Egy kora XV.szd-i oroszlános tárcsapajzs reprója,
szintén Baskerville-i remek.
Érdkes a reverzére festett Szt. György motívum
A tárcsapajzs az élő heraldika korának boltozott pajzsa, a legtöbb mai heraldikai pajzsforma őse.
A tárcsa eredetileg mindenféle kisméretű pajzsot jelentett, mindenféle, a háromszögűtől eltérő pajzsot.
Különösen a kis kerek pajzsot nevezték így. Egyes szerzők a gyalogság pajzsát különböztették meg általa a lovagokétól.
A heraldikában a 14. század elején megjelent olyan speciális pajzsot jelent, melyet a lovagi tornákon használtak és a lándzsa számára bevágással (horonnyal) látták el. A 14-15. században főleg Németországban és Itáliában volt gyakori. A lovagi tornán ténylegesen is használt tornapajzs volt, melyre eredetileg nem festettek címert, legfeljebb rutapajzsra helyezett címert, miként az a Képes krónika ábrázolásain is látható. Eredetileg a teknőspáncélhoz hasonló fodros felületű volt, melyről a kopjadöfések jobban lecsúsztak