A cseheknél gyakorlatilag szempont a hadiiparuk "megmentése" még abban az esetben is, ha nem járnak jobban. A T-72 projektjük is ennek iskolapéldája ...
Nálunk meg érdemes lenne figyelembevenni, hogy egyfelől nincs hadiiparunk - másfelől pedig ellentétben a környékünkön levőktől nem "mélyről jövünk fel, mint a talajvíz" esete forog fenn, hanem inkább a "Mariana-árokból" próbálunk meg kicsit feljebb evickélni. Azaz bármit csinálunk az a korábbiakhoz képest "brutál fegyverkezés". Továbbá mivel kénytelenek vagyunk mindent venni, ezért jöhet a "politikai-jóindulatvásárlás" duma. Egyfelől ez elkerülhetetlen - még a nálunk jóval nagyobbak és jobb kiindulóponttal rendelkező országok sem tudják elkerülni. Másfelől meg ne bizonygassuk már, hogy pl. a brazil KC-390 -es lehetséges bizniszben mennyi sok politika van pl. (a A400M helyett?).
Úgyhogy ez alapvetően nem a Fidesz -ről szól, hanem az országról, honvédelemről meg persze "NATO kötelezettségről". A politika a fentebbiek miatt nem zárható ki a honvédelemmel kapcsolatos kérdésekből ugyanakkor vegyük észre, hogy a honvédelem első vonala a politika/diplomácia és maga a Honvédség pedig az "utolsó bástyája" (közte pedig az állampolgárok meg persze a gumitalpúak és egyéb szakszolgálatok) ...
Plusz még az is egy szempont lehet nálunk, hogy minél többet veszel "ugyanattól" (jelen esetben Németország - Lynx, Leo2, Pzh, stb.) egyre több opció nyílhat meg, és esetlegesen olyan technológiák vagy szolgáltatások kerülhetnek szóba, amelyek alapból egyébként nem lennének elérhetőek, hiszen ne felejtsük el, hogy ezeknél a csúcs vállalatoknál komoly K+F tevékenység van. Én ezért helyezném a másik hangsúlyt a svédekre, akikkel megint csak érdemes lenne kooperálni a jelenleginél több területen is.
Csehország helyzete teljesen más, nincs fenyegetettsége, a helyükben én is a hadiiparba tolnám a pénzt (ha már úgyis el kell költeni a GDP 2%-át). Nekünk az végzetes lenne, ha az ő útjukat járnánk.
Viszont a magas lóról néha le kellene szállnunk, erre jó példa ez a kis közép-európai ország.
