Érdemes a sorkötelezettség eltörlésének körülményeit is górcső alá venni. A szadesz kardoskodott leginkább emellett, amihez a vörösök lelkesen asszisztáltak, és jelenlegi kormánypárt is mellette szavazott.
Az At. és a Ht. szerint sorkatonai szolgálat két esetben rendelhető el: rendkívüli állapot idején vagy megelőző védelmi helyzetben. Rendkívüli állapotot hadiállapot kinyilvánítása vagy idegen hatalom fegyveres támadásának közvetlen veszélye (háborús veszély) esetén hirdethet ki az Ogy.
Ami nem igazán felel már meg a korszerű védelmi stratégiáknak.
Mire ezt az Ogy megteszi, rég késő. Akkor kezdhetünk sorozni, amikor bekövetkezett a baj. További probléma, hogy a módszerváltás óta felnőtt egy olyan generáció, akiknek teljesen idegen mindenféle regula, szabály, manapság ott tartunk, hogy ők akarják eldönteni hogy egyáltalán mit hajlandóak megtanulni. (!)
De annak a kérdésnek a megítéléséhez, mely szerint a hivatásosok - legyünk nagyvonalúak - mintegy húszezres létszáma egy támadás esetén nem elegendő, még csak Wellingtonnak sem kell lenni.
Az önkéntességnek pedig nem kedvez a jelenlegi rendszernek, ezért olyan csekély az érdeklődés is.
Az IDF helyzete össze sem hasonlítható a miénkkel, az államuk a megalakulása óta gyakorlatilag permanens, változó intenzitású fegyveres támadások alatt van.
Nálunk mindig az volt a probléma, hogy sorsfordító pillanatokban nem volt meg a kellő akarat és erő. Illetve, hogy hagytuk magunkat elaltatni, pedig békeidőben is nagyon fontos, hogy "csőre töltve" legyünk.