Nyugaton minket is ázsiai söpredéknek tartanak, vagy a még hülyébbek szlávnak. Ázsiában meg örülnek nekünk mind a türk népek, mind a távol-keletiek. Ha nagyon borul a bili és Ázsia veszi át a világ abszolút vezető szerepét, akkor erre a vonalra nagyon rá kell erősíteni, mert jelentős előnnyel járhat a környékünkön lévőkkel szemben.
Ha Amerika tényleg kénytelen lesz bezárkózni a bolygó nyugati féltekéjére, akkor a keleti féltekén nagyon erős hatalmi verseny indul, és nem mindegy a kisebbeknek, hogy kinek lesz a legtöbb támogatója.
Ugye hiába van EU, mi már a keleti félteke vagyunk. Messze USA-tól és Kínától is. Kína nem tud ilyen messze közvetlen beleszólni a dolgokba, és lassan az USA elveszti a régebben meglévő képességét erre. Így német, török, orosz, háromszög által határolt térséggé válik közép-európa lassan. Nem véletlen próbálunk ezekkel a hatalmakkal jóba lenni, és közben a saját szövetségeinket kiépíteni (V4, és Horvátország meg Szerbia, bár én az utolsóban nem bíznék, nem az a tisztességes fajta.)
A romániai (vulgár)történetírás nevez bennünket mongol-nak, a hun-magyar rokonságból levezetve (!); érvelésük szerint a saját kódexeink alapján.
Nyugat-Európában nem jellemzô ez a nézet, egy része a társadalomnak valóban szlávnak tart (‘ezek a komenisták mind oroszul beszélnek’), egy másik résznek Ausztria-Magyarország ugrik be (ez generációs és edukációs törésvonalak mentén oszlik meg), de a többséget annyira érdekli ez a téma, mint átlag magyart a grúz nép eredete.
Hagyományosan itt mindig ez a három birodalom dominált (valójában mind a Római Birodalom örökösei): az ottománok (területi alapon) és az oroszok (vallási alapon) a Kelet-Római (Bizánc) rész folytatói, a németek a Nyugat-Rómaié (Frank, majd Szent Birodalom (Német-Római Császárság)). Az egy átmeneti anomália, hogy a US-nek itt lapjai vannak, ezt azért nem volt egy nagy truváj felismernie a kormányzatnak.