Vonásbeosztással rendelkező távcső segítségével: V=tereptárgy magassága m-ben / távolság km-ben. Tehát két adatot nem árt ismerni. A vonás adott ha van távcső, a magasságot sokszor becsülni kell (pl álló alak 1.7 m, hk 2.7 m, nyárfa 30m). Ezekből a távolság is megkapható de nem túl pontos. Mivel pásztázott lőtávolságon belül nem állítok irányzékot, utána pedig 100 m-nek megfelelő irányzékállások alapján, kielégítő ez a pontosság.
A páncélelhárítás tervezésekor is nagy jelentősége van egy adott lövegtípus vagy gránátvető adott lőszertípusához és céltípushoz tartozó pásztázott lőtávolság értékének (és lövészeknél is a védelmi állások kiépítésekor). Ha beásott védelemben készülök a hk-k támadására az erre alkalmas irányban a műszaki zárakat úgy kell telepíteni, hogy az a védelemben alkalmazott löveg pásztázott lőtávolságának a felső határánál kezdődjön (talán 1200 m az MT-12-nél nyíllövedék esetén és 800 m a kumulatív esetében - a pontos értékekre már nem emlékszem, de ezért van a lőtáblázat). Hiszen ezen a határon belül lehet a legintenzívebb tűzkiváltást biztosítani, nem kell irányzékot állítani, csak ha lőszertípust váltok. Az irányzókat sokkal keményebben gyakorlatoztatták normaidőre, mint bármely más beosztású katonát. A pásztázott lőtáv az effektív lőtávtól nagyon messze van. Itt a ballisztikai javításokhoz szükséges tényezők még annyira csekély mértékben hatnak a gránátra, hogy nem érdemes vele foglalkozni, kivéve lesállásoknál, ha van idő az első lövés előtt. Akkor érdemes, de ezt nem az optikai irányzékon, hanem az irányzógépekhez csatolt irányzódobon állíthatom Lövegnél, a hk-t nem tudom).
A levegő hőmérsékletének változása miatti javításokat még az SzVD esetében csak 500 m-től javasolja a lőutasítás -25- -35 foknál 0.5 és -45 foknál egy irányzékugrással növelni a sztenderd távolsághoz tartozó irányzékállást. +25 foknál 1200 m-en 0.5 el csökkenteni, +45 foknál már 700-on.