Sz-300P / SA-10 Grumble, Sz-300V / SA-12 Gladiator / S-300 (Szovjetunió)

[molnibalage]

911 tulajdonképpen azt mutatta meg, hogy az USA (és bármely más szuperhatalom) tulajdonképpen igenis támadható ezekkel a nem-katonai eszközökkel, akár otthon, New Yorkban is, ráadásul messze-messze olcsóbban és sikeresebben mintha katonai eszközökkel próbálná valaki. Csak abba gondoljunk bele, hogy mibe kerülne bármely ellenséges országnak egy olyan légierőt, flottát vagy partraszálló erőt összegrundolni a nulláról és eljuttatni New Yorkig ütőképes állapotban anélkül, hogy az amerikai haderő elpusztítaná. És mégis hasonló eredményt elérni sikerült néhány tucat szakállas barlanglakónak meg fanatizált egyetemistának pusztán azért mert kiléptek a katonai dimenzióból, és az ajtó helyett az ablakon mentek be. És persze nem is kopogtattak előre a hadüzenettel.

Persze, civileket lehet ölni válogatás nélkül. Ellenben megszállásra és az ellenfél katonai erejének leépítésére ez alkalmatlan. Egy XXXXXL-es öngyilkos robbantás teljesítményt mérsz a hartéri teljesítményhez és tűzerőhöz. Szezon és fazon...

 

[silurusglanis]

A második vh elmosta a front és a hátország közti határ vonalat,

Má' hogy mosta vóna el?
Nem akarok már többet offolni, de attól,hogy a hátországot IS támadták még volt front és volt hátország.
911 ha a hivatalos verziót fogadjuk el a világ egyik legnagyobb öntökönrúgása amit valaha elkövettek. Megöltek több ezer civilt, fanatizálták az ellenség hátországát, meg úgy a világ egyik legnagyobb haderejét szabadították a kecskéikre. Az USA egészére vagy haderejére nézve nem történt semmi, támadásként nem értelmezhető.
Mindemellett ez még szintúgy katonai dimenzió, a terror a hadviselés eszköze.

 

[ghostrider]

Éleslövészet a sivatagban

 

[aquarell]

Éleslövészet a sivatagban

Ez egy jò régi film kell legyen, ha nézem a KRAZ-t....

 

[ghostrider]

Ez egy jò régi film kell legyen, ha nézem a KRAZ-t....

A 10 oldalon van egy kép, ahol vegyesen vannak.

Antey-2500, ala Venezuela

 

[fip7]

Szerintem ez az SZ-300 topik ;-)

 

[grabo112]

Szerintem ez az SZ-300 topik ;-)

Bocs és légyszi rakja át valaki, akinek van ehhez jogosultsága oda ,ahova való valaki.

 

[Mackensen]

Bocs és légyszi rakja át valaki, akinek van ehhez jogosultsága oda ,ahova való valaki.

Hova is kéne áthelyezni?

 

[silurusglanis]

Hova is kéne áthelyezni?

Sakktábla (szerintem).

 

[molnibalage]

Na, akkor egy kis mini szilveszteri preview, az Sz-300 ismertetésének bevezetője az írásból.
A kék keretes írás az itt a más karakterrel van megolvda most.

Immáron tehát a ’60-as évek végét írjuk. Moszkva körül több, mint egy évtizede kiépült az Sz-25 Berkut légvédelmi rendszer kettős gyűrűje, majd azt követően telepítették a Dvina, Volhov osztályokat több más nagyváros köré kiegészítve kismagasságú célok elleni Nyeva osztályokkal. A ’60-as évek közepétől megkezdték a nagy hatótávolságú Sz-200 Angara és Vega légvédelmi a rakéta rendszerek telepítését. Minden akkor szóba jöhető fenyegetés ellen fel voltak vértezve a védendő célok. Az AGM-28 Hound Dog 17 km magasan kétszeres hangsebességgel vagy akár kis magasságban is, de a B-58 Hustler kétszeres hangsebességre képes bombázó sem volt leküzdhetetlen, ahogy a háromszoros hangsebességű AGM-69 SRAM, de még a soha hadrendbe nem állított B-70 bombázó ellen is felkészültek. A legnagyobb kihívást jelentő célok leküzdése is lehetséges volt legalább az Sz-200-zal (és PVO MiG-25 vadászgépeivel), még ha csak bizonyos korlátozássokkal is. (távolság paraméter és célsebesség)

Az fejlődés azonban nem állt meg. Az USA számára nyilvánvaló lett, hogy a nagy magasságban repülő bombázókkal való támadás a kiépült szovjet rakétás légvédelmi rendszerek esetén csak akkor vezetne sikerre, ha az néhány célra korlátozódik, de még akkor is hatalmas veszteségekkel járna a nagy hatótávolságú rakéta fegyverzet használat ellenére is. Az AGM-28 nagy magasságú támadó profilja esetén is mélyen be kellett repülni a szovjet légtérbe a célok többségénél nem beszélve az AGM-69-ről. Az első legfeljebb kb. 1200 km-ről az utóbbi legfeljebb 200 km-ről volt indítható. A nagy sebesség és repülési magasság sem jelentett már védelmet, az Sz-200 Vega maximális célsebessége és magassága lefedte az összes lehetséges célpont paramétereit. A támadó oldalról nézve a sebesség és repülési magasság további növelése egyszerűen értelmetlen és gyakorlatilag lehetetlen is volt reális műszaki és költségkereteken belül gondolkodva.

A megoldás az akkor támadó fegyvereknél kisebb magasságon és még nagyobb távolságról indítható eszközök tervezése volt. A lehetséges fenyegetések a ’70-es évek végétől a levegőből indítható AGM-86 ALCM,[1] a kicsit később érkező szárazföldi és hajóról (később már tengeralattjáróról) érkező BGM-109 Tomahawk[2] és ezek indító platformjai a régebbi B-52 és az új B-1 bombázók voltak. A fenti, akkor új fegyvereket hívja a mai magyar sajtó – és szaksajtó is sajnos pedig az elnevezés igen pontatlan – cirkáló rakétáknak, vagy manőverező robotrepülőgépeknek.[3] (Az angol terminológia ezekre a „cruise missile”). Ezek a robotrepülőgépek az akkor forradalmian új TERCOM vezérléssel rendelkeztek, ami képessé tette őket robotpilótával történő teljesen autonóm terepkövető, 30 méter magasan repülésre, vagy ideális esetben talán ennél kisebb magasságot tartva. A B-1 kis magasságon (60 méter) szintén terepkövető radar használatával közelítette volna meg a Szovjetuniót.

Véleményen szerint felesleges volt a B-1 Lancer kifejlesztése, mert ugyanazt a fegyvertípust juttatta célba, mint a B-52. Az ICBM-ek és a tengeralattjárókról indítható ballisztikus rakéták mellett egyáltalán mi szükség volt a nagyvárosok lerombolásához egy ilyen fegyverre? Az ICBM-ek ellen Moszkvát leszámítva semmiféle védelem nem létezett, de Moszkva köré telepített nukleáris töltetű rakétákat használó rendszer kapacitása is véges volt. A BGM-109 és AGM-86 sokkal inkább felelt meg különleges katonai célpontok, mint városok ellen. Azok ellen egyszerűen pazarlás ezek használata.

(Már ha egyáltalán a nukleáris háborúnak lenne bármi értelme az égvilágon...)

Ezen új fegyverek pontossága lehetővé tette az atombiztos bunkerek és megerősített felszíni létesítmények elpusztítását is. Az AGM-86 és BGM-109 olyan pontosak voltak, hogy pontcélokat képesek voltak nukleáris harci rész nélkül is megsemmisíteni. Nincs az a létesítmény, ami kibírná, hogy az ajtaján – szó szerint – egy 200 kt hatóerejű nukleáris fegyver „kopogtat” be. Ezekkel kiiktathatóak voltak a VSz nukleáris fegyvereket tároló létesítményei illetve a legerősebben védett vezetési pontok is, mint pl. az automatizált vadász rávezető rendszer kulcs elemei.

Az persze más kérdés, hogy a hidegháború vége után nem nukleáris fegyverek új generációjával (JDAM)a B-1B egészen másra lett használva, mint amire kitalálták, a hidegháború alatta Lancer bombázók nukleáris csapásmérésre volt alkalmas.

Ezek a manőverező robotrepülőgépek egyáltalán nem nagy sebességűek, maximális sebességük mindössze 800-850 km/h. Miért jelentettek radikálisan más fenyegetést?

• Rendkívül kis magasságon, 30 méteren vagy sík terep felett repülve akár ennél alacsonyabban közelítik meg célpontjaikat. Ez nagyban behatárolja a légvédelmi rakéta rendszerek megsemmisítési zónáját, hiszen a radar horizont alatt repülő célokat nem képesek észlelni és azokra rakétát rávezetni.
• Ennek egyenes következménye az volt, hogy az Sz-200 által képviselt területvédelemi képesség ilyen célok ellen légvédelmi rendszerekkel nem volt megvalósítató sőt, mai napig nem létezik ilyen rendszer.[4] Az Sz-300-zal is lényegében a Berkut/Volhov szintéjére zuhant vissza a megsemmisítési zóna. A védendő célokat megint körbe kellett telepíteni igen drága légvédelmi osztályokkal körkörösen, ha azok védelmét komolyan akarták venni.
• Fel sem merülhetett az, hogy néhány nagyváros, haditengerészei támaszpont és nukleáris fegyvertárolókat leszámítva más is védjenek ezekkel. Ez pénzügyi képtelenség lett volna.
• Ezen eszközök indítási távolság elérhette a 2000 km-et. Mindkét robotrepülő kb. 2500 km-et képes repülni, tehát bőven a légvédelmi rakéta rendszerek megsemmisítési zónáján kívül indíthatóak. Ezek akár kerülő úton is képesek voltak elérni Moszkvát és a Szovjetunió területének nagy részét még akkor is, ha nem a legrövidebb irányban egyesesen repülve tették meg az utat. Ez azt jelentette, hogy a honi légvédelem elfogó vadászgépeinek kellett volna a robotrepülőgépek döntő részét lelőnie, de a legjobb az lett volna, ha még a bombázókat indítás előtt lelövik. (Erre egyébként az esély csekély, lásd kék keretes írást.) Ez jelentette a területvédelmi koncepciót, nem a légvédelmi osztályok telepítése, hanem MiG-31 Foxhound rendszeresítése jelentette.
• A nagy magasságban repülő MiG-31-et nem korlátozza a radarhorizont és a nagy magasságban repülve a légvédelmi rakétához képest töredék méretű rakétával is 100 km-es nagyságrendű megsemmisítési távolság érhető el. Ennek viszont következménye az, hogy a kisméretű célpontokat földháttérben kellett megtalálnia és leküzdenie a gépnek és azért a rakéta is a vadászgépek elleni rakétához képest méretes lett, ahogy a radar is. Ettől néz ki úgy a MiG-31 ahogy. Nagyon „parasztosan” fogalmazva a MiG-31 egy repülő és miniatürizált Sz-300 volt, 4 db R-33 rakétával egy 4 db célcsatornás rendszer.

 

[molnibalage]

Második rész.

A bombázók lelövése csak mélyen a Szovjetunióban levő céloknál jött volna szóba, ahol az hatalmas indítási távolság ellenére is a szovjet határhoz közel vagy akár be kellett repülni az ország fölé. Az fel sem merülhetett, hogy pl. a Csendes-óceán felett elfogják az indító gépeket akár 1500 km-re a Szovjetuniótól Ehhez egész egyszerűen nem volt elég MiG-31.


A MiG-31 hadrendbe állítása azonban nem jelentette azt, hogy az átjutó támadó fegyverekkel honi légvédelemnek nem szükséges foglalkoznia. Az robotrepülőgépek magasságán érkező célok ellen az összes akkor rendszerben álló honi légvédelmi rakéta rendszer közül legfeljebb a Nyeva legkorszerűbb változata lett volna használható, de Moszkva köré nem telepítettek ilyen osztályokat. Még, ha csak a belső Berkut gyűrű mellé telepítettek volna Nyeva osztályokat a körkörös védelemhez, akkor is embertelen mennyiségre lett volna szükség azokból.

Egy bombázógép akár 8-20 db ilyen eszközt is indíthatott egymás után percek alatt, tehát néhány perc alatt rengeteg bejövő céllal kellett számolni egy igen kis területen, hiszen ezekkel is célszerű egy ponton megkísérelni az áttörést. Egy célcsatorna nem lett volna elég, célcsatornánként kellett volna 1 db Nyeva osztály. A belső gyűrű 22 darab Berkut ezredből állt, ami 6 célcsatornát feltételezve – ennyi célcsatornával bírt az Sz-300 – tartalékok nélkül s minimális átfedéssel – 132 db Nyeva osztályt telepítését jelentette volna, csak Moszkva köré. Belátható, hogy ennek túl sok értelme nem lett volna.

A cél tehát egy olyan légvédelmi rendszer megalkotása volt, ami képes volt 30 méteren repülő célokat is leküzdeni még akkor is, ha azok tömegesen érkeznek tehát az új légvédelmi rendszer egyetlen osztályának is több célcsatornásnak kellett lennie. Egyetlen célra szolgálatba állítani egy új honi légvédelmi rendszert nem lett volna gazdaságos, tehát legalább a Sz-75M Volhov hatótávolságát (~55 km szubszonikus célok ellen, passzív szakaszban) el kellett érnie.

A távlati terv ennél sokkal több volt, már a fejlesztés elején meghatározták, hogy a kezdetekkor megfogalmazott cél a Vega leváltása is az új rendszerrel, idővel a Vega megsemmisítési távolságát is el kellett érni a továbbfejlesztésekkel. Ez nem volt egyszerű feladat, ezért igen bölcsen a lépcsőzetes fejlesztés mellett döntöttek és nem „egy szuszra” próbálták megoldani a feladatot. Ez el is tartott egy darabig, lásd a későbbiekben.



[1] http://www.designation-systems.net/dusrm/m-86.html
[2] Légi indítását tesztelték B-52-ről, de végül hadrendbe soha nem áll a Tomahawk repülőgép fedélzetétől indítva.
[3] A 6. fejezetben erre még visszatér az írás, az utóbbi már inkább pontosabb.
[4] A haditengerészeti légvédelmi rendszereknél az a témára újra felmerül, lásd később.

 

[wankel]

Tiszteletem. Egy elég érdekes hír kavarta fel a horvát és a szerb sajtót a napokban. Azt állítják, hogy az oroszok számonkérték a horvátokon, hogy kinek adták tovább a 90-es években leszállított Sz-300 PMU légvédelmi rakétarendszert. Eléggé hihetetlen a történet, ahogy a horvátok hozzájutottak a rakétarendszerhez, sok más fegyverrel egyetemben, de hát nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja. Azt szerettem volna kérdezni, hogy időrendileg lehetséges lett volna a szóban forgó rakétákat leszállítani, vagyis szolgálatban állt akkor ez az altípus? Mellesleg úgy írják le a sztorit, hogy a NATO hallgatólagos beleegyezésvel történt az egész fegyverszállítás, embargósértés.

 

[molnibalage]

Tiszteletem. Egy elég érdekes hír kavarta fel a horvát és a szerb sajtót a napokban. Azt állítják, hogy az oroszok számonkérték a horvátokon, hogy kinek adták tovább a 90-es években leszállított Sz-300 PMU légvédelmi rakétarendszert. Eléggé hihetetlen a történet, ahogy a horvátok hozzájutottak a rakétarendszerhez, sok más fegyverrel egyetemben, de hát nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja. Azt szerettem volna kérdezni, hogy időrendileg lehetséges lett volna a szóban forgó rakétákat leszállítani, vagyis szolgálatban állt akkor ez az altípus? Mellesleg úgy írják le a sztorit, hogy a NATO hallgatólagos beleegyezésvel történt az egész fegyverszállítás, embargósértés.

????
A horvátoknak soha nem volt Sz-300PMU-ja.

A szerbekhez tartó Sz-300 meg PMU1 volt.

A PMU a PSz exortváltozata volt ezred/dandár vezetési osztály nélkül, ezért az 1 db BIg Bid radar helyett, ami a vezetési osztályé volt minden harci osztálynak volt egy SzT-68U-ja.

http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=143522622&t=9120320

 

[wankel]

Ez egy horvát katonai parádén készült felvétel, valűszínüleg '96-ban. Állítólag soha nem került bevethető állapotba, mivel nem állt rendelkezésükre minden szükséges rész. Az USA-ába került eladásra 2004-ben.

 

[molnibalage]

Ez o listája sem nagyon pontos.
A PM-eket(mindet),PSz-ket(legújabb gyártásúakat) modernizálták 2014-ig PMU-1/PM2 szintre.
A PT-ket régen kivonták már nincsenek hadrendben...
Sz-400-bol (2017 január) 18 ezred/37 osztály van szolgálatban.

Sz-300PT Szeverodinszk. 2016-os kép...

A Psz korszerűsítést hogyan érted? Hogyan lesz NVO (Clam Shell radarból) BBO (Grave Stone) radar? A járművek alvázán kívül mit tudsz újrafelhasználni?

 

[molnibalage]

Ez egy horvát katonai parádén készült felvétel, valűszínüleg '96-ban. Állítólag soha nem került bevethető állapotba, mivel nem állt rendelkezésükre minden szükséges rész. Az USA-ába került eladásra 2004-ben.

Ebből semmi sem bizonyítja a rendszer meglétét... A Dál rakétáit is vitték a parádén, a rendszer meg sehol. Itt még rakéta sincs, csak konténer...

 

[molnibalage]

Petropavlovszk...Tekintve,hogy valószínűleg víz felől fog jönni az áldás a légvédelemi radarok meg a hegyeken vannak te mit gondolsz?A Tomahawk vagy bármilyen más nem stealth CM nagyon könnyű célpont mert nincs zavarás(sőt semmilyen ellentevékenység),nem manőverezik(útvonalat repül az nem manőverezés),lassú és nagy az RCS.Egy ilyen célpont csemege főleg ha a víz felől jön.

És ki mondta, hogy víz felől jön? A CM lényege, hogy a nagy indításki távolság miatt ilyen esetekben, onnan jön, aonnan nem szégyelsz, ha kitérőt tesz. Egyáltalán nincs RCS-e egy ilyen célnak.

 

[boki]

Sz-300PT Szeverodinszk. 2016-os kép...

A Psz korszerűsítést hogyan érted? Hogyan lesz NVO (Clam Shell radarból) BBO (Grave Stone) radar? A járművek alvázán kívül mit tudsz újrafelhasználni?

Эксплуатация ЗРС С-300ПТ продолжалась на европейском севере нашей страны до 2014 года. В 2015 году их сменили на позициях С-300ПМ2, нёсшие до этого боевое дежурство в Подмосковье. По мере поступления новых ЗРС С-400 модернизированные С-300ПМ2, прикрывавшие до этого небо столицы, передислоцировались на север.

Elvileg oda a Moszkva alatt lévo Sz-300PM2 vitték. Fokozatosan cserélték ahogy jottek az Sz-400-sok úgy cserélték a régebbieket modernizáltakra .Szeverodvinszkben is.

 

[boki]

A PSz-ek bol csak néhány darabot modernizáltak-legfrisebb gyártásuakat.

 

[gacsat]

Állítólag legalább az egyik kamcsatkai s-300 PSz egységet 400asra cserélték.