Csupán akarat kérdése és ma is fenn tudnánk tartani. Mert a költségvetés elbírná, ha a honvédelemre még pluszban odadobnánk 300 milliárdot évente. Meg se kottyan az országnak. Haderőnek csak úgy van értelme, ha képes az összfegyvernemi harcra. Annyi igazad van, hogy létszámban fletehetően kevesebben lennék, mint az ellen, ha az román, vagy ukrán. A többinél nem biztos, sőt. Alapvetően, mint biztosnsági kockázat, a szomszédos országok katonai erejével érdemes számolni. NATO ide, vagy oda. Annyi igazad van, hogy 1 dandár nem tudja megvédeni az országot. Viszont az is biztos, hogy olyan haderő, akinek csak 4 dandára van, az nem kezd, mert nem is tud, hadászati méretű támadásba, a szomszédja ellen. Tehát Szerbia ezt ma nem tudná megvalósítani, ha akarná sem. Mert ha jól olvastam, a Szerb határt írtad, mint példát erre. Ahogy a többi szomszédunk sem tudna megtámadni szerencsére. Talán az ukránok sötét ló ebben, de ők meg nem NATO tagok, feltehetően nem mernének csak úgy hadakozni ellenünk. Persze mindennek az ellenkezőjére is lehetne példát mondani. Tehát, nekünk egy összefegyvernemi harcra képes, haderőt ki kell tudni állítani, az ország valós védelmére, meg még inkább elrettensére. Ennek első lépése lehet a most zajló haderőfejlesztés. Amit majd követnie kell még több lépésnek a jövőben, pláne ha elérjük a 2 % ráfordítást. Mivel létszámban nem lesz nagy a katonai erőnk, a jövőben sem, ezért tanácsos jól kiképezni, azt ami van. Illetve, a legmodernebb felszreléssel, a legmodernebb kézi és nehézfegyverzettel ellátni. Reális cél a 3 dandáros koncepció. Drukkolok hogy sikerüljön elérni ezt a célt.
