Azt azért ne felejtsük, hogy minden ilyen volumenű hadiipari beszerzés a politikai elit számára csak addig jövedelmező, amíg jóformán számolatlanul forgatható át rajta a lobbypénz és mehet nyakló nélkül a túlszámlázás. Amikor már stabilizálódik a gyártás és sínre kerül a dolog, mi több, elkezd a gyakorlatban is költséghatékonnyá válni a folyamat, a védelmi-ipari komplexum már inkább dolgozna a következő projekten, amire újabb tanácsadói meg koncepcionális pénzeket lehet elfüstölgetni, mindeféle következmények nélkül.
Ez a mocsár az ideális terepe a nagybani kifizetéseknek, míg egy már javában rendszeresített és hétköznapivá "silányuló" típus csak maximum nyűg.
Na ekkor fordul a politika a rendszer ellen, ekkor kezdenek kifarolni mögüle és - hogy mentsék az irhájukat és a politikai karrierjüket - elkezdik úgymond "meghallani a nép szavát", egyszerre karolják fel az egyszeri "Alabama Joe-t", mint átlag USAF service man-t, aki szídja az új technikát, mint a bokrot, mert bezzeg a régi jobb volt (naná, mert az ő perspektívájából az már alaposan kiforrta magát), illeve az istenadta adófizetőt (potenciális választópolgár), akinek ez túl drága, túl hangos és túl akármilyen.
Az F-35-ös program most van ebben a kritikus szakaszában. Most, hogy már kvázi stabilizálódott a helyzete, most kell ekézni, mert az is pénz és az is tőke, de mint politikai manőver, igazából alacsony kockázatú.
Mert miről is van szó?
Az új seprű - jól seper elv alapján a most helyezkedő politikai réteg ott próbálja meg exponálni magát, ahol nagyot lehet hangoskodni, de igazából nincs is benne nagy rizikó.
Ugyanis az F-35-ös - mindennemű hangos politikai lózung ellenére - már stabil, több száz darab üzemel belőle, külföldi finanszírozással alaposan beágyazva az USAF, a US Navy és az USMC arzenáljába, ráadásul további külföldi megrendelésekkel.
Tehát belerógni egy olyan biztonsági játék, ahol hangosan lehet korteskedni, de nem sérül a nemzetbiztonsági érdek.
Viszont az asztalnál újra lehet keverni a lapokat, a Washington-i előszobákban meg sorra adják egymásnak a kilincset pro és kontra a Lockheed és a Boeing, a Northrop-Grumman és a Raytheon kijáróemberei. Mindenki jól jár.
Az F-35, mint a jövő ígérete, így vált egyik napról a másikra "rettenetes pénznyelővé", hirtelen ráeszmélő politikai garnitúra által máris megkongatva azt a bizonyos vészharangot.
De igazából perszer senki se akarja visszafogni a programot, csak bedobták azt a bizonyos követ a vízbe és az így vetett hullámokat akarják meglovagolni.
A fegyveriparban ilyenkor szokott megesni az a veretes fricska, hogy a túlzásba vitt költségekkel megvádolt konzorcium a program racionalizálása és olcsósítása, költséghatékonyabbá tétele érdekében újabb nagy pénzeket kér az államtól és az mindezt elfogadva meg is adja neki.
Mert abban van a pénz.
Nos, innen nézve az F-35-ös program tökéletesen úgy van menedzselve, ahogy azt a rendszer igényli.