Egy zsákmányolt Pak-43-as 88 mm páncéltörő ágyú a 3. Ukrán Front kötelékében Bécs külterületén; 1945 áprilisában
Minden valószínűség szerint az ágyú a 4. gárdahadsereg keretében működő 251. önálló páncéltörő hadosztályhoz tartozott.
A 251.ónálló páncéltörő zászlóaljat 1943 augusztusában a Délnyugati Front 6. hadseregének 266. gárdista páncéltörő tüzérezredéből alakították meg használható zsákmányolt hadianyaggal szerelték fel. Az alakulat "szabadúszó" volt, a 176. hadsereg tartalékos gyalogezredének állományában, a megalakult zászlóalj számára nem biztosítottak központilag tüzérségi vontatókat és járműveket, a traktorpark utánpótlása a harctéren "felszedett",zsákmányolt eszközök begyűjtésével és javításával történt. Kezdetben a zászlóaljhoz két 88 mm-es lövegből álló üteg tartozott, az első üteg 4, a második 3 löveggel (összesen 7 löveggel), de 1943 szeptemberében a zászlóaljhoz csatlakozott a harmadik üteg, amelyet zsákmányolt 75 mm-es lövegekkel szereltek fel. 1943 decemberében a zászlóalj visszakerült a 6. hadsereghez, és ezzel egyidejűleg a 75 mm-es ágyú üteget feloszlatták, helyette pedig megalakították a 3. 88 mm-es ágyú üteget. Ettől kezdve a zászlóalj a háború végéig ilyen szervezeti struktúrában működött.
A zászlóalj a hadsereg alárendelt egységeként működött, a gyalogsági alakulatok erősítéseként szolgált, és nemcsak a harckocsik ellen, hanem a páncéltörő harc eszközeként is harcolt: így az 1945 januárjától májusáig tartó hadműveletek során a 251. tüzérségnek 54 ellenséges harckocsit és ACP-t sikerült megsemmisítenie, valamint 8 tüzérségi üteget "elfojtania".
A hadosztály megalakulása óta a 6. hadseregben tevékenykedett, 1943. október közepén a hadosztályt a 3. Ukrán Front 8. Gárdahadseregéhez helyezték át, ahol a Dnyeper jobb partján lévő hídfőkön tevékenykedő csapatokat támogatta. 1943. december közepén a hadosztályt visszakerült a 6. hadsereg tüzérségéhez.
1944 júniusában a 6. hadsereg parancsnokságát a Sztavka tartalékába helyezték át, a 6. hadsereg alakulatai és egységei pedig a 3. Ukrán Front más hadsereg parancsnokságaihoz kerültek. Különösen a 251. hadosztályt helyezték át a 37. hadsereg tüzérségi megerősítésébe. A hadosztály a 37. hadsereg erőinek részeként részt vett a Jász-Kisinyovi hadműveletben (1944. augusztus 20-29.), és a hadsereg erőivel együtt előrenyomult Bulgáriába.
1944 novemberében a hadosztályt a 37. hadsereg csapataiból, amelyek addigra a bolgár-török határ közelében állomásoztak, Magyarországra helyezték át, ahol a 4. gárdahadsereg csapatainak részévé vált.
A 4. gárdahadsereg erőinek részeként a hadosztály részt vett az 1945. január 1. és 8. között az ostromlott Budapestre való áttörés érdekében indított német offenzíva (Konrád hadművelet) visszaverésében. A német támadások visszaverése során a hadosztály elvesztette mind a 7 db 88 mm-es ágyúját. A harcoló egység teljes elvesztése ellenére a zászlóalj továbbra is létezett, és "saját erőből" kezdett fegyverkezni - a fegyverek felkutatását, javítását és üzembe helyezését a zászlóalj személyzete végezte. Így az 1945. március 15-i bécsi offenzíva kezdetére a zászlóaljnak 5 darab 88 mm-es Pak-43-as páncéltörő ágyúja volt.
1945. június közepén a Vörös Hadsereg tüzérségi átszervezésének részeként a hadosztályt a 4. gárdahadseregből a 37. hadsereghez helyezték át Bulgáriába, ahol július 1-jén a 46. gárdahadsereg lövészdandár részévé vált [és a bevetésre kerülő dandár 4. hadosztályát képezte].