznek ★
A SZENTENDREI ZÁSZLÓALJ
Visszaemlékezés az 1919-es Vörös Hadsereg utolsó maradványának harcaira
1919 augusztus elején a Tisza felől előnyomuló francia gyarmati katonasággal megerősített román hadsereg bevonult Budapestre és ezzel az 1919-es Tanácsköztársaságot katonailag megdöntötték. A tanácskormányt felváltó Peidl-kormány feltétel nélküli kapitulációval fegyverszüneti egyezményt kötött a románokkal. Ezután a reakciós magyar urak, a román katonai megszálló vezetőkkel összejátszva, könnyen eltávolították a szociáldemokrata Peidl Gyulát és kormányát az ország éléről. 1919. augusztus 7-én, a román megszállás negyedik napján, az újjáéledt magyarországi reakció vezetői Habsburg József főherceget az ország kormányzójává, Friedrich István jobboldali politikust pedig miniszterelnökké kiáltották ki.
A Vörös Hadsereg a Tisza-fronti árulás folytán széthullott. Nagy egységei még a román megszállás előtt Budapesten át, kisebb részei pedig széttagozódva a nógrádi hegyeken keresztül (a Dunakanyar csücskén átvergődve) a Dunántúlra vonultak vissza Egy (a miskolci 10-es vörös dandárból, a 35-ösökből, több vörös ezredből és más egységekből összeverődött) új, mintegy zászlóaljnyi egység, könnyű ágyúkkal, gépfegyverekkel felszerelve Vácon, a Szentendrei-szigeten, Tahitótfalun keresztül teljes harci fegyverzettel zárt rendekben menetelt Budapest felé, azzal a nem titkolt céllal, hogy észak felől Óbudára benyomulva felveszi a harcot Budapest felszabadításáért a román hadsereggel.
Az akkori események menetével teljesen tájékozatlan katonai egység augusztus 4-én érkezett Szentendrére és itt tudták meg, hogy a Peidl-kormány fegyverszüneti egyezményt kötött a románokkal, tehát vége a harcnak és egységüknek is le kell szerelni.
A több vörös egységből összeverődött zászlóalj parancsnoka
Pataki Kálmán osztrák - magyar hadseregbeli tiszt volt. Politikai megbízottja egy Lehoczki nevű, Miskolc környéki vasöntő munkás. A századok és szakaszok vezetői: csupa fiatal vöröstiszt, munkásgyerekek. Valamennyi megjárta 1917-ben és 1918-ban az első világháború poklát, felvidéki harcokban vagy Landler vörös hadtestében vitézül harcoltak. Tapasztalt, lelkes harcosok voltak. Volt köztük egy Kolesza Mihály nevű galgahévízi fiatal földműves fiú, kiváló szónok, aki további elszánt harcra tüzelte az egységet.
Szentendrére beérve, a csapat megszállta a kisváros középületeit. A régi városházára ismét kitűzték a vörös lobogót. Itt a reakció már elűzte a tanácskormány alatti városvezetőket, a direktórium tagjait. De az új vezetők a vöröskatonák megjelenésére nem mertek mutatkozni a városházán. A szentendrei „kis Vöröshadsereg” közben szaporodott. Novák János, az ottani vörös-géppuskás kiképző tábor parancsnoka, a szentendrei és izbégi táborból egy századnyi géppuskás újonccal és egy csomó géppuskával és munícióval, felszerelésekkel jelentkezett és csatlakozott az alakulathoz. (A géppuskások itt vesztegeltek tétlenül és tanácstalanul.) Novák János lett Pataki zászlóaljparancsnok helyettese. Háborút járt, bátor, vitéz, talpraesett katona volt. Lelkes támogatója az óbudai meglepetésszerű betörésnek.
Novák János augusztus 6-án reggel Kolesza társaságában „beszivárgott” Pestre, tájékozódni az ottani állapotokról. Felkeresték a Peidl-kormány illetékeseit és hosszas alkudozás és tárgyalás után azzal jöttek haza Szentendrére, hogy az egységet mégsem kell leszerelni! Sőt gyarapítani, erősíteni kell: az lesz a rendeltetése, hogy kisebb csapategységekre osztva, mint megbízható katonai erőt, rendfenntartó erőként fogják felhasználni őket. Az egység álljon készenlétben az új feladat megoldására - de mondjon le a további - a románok elleni - harci készülődésről. Ez volt a Peidl-kormány üzenete és utasítása az utolsó, fegyverben álló vörös alakulat számára.
Egynapos várakozás és tervezgetés után, másnap délután villámcsapásként érte a csapatot a hír, hogy Peidl Gyulát és kormányát erőszakkal lemondatták és a budai Várba bevonult Habsburg József főherceg, mint kormányzó! Még ezen a napon egy reakciós társaság utazott Budapestre Szentendréről, Rauschenburger Frigyes volt császári és királyi ezredes vezetésével. A román vezérkart informálták a szentendrei helyzetről, az itteni vöröskatonai erőkről és fegyverzetéről, felkeresték a Friedrich-kormányt is, ahol Rauschenburgert nevezték ki Szentendre katonai parancsnokává. Este már a Friedrich-kormány futárja is a városban volt s minősíthetetlen fenyegetések közt közölte a csapategység vezetőivel, hogy a parancsnokságot az egység fölött Rauschenburger ezredes veszi át. Neki és az általa kinevezett tiszteknek tartoztak a csapategység tagjai engedelmeskedni. Az ellenállókat, az engedetleneket a román katonai egység fogja elkoncolni. Az új parancsnok fogja a vörös egység teljes leszerelését végrehajtani. A Friedrich-kormány futárjával Rauschenburger ezredes is megjelent a katonai egység parancsnokságán, a városházán és itt nagy hangon kijelentette: „Nincs többé szükség Kun Béla volt katonáira”.
Rauschenburger ezredes azonban nem kapta meg a parancsnokságot, eredménytelenül távozott. A vörös parancsnokok katonagyűlésre hívták össze az egységet. A gyűlésen Novák János, Kolesza Mihály és Lehoczki politikai megbízott beszéltek.
Megszületett az egyhangú határozat, az utolsó vörös egység nem szerel le és ha a románok idejönnek, fegyverrel fogadják őket. Rauschenburger ezredest pedig, hogy ne izgathasson tovább a városban, Novák János elfogatta. A városházán, az egyik irodai szobában tartották katonai őrizet alatt, négy társával együtt.
Másnap a Friedrich-kormány telefonon ismételte meg fenyegetéseit, követelte Rauschenburger szabadon bocsátását és bejelentették, hogy egy román ezred útban van Szentendre felé, a vörös alakulat szétzúzására.
A vörös csapat egységei azonban még a fenyegető bejelentés előtt, a hajnali órákban már megszállták a Budapest felé vezető országutat; a vasúti töltéseket rögtönzött erődítménnyé építették ki, az országutat lövészárkok és barikádok keresztezték. Az ágyúkat a város szélén állították fel, a gépfegyverfészkekben elszánt vörös harcosok gubbasztottak. A románok azonban nem jelentkeztek.
Három nap telt el izgalmas várakozásban. Augusztus 14-én, a reggeli órákban a budakalászi előőrsök jelentették, hogy egy román ezred, tüzérséggel felszerelve, gyarmati francia lovassággal megerősítve lassú menetben igyekszik Szentendre felé. Elérkezett a döntés ideje...
A románok fő ereje megtorpant a város előtt. Kisebb egysége, köztük egy szpáhi lovascsapat közeledett, ezeket heves géppuskatűzzel szétzavarták. Újabb huszonnégy órás csend következett. Az éj folyamán újabb román erősítések érkeztek, ezek a Pomáz felőli síkságon áttörve a Leányfalu felőli országút környékét szállták meg. A románok fő vezetői Rauschenburger ezredes tiszti barátai voltak.
A románok a várost a Dunától a Dunáig körülkerítették. Az elszánt vörös csapat sorsa megpecsételődött. Közben ropogtak a puskák, folytak a kisebb csatározások, a románok puhatolóztak, hol a leggyengébb a védők ereje, nem nagy kedvük volt egy nagyobb méretű összecsapásra.
Dél felé újabb erősítést kaptak a románok. A leggyengébb volt a védelem a Leányfalu felőli részen. Itt támadtak! A túlerővel szemben nehéz volt a védekezés, ' kétórás harc után benyomultak a román katonai erők a városba. A harc eldőlt!
Egyes - kisebb - vörös csapatrészek átjutottak a Dunán a Szentendrei-szigetre. Két nagyobb szállító csónak működött közre az átszállításukon. A part közelében egy öreg vízimalom állott, ide. a malom alá süllyesztettek a Dunába egy pár ágyút, egy csomó gépfegyvert és lőszerrakományt. A csapat egyetlen vezetője sem távozott. Végig kitartottak. A románok fogságába került Pataki, Kolesza, Novák, és lőszerek átszállítása közben a tutajon halt meg a fiatal politikai megbízott, akit minden valószínűség szerint átjutott bajtársai a Szentendrei-szigeten temettek el.
.....
.....
Mi történt az utolsó harcban elfogott vörös zászlóalj maradványával? A csapat katonáit fogolytáborba szállították. A zászlóalj két parancsnokát és a századok parancsnokait és helyetteseiket, szám szerint 17-et, bebörtönözték. Augusztus végéig a szentendrei, a Duna-parton lévő Weresmarty villában a földszinten és a pincében berendezett, rögtönzött börtönben helyezték el őket. A románok vezérkara az emeleten székelt, ekkor már mellettük működött egy fehérterroristákból álló magyar rendőri nyomozó osztag is. Megkezdődött a Tanácsköztársaság alatt vezető szerepet vitt kommunisták és direktóriumi tagok összefogdosása és kínzása. A pincei és földszinti börtönök megteltek a Szentendre környékéről elhurcolt, megkínzott emberekkel. A zsúfoltság miatt a katonai foglyok börtönében helyezték el augusztus 20-án Móricz Zsigmondot is, akit úgy, ahogy elfogták leányfalui nyaralójában, fehér vászon utcai ruhában, valósággal bedobták a katonák közé. Itt volt a női foglyok közt az a bátor asszony is, aki az utolsó napokban vállalta a direktóriumi elnöki tisztet a szentendrei városházán.
Augusztus végén a románok a Weresmarty villából a katonai foglyokat elszállították Budapestre, ahol a Veress Pálné utcában székelő városparancsnokság a fegyverszüneti egyezmény megsértése miatt katonai törvényszék elé állította őket. Az egység 17 vezetője felett egy Mardarescu nevű román ezredes vésztörvényszéke ítélkezett. Patakit, Novákot, Koleszát halálra, a többi tizennégyet 15 évi kényszermunkára ítélték.
A negyvenhét évvel ezelőtti, az 1919. augusztusában lefolyt események után megilletődve, könnyes szemmel emlékezem egykori bajtársaimra. Az utolsó vörös egység tagja voltam én is, a 2. század parancsnoka. Tudom: micsoda lelkesedés, tűz, elszántság fűtött valamennyiünket, és amikor már minden reménytelenül rosszra fordult, még akkor is hittünk abban, hogy az igaz ügy nem veszhet el és közbejön valami.
Sajnos, ez nem következett be. Kun Béla katonáinak 1919 augusztusa után a kálváriák kálváriája jutott. Novákról, Patakiról, Koleszáról nem hallottunk többé soha. hogy mi történt velük, előttünk titok maradt. Minket, a többi tizennégy elítéltet a romániai Zsil völgyi szénbányákba vittek, és ott dolgoztattak. Két szem aszalt szilva, öt dekányi kukoricakenyér volt a reggelink, majdnem mindig ugyanez a vacsoránk, az ebéd sokszor ehetetlen folyadék.
1921 szeptemberében, két évre elítélésünk után, ötünket (ennyien maradtunk meg) csonttá-bőrré fogyva, súlyos betegen, rongyokban lógó ruházattal visszaküldtek Magyarországra. Jobb nem is beszélni arról, hogy az akkor tobzódó fehérterror idején hogyan fogadták a „meghalni hazatért” vöröskatonákat. Lökösházán vettek át bennünket a magyar határőrök a románoktól, s a parancsnokló határőrtiszt köszöntés helyett ránk rivallt:
"Hazaáruló, vörös kutyák, legszívesebben az erdőbe küldenélek benneteket agyonlövetni!"
Ilyen „szíves” volt az 1921-es fogadtatás.
★
Elmúltak a nagy megpróbáltatások évei…
Megöregedve, megőszülve, büszkén gondolunk az egykori, a legendás emlékű 1919-es i idők hősi harcaira, s az utolsó vörös egységre, amely még tartotta magát.
Romhányi Ferenc
vöröskatona"
/©Stromfeld Egyesület/
Mi történt az utolsó harcban elfogott vörös zászlóalj maradványával? A csapat katonáit fogolytáborba szállították. A zászlóalj két parancsnokát és a századok parancsnokait és helyetteseiket, szám szerint 17-et, bebörtönözték. Augusztus végéig a szentendrei, a Duna-parton lévő Weresmarty villában a földszinten és a pincében berendezett, rögtönzött börtönben helyezték el őket. A románok vezérkara az emeleten székelt, ekkor már mellettük működött egy fehérterroristákból álló magyar rendőri nyomozó osztag is. Megkezdődött a Tanácsköztársaság alatt vezető szerepet vitt kommunisták és direktóriumi tagok összefogdosása és kínzása. A pincei és földszinti börtönök megteltek a Szentendre környékéről elhurcolt, megkínzott emberekkel. A zsúfoltság miatt a katonai foglyok börtönében helyezték el augusztus 20-án Móricz Zsigmondot is, akit úgy, ahogy elfogták leányfalui nyaralójában, fehér vászon utcai ruhában, valósággal bedobták a katonák közé. Itt volt a női foglyok közt az a bátor asszony is, aki az utolsó napokban vállalta a direktóriumi elnöki tisztet a szentendrei városházán.
Augusztus végén a románok a Weresmarty villából a katonai foglyokat elszállították Budapestre, ahol a Veress Pálné utcában székelő városparancsnokság a fegyverszüneti egyezmény megsértése miatt katonai törvényszék elé állította őket. Az egység 17 vezetője felett egy Mardarescu nevű román ezredes vésztörvényszéke ítélkezett. Patakit, Novákot, Koleszát halálra, a többi tizennégyet 15 évi kényszermunkára ítélték.
A negyvenhét évvel ezelőtti, az 1919. augusztusában lefolyt események után megilletődve, könnyes szemmel emlékezem egykori bajtársaimra. Az utolsó vörös egység tagja voltam én is, a 2. század parancsnoka. Tudom: micsoda lelkesedés, tűz, elszántság fűtött valamennyiünket, és amikor már minden reménytelenül rosszra fordult, még akkor is hittünk abban, hogy az igaz ügy nem veszhet el és közbejön valami.
Sajnos, ez nem következett be. Kun Béla katonáinak 1919 augusztusa után a kálváriák kálváriája jutott. Novákról, Patakiról, Koleszáról nem hallottunk többé soha. hogy mi történt velük, előttünk titok maradt. Minket, a többi tizennégy elítéltet a romániai Zsil völgyi szénbányákba vittek, és ott dolgoztattak. Két szem aszalt szilva, öt dekányi kukoricakenyér volt a reggelink, majdnem mindig ugyanez a vacsoránk, az ebéd sokszor ehetetlen folyadék.
1921 szeptemberében, két évre elítélésünk után, ötünket (ennyien maradtunk meg) csonttá-bőrré fogyva, súlyos betegen, rongyokban lógó ruházattal visszaküldtek Magyarországra. Jobb nem is beszélni arról, hogy az akkor tobzódó fehérterror idején hogyan fogadták a „meghalni hazatért” vöröskatonákat. Lökösházán vettek át bennünket a magyar határőrök a románoktól, s a parancsnokló határőrtiszt köszöntés helyett ránk rivallt:
"Hazaáruló, vörös kutyák, legszívesebben az erdőbe küldenélek benneteket agyonlövetni!"
Ilyen „szíves” volt az 1921-es fogadtatás.
★
Elmúltak a nagy megpróbáltatások évei…
Megöregedve, megőszülve, büszkén gondolunk az egykori, a legendás emlékű 1919-es i idők hősi harcaira, s az utolsó vörös egységre, amely még tartotta magát.
Romhányi Ferenc
vöröskatona"
/©Stromfeld Egyesület/
Öt magyar honvéd, első világháborús hősi halott ünnepélyes újratemetésén vett részt a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HM HIM) küldöttsége a kis-lengyelországi Vajdaságban található Goszcza településen november 25-én...
honvedelem.hu
Első világháborús katonák újratemetése Lengyelországban
Öt magyar honvéd, első világháborús hősi halott ünnepélyes újratemetésén vett részt a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HM HIM) küldöttsége a kis-lengyelországi Vajdaságban található Goszcza településen november 25-én.
honvedelem.hu