Addig amíg a magyarság száma és aránya nem kezd el növekedni a kárpát medencében, addig a területek visszacsatolásának útjára még csak el se indultunk, a gazdaságunk fejlődik szépen, de a társadalmunk jelenleg még pusztul, és itt nem csak a csökkenő népességre gondolok hanem az emberanyag minőségére is. Lakjuk be a jelenlegi életterünket, legyünk ismét gazdag kultúrnép akiket utánozni akarnak és hozzájuk tartozni, legalábbis egyének szintjén, ez esetben rengeteg most még szlovák és román és szerb ráfog jönni hogy a magyar gyökereik jó dolgok. Hazugságokat tanítanak nekik, de ha mi neveljük ki a szomszédok elitjét akkor hova fognak húzni miután megismerik a valódi múltjukat?
A magyar külpolitika céljának a jó kapcsolatok fenntartásának kell lenni a szomszédokkal, illetve Kárpátalja és Erdély esetében a függetlenségi mozgalmak támogatása, természetesen közbe folyamatosan erősíteni az összefonódásokat, az unió előnye hogy képesek vagyunk könnyebben kiterjeszteni a befolyásunkat ezekre a területekre, Kárpátalja pedig a széteső és szegény ukrajna részeként minden segítségnek örül, vajon az ukrán szülő inkább a jól felszerelt és elitnek számító magyar iskolába vagy a hideg és lepukkant ukránba adná a gyerekét? Onnan már csak egy lépés a magyarországi felsőoktatás. elitnevelés ugye, ruszin-magyar öntudattal erősítve. Ugyan ez gazdasági téren.
Próbáljuk most megnyerni a békét és álljuk készen arra is ha világ eseményei lehetőséget teremtenek akkor kitudjuk azt használni. A 90 es évek lehetőségeit nem tudtuk kihasználni mert nem voltunk erősek hozzá. ne akarjunk szembe széllel pisálni mert két háborúban már kivéreztettük a nemzet színe javát aminek az eredménye a közéletet figyelve már ismert, ne tegyük meg ismét, hanem várjunk és figyeljünk de legyünk készen ugrani ha terem a lehetőség.