1993 február 4-én Oroszország felbocsátotta a világ első napvitorlását,az eszköz alapja egy Progressz teherűrhajó volt. A vitorla anyaga 0,5 mikron vastagságú elemi szálakból készült. A videóban láthatunk még egy japán napvitorlás elképzelést, plusz a végén kijelentik,hogy Oroszország is kész további napvitorlások megépítésére.
Tényleg volt egy elvetélt napvitorlás kisérlet akörül. A Brit Bolygóközi Társaság vett egy kiselejtezett orosz tengeralattjáró rakétát, és egy tengeralattjáróról fel is lőtték, de nem működött.
A neve Szojuz-5, de pusztán marketing, a Zenyit orosz gyártású változata. Ugye a Zenyitet (ami az Enyergia óriásrakéta gyorsító fokozatára épül) az ukrajnai Juzsnoje tervezőiroda vetette papírra, és a Juzsmas gyáregység gyártotta az első két fokozatát, így az orosz űrprogram már jó ideje mellőzi a használatát, pláne a jelenlegi politikai helyzetben.okból. A Zenyit család indult Pleszetszk-ből és ezt használta a SeaLaunch is. Mármint a Föderáció? Kb. mint az Orion az első időkben, általános célú megoldás, tehát az ISS ellátásától kezdve a Holdig tartó utakig mindehova felhasználható. Lesz egyszer majd... Ugyebár a NASA bejelentette, hogy épít egy Hold-közeli űrállomást. Az oroszok sem akarnak lemaradni, de nincs semmijük, amit fel tudnának mutatni. A Szojuz űrhajó dedikáltan űrállomás-kiszolgálásra épült, a hordozórakéták közül egyedül a Proton jöhetne szóba, de az a Holdhoz túl keveset tud elindítani. Szóval ha az oroszok akarnak emberes űrprogramot a Hold körül, akkor kell nekik egy olyan óriásrakéta, mint az SLS vagy legalább a Falcon Heavy. Hogy miért optimista? Az orosz koncepció eszméletlenül széttöredezett. Egy SLS méretű rakétát egyszerűen nem tudnak a meglévő infrastruktúrával kiszolgálni, mert a logisztika megfolytja az egészet. A szállítás csak vasúton lehetséges, cirka 4 méter átmérőjű darabokat tudnak így szállítani, vagy marad a légi szállítás, ugye anno az An-225-ös ezért épült. De az sem elérhető most. Szóval ezért lett a Jeniszej ilyen csokor-rakéta, mint a Falcon Heavy vagy az Angara A5. Az amerikaiak az SLS darabjait például vízen szállítják, hajókkal... Miért optimista? Mert a Szojuz-5 nagyjából sehol sem tart. Az Angara is meglehetősen álmosan akar fejlődni, itt pedig pörögni kellene. Ahhoz meg ember és pénz kellene... Az emberes űrhajózás roppant költséges és egyben még mindig preztízskérdés. Ha a NASA a Holdhoz akar menni, akkor az oroszok se maradhatnak le. Mondhatnák azt, hogy jó, ők ezt elengedik, és inkább építenek egy saját Föld körüli űrállomást az ISS utáni időkre, de az se lenne olcsó mutatvány. Valamiért a kínaiakkal sem akarnak annyira együttműködni, legalábbis én nem tudok róla, hogy a Kínai űrállomás-programba részt akarnának venni. Marad a NASA követése. BTW ezt csinálja a többi űrügynökség is (ESA, JAXA, stb.).
Kamov leírta a lényeget: a folyékony hidrogén fokozatok a lényegesek, mert ilyen téren a tolóerő mellett legalább ennyire fontos a hatékonyság. A téren pedig a HidroLox hajtóművek egy klasszissal a kerozint égető társaiknál. Anno ezért döntötte már el az 1960-as években a NASA, hogy ő márpedig a HidroLox hajtóművekkel hajlandó foglalkozni csak. Ezért lett az űrsiklónak, majd folyományként az SLS-nek is ilyen főhajtóműve. Csak persze a tolóerő miatt azért a nem olyan hatékony szilárd gyorsítórakétákra is szükség lett... Anno a szovjetek is elindultak ebbe az irányba az Enyergiával, csak mire fájdalmasan lassan és körülményesen meglett az infrastruktúra, a Szovjetunió széthullott, és a hidrogén gyárak illetve a hidrogén szállító és tároló logisztika szépen szétrohadt. A Hrunyicsevi Gyáregység fejleszt egy HidroLox felső fokozatot, a KVTK-t, de az csak a kisebb méretű Angara A5-höz való. Plusz még nincs kész, és ki tudja mikor lesz. Egy nagyobb méretű HidroLox fokozat kellene, terv van is róla, ugyanaz a RD-0146D hajtómű hajtaná, mint a KVTK-t, de az sincs még kész, és abból kellene 4db. Plusz mögé a hidrogén-infrastruktúra...
Jól értem, hogy az egyik magas tolóerőt állít elő, de rossz hatásfokkal? Ez azt jelenti, hogy X kg hajtóanyag fajlagos imp. rosszabb, mint a HidroLox vonal, de a tolóerő magasabb adott hajómű tömeg mellett?
https://www.nasa.gov/mission_pages/newhorizons/main/index.html https://index.hu/techtud/2019/02/10/ultima_thule_egitest_mogyoro_hoember_lapos_hoember/
Nagyon leegyszerűsítve. A folyékony hidrogén macerás egy sor okból (mélyhűtést igényel, kis sűrűsége miatt hatalmas tartályokat igényel, stb.), de az elérhető hajtóanygok közül a leghatékonyabb. Viszont nagy teljesítményű hajtóművet nehéz belőle csinálni, mivel az üzemanyag nagyon kis sűrűségű, így gigászi térfogatmennyiséget kell mozgatni. Az RS-25 alias SSME egy kisebbfajta csoda a rakétahajtóművek között még ma is, többek között emiatt. A hidrogénhez képest a kerozin üzemanyaggal egy álom dolgozni. Nem véletlenül (volt) olyan népszerű. Az új ideális üzemanyag pedig a metán, mert egy picit még jobb a hatásfoka, mint a kerozinnak, de sokkal könnyebben kezelhető, mint a hidrogén. Most csak hasraütésre, de a hatásfok úgy néznek ki, hogy a szilárd hajtóanyag a legrosszabb (cirka 270-280 isp), aztán a hidrazin (cirka 300 isp), majd a kerozin (valahol 330 körül) aztán a metán (hozzávetőlegesen 360 isp) és végül a hidrogén (410-420 isp). A számok nem pontosak, (sorry, telón most nem akarok keresgélni), de a nagyságrend kb. stimmel. De a hatásfok nem minden. Nem véletlenül használ annyi rakéta szilárd hajtóanyagú gyorsítórakétát - egyszerű, relatíve olcsó és nem ördöngösség nagy tolóerőt kihozni belőle.
A legutóbbi kormányülésen Dmitrij Medvegyev miniszterelnök lecseszte Rogozint. Mint mondta többet kéne dolgozni és kevesebbet beszélni.
Közben a Nauka labor. modulon már az utolsó simításokat végzik.2020 elején esedékes (végre) az indítása.
Ez a figura egész jó animációkat készít: https://www.youtube.com/channel/UCh2dnrLCNHDS2IV9I2R58Pw/videos
Nemrég olvastam egy olyat, hogy az Orosz űripar/biznoszben többen dolgoznak mint a US+EU+Japán+Kínai űripar/bizniszben. Ez mennyire valós? Mert ha igen az rémítő hatékonyságot mutat...
Melyik kettőt? Az STS Űrrepülőgép, az SLS és az Ariane 5 ill. 6 esetében HidroLox + Szilárd hajtóanyag. A Delta IV. teljesen HidroLox. Az Atlas V. szilárd gyorsítórakéták, KeroLox első és Hidrolox második fokozat. A most fejlesztés alatt állók közül a Vulcan szilárd + MetánLox + HidroLox, a New Glenn MetánLox és HidroLox, a Starship ill. Super Heavy (a SpaceX féle BFR) pedig teljesen MetánLox. Lehet látni, hogy szinte mindegyik opcióra voltak megoldások, de a fejlesztés alatt állókból azt is lehet látni, hogy továbbra sincs egyértelmű "győztese" ennek. A HidroLox felső fokozat nagyon jótékony hatással van a pályára állításra, de bonyolult és drága megoldás - az oroszoknál szinte az összes ilyen fokozat például hidrazin üzemanyagú, mert az a legegyszerűbb (öngyulladó a dinitrogén-hidroxiddal, nem kell mélyhűteni) és legolcsóbb. Az ULA a Centaur fokozattal nagyon meg van elégedve, fejleszti is tovább azt ACES néven - ám a Centaur rohadt drága, az 1990-es években csak ez a fokozat cirka 23-25 millió dollárba került, egy Titan IV-Centaur árának nagyjából a harmadát-negyedét tette ki.
Szojuz-TMA kezelőpult programja. Mint az igazin, csak a billentyűzeten lévő nyilakkal, és az enter használatával irányítható. Főmenü Ф1 (Form1) a bal alsó sarokban.