Szép gondolat, hogy az egyetemen agymosást hajtanak végre, bárcsak így lenne, kevesebb lenne a hülye.
Amit valóban megtanítanak és ami egyértelműen sokaknak nem megy (mivel bonyolult) az a kutatás és megrögzött forráskritika. A legnehezebb szint, amit el kell érni, hogy tisztában legyünk saját és mások elfogultságával és amikor ez megvan, akkor el kell jutni oda, hogy attól még, hogy valaki elfogult és egy rossz következtetést hoz, attól még lehet használható és értékes gondolat a művében.
De ahhoz, hogy ide eljussunk az első fontos lépés, hogy ne prekoncepciókkal üljünk le egy témához és ne vonjunk le egyből következtetéseket, ezen pedig szinte mindenki megbukik. A hobbi történészek, a féltanult régészek és a laikusok mindig azt hiszik, hogy valamiről biztos tudásuk van és félnek attól, hogy nincs igazuk és emiatt statikus és silány a gondolkodásmódjuk, mert nem tudnak túllépni saját magukon. Legelsőnek nem tényeket kell közölni, hanem kérdést feltenni és aztán anyagot keríteni hozzá, ez a kutatás kezdete. Az anyaggyűjtésbe, pedig beletartozik, hogy ki, mikor, miért írta a forrást, arról az adott forrásról kritikát (itt számít, hogy mennyi, milyen minőségű és ki kritizálja) olvasni, aztán a forrásunk forrásán is végig menni, hiszen a pontos forrásmegjelöléssel védjük a saját írásunkat mások kritikájától és védjük az olvasókat is, hogy ők maguk utána tudjanak nézni a témának. Ha pedig ez mind megvan, akkor szereztünk pár forrást a kutatásunkhoz és írtunk talán egy fél oldalt.
Mint jól látszik ez egy hosszú, sok munkát igénylő és lassú folyamat, hogy valaki kutasson, emiatt pedig sokan nem hajlandóak csinálni. Ezért vannak hobbi történészek és hobbi régészek is, mivel kevés munkával könyebb művet alkotni. Ennek az ára pedig a (akár akarattal/akaratlanul) féligazságok terjedése vagy szimplán dezinformáció.
Erre jó példa ez a videó:
Itt pedig egy jó kritika az előzőre (egyszer már beraktam):