Persze, hiszen azzal kezdtem, hogy a MiG-et lekorlátozták volna a MiG-31-es gyártására, ami sehogy se jön ki az akkori politikai beágyazottság fényében.
Ha az 1993-as Szuhoj-féle "hatalomátvétel" előbb valósul meg, akkor persze már más lett volna a leányzó fekvése.
Ami amúgy nem lett volna lehetetlen, hiszen a MiG küzdelme a túlélésért nem a kilencvenes évek forráshiányossá vált orosz hadiipari légkörében kezdődött, hanem jóval korábban, még a jobban finanszírozott klímájú Brezsnyev-éra alatt, az 1970-es Mikojan és az 1976-os Gurjevics eltávozással.
Az én teóriám nem a pénzen, nem a bekerülési költségen bukott meg, hanem kizárólag a szovjet belpolitikán.
A MiG érdekérvényesítő képessége forszírozta a szovjet védelempolitikát, hogy mindenképpen életben tartson egy párhuzamos, low-budget termékekre specializálódott repülőgépfejlesztőt és gyártókapacitást.
Ha szovjetek igazán el akartak volna lépni a Nyugattól, akkor amíg azok a jóárasított F-16A-val lépkedtek a sakktáblán, be lehetett volna húzni ezt az általam vázolt "minden bokorba Szu-27-es" trükköt és akkor lett volna nagy csodálkozás a NATO-ban.
Persze könnyű utólag okosnak lenni.
De azt akkor se feledjük, hogy minden mindig annyiba kerül, amennyit elkérnek érte és főleg, amennyit kifizetnek érte. Lásd a magyar MiG-23-asok esetét.
Felejtsd el az Sz-300PMU párhuzamot. Távolról sem releváns. Az, hogy mi 1986 után mit nem rendszeresítettünk, annak semmi köze ahhoz, hogy Moszkva hogyan képzelte el a VSz és a Front Légierő haditechnikáját a hetvenes évek második felében.
Hogy értsük jól: a nyolcvanas évekre kitűzött magyar védelmi beszerzések a következők lettek volna:
- Pápa átfegyverzése MiG-23-asra, ebből csak egy század lett volna MiG-23MF, két század MiG-23ML lett volna (ez legalább 48 darab MiG-23-as)
- Kecskemétre került volna az összes MiG-21bisz
- Taszárra a Szu-22-es század mellé két század Szu-25 (ez kb 42 darab csapásmérő gép)
- Börgöndön megépül a CsRP nagy reptere, 2500 méteres betonnal
- Taszárról Börgöndre költözik a három századnyi Szuhoj ezred
- Pápáról Taszárra költözik a MiG-23-as ezred
- Pápa átfegyverzése 1990-ig legalább kétszázadnyi MiG-29-esre (kb 24-28 darab ilyen gép)
- 1986-ra teljesen kiépül az Sz-200 Vega rendszer, de 1990-ig rendszeresítjük az Sz-300PMU-t is
Tehát 1979 és 1990 közötti 11 évben valamivel több, mint 100 darab új, modernizált harmadik és korai negyedik generációs gépet terveztek beszerezni.
Mi nem azért nem vettünk Sz-300PMU-t mert mi olyan ország voltunk, akiknek a Szu-27 is túl nagy. Azért nem vettünk Sz-300PMU-t, mert már nem volt rá pénz.
Az 1972-es tököli Brezsnyev látogatást követően teljesen vissza kellett csinálni a Nyers Rezsőék 1968-as Új Gazdasági Mechanizmusát és a "gulyáskommunizmus" fenntartásához a Fekete János-féle alternatíva lépett elő. Azaz a gazdaság hatékonyságnövelése helyett a hitelekre épült minden. Ez meg a nyolcvanas évek közepére már csúnyán tarthatatlan állapotot hozott össze, csak ezt akkor még kevesen tudták. Az 1989-es Gerecse előtt már 1988-tól "engedve a lakosság követelésének" csökkentették a repülések számát.
https://nava.hu/id/296356/
https://nava.hu/id/373510/
https://nava.hu/id/373544/
https://nava.hu/id/02746_1989/
1990 után aztán Antall Józsefék megnézhették az eredményt. De az már egy másik történet.