1848–1849 – Orosz katonai intervenció Európában : magyar szabadságharc leverése
Azért az egész felsorolásnak úgy volna értelme - ha minden egyes sorát mélyebben elemeznénk. Itt csak egy példát emeltem ki.
Az osztrák császár nem tudott értelmesen megegyezni az ellene felkelő magyarokkal.
A helyzet súlyosságának megfelelően
az osztrák császár 1849 elején lehívta az akkori 5. cikkelyt - a Szent Szövetségben. Az oroszoknak kezdetben azért eléggé sok aggályuk volt ezzel szemben , és az idő ment..
Tehát nem az oroszok saját ötlete volt a szabadságharcunk leverése.
Büszkék vagyunk arra hogy 1867-ben Kiegyezés lett - de lehetséges hogy ennél jobb feltételekkel ezt már 1848-ban is el lehetett volna érni.. Így Magyarország feljődése mintegy 20 évig - fékezett volt.
Egyik fő , megoldatlan problémája 1867-nek:
1867 - ben Magyarország belement a közös ügyekbe és a dinasztikus keretbe úgy, hogy ez a modell nem oldotta meg a nemzetiségi kérdést, csak “elnapolta”. Ez volt Trianoni veszteségeink egyik kiváltó oka is..
Ami miatt még “visszafogottabb” volt ez a 20 év fejlődés szempontjából:
-Politikai önállóság hiánya és bizalmi válság: 1849 után a központosítás (a Alexander Bach nevéhez kötött korszak) és a megtorlás nem kedvezett annak, hogy a magyar elit és az állam saját fejlesztési prioritásai szerint építkezzen.
-Fejlesztési logika Bécs-központúan: a vasútépítésben is erős volt a birodalmi (katonai–kormányzati) szempont, és a hálózat sokszor Bécs felé “sugaras” kapcsolódásra állt rá.
-Korlátozott saját gazdaságpolitika: 1867 után már külön (nem közös ügyekben) önálló osztrák és magyar gazdaságpolitikáról beszélnek a szakirodalmak; ez előtte jóval szűkebb volt.