Ha már felvetődött az aknavető beszerzésének problematikája berakom ide a csehek elemzését mivel önjáró 120 mm aknavetők beszerzését tervezik.Megpróbáltam a lehető legpontosabban lefordítani.
1.rész
A Cseh Köztársaság hadseregének modernizációs tervei között szerepel egy 120 mm-es önjáró aknavető vásárlása is, amelynek tűztámogatást kell nyújtania a gépesített zászlóaljaknak és a harccsoportoknak. Ennek a feladatnak a megoldásaként kínált lehetőségek azonban nagyon szélesek, mivel az önjáró aknavetőknek két alap típusa van, és megvitatjuk azt is, hogy melyik platform lenne megfelelő a rendszeresítésre.
A aknavetők lehetőségei
A aknavetők olyan fegyverek, amelyek gyakran az érdeklődés peremén vannak, ami azonban hatékonyságuk szempontjából kissé helytelennek tűnik. A világ szinte minden serege büszkélkedhet aknavetőkkel ,amelyek kalibere általában a legkönnyebb hordozható típusok esetében (például az ANTOS az cseh hadseregben használt 60 mm-től) a 240 mm-ig terjed a legnehezebb önjáró rendszereknél(pl. Szovjet vagy orosz) 2S4 Tulpan). Leggyakoribbak azonban a 81 vagy 82 mm kaliberű fegyverek, amelyek az alegységek szintjén biztosítják a tűztámogatást, és a 120 mm kaliberű aknavetők, amelyek általában a zászlóalj szintjén működnek. A 120 mm aknavetők szállítása megoldható vontatott vagy önjáró módon de mindkét kategóriára számos közös jellemző van. Az aknavető általában egyszerű fegyver. A vontatott típusoknál általában nincs v csillapító eszköz, mert a ezt a szerepet a talp tölti be, és általában felső töltésűek,az önjáró aknavetők általában már el vannak látva csillapító szerkezettel és gyakran részlegesen vagy teljesen automatikus töltéssel rendelkeznek,ennek ellenére elmondható,hogy egyszerűbb fegyverek, mint például az önjáró tarackok. Az aknavetők természetesen felszerelhetők modern tűzvezérlő rendszerekkel és csatlakoztathatók a parancsnoki rendszerekhez,ami tovább növeli használhatóságukat. Az aknavetők tehát hatékonyan lőhetik az ellenséges tüzérségi fegyverek pozícióit. ami tovább növeli értéküket.
Az aknavető alapvető küldetése azonban az ellenséges gyalogság elleni közvetett tűz, vagy. és más "puha" célok támadása a csatatéren és a frontvonal közelében. Ez megadja a maximális távolságot is, amely a 81/82 mm kaliberű típusok esetében általában 6 km-ig terjedhet, míg 120 mm-s aknavető esetén akár 8 km is lehet. Az aknavetők általában széttöredezett lőszerrel lőnek, vagyis domináns a srapnel-hatás, az aknavetőből származó lövedék meredekebb szögben esik, és ezért a legtöbb repesz a talajjal párhuzamosan repül. Ezért általában hogy egy 120 mm-es aknavetőből kilőtt gránátnak a repeszhatása gyakorlatilag megegyezik egy sokkal nehezebb gránáttal, amelyet 152 vagy 155 mm-es tarackból lőnek ki. A tarackhoz képest az aknavető általában sokkal rövidebb lő távval és kisebb pontossággal és nagyobb szórással rendelkezik. Mivel azonban alapvetően a lágy célokra való tüzelés az alapvető követelmény, ez nem tekinthető komoly hátránynak. ez alapvetően előny.
A nagyobb szórás lehetővé teszi, hogy a tüzelés nagyobb teret fedjen le,anélkül, hogy meg kellene változtatnia a tüzelőelem beállításait. Ha van olyan helyzet, amikor pontosabban kell lőni az aknavetővel, akkor irányított lőszert lehet használni.Erre két lehetséges megoldás lehetséges. Az első a lézeres irányítás, amely lehetővé teszi, hogy valóban lenyűgöző pontossággal (néhány méter) elérje a célpontot, de közvetlen érintkezést igényel a céllal, amelyet valakinek be kell sugározni a lézerrel,egészen addig amíg a lövedék be nem csapódik. A második alternatíva a műholdas vezérlés, amelynek pontossága általában kissé alacsonyabb (kb. 10 m), de önállóan működik. anélkül, hogy vizuális kapcsolatot kellene fenntartania a céllal. Az irányított lőszer természetesen drágább, de bizonyos helyzetekben nagyon hasznos. Az aknavetők nemcsak a klasszikus frontvonal harcban, hanem a városi műveletekben is bizonyítják képességeiket. Az aknavetők hasznosságát növeli a lőszerfajták kínálata is, mivel a már említett fragmentációs gránátok mellett robbanóképes, áthatoló (vagy épületekhez tervezett), gyújtó-, könnyképző, füst- vagy világítórakéták is vannak.
Aknavető koncepció
A 120 mm-es PRAM-aknavetők cseréjének kérdése valójában két kérdésből áll, bár ez a probléma néha csak a platformról folytatott megbeszélésekre korlátozódik, ill. a járműről, amelynek alapjául kell szolgálnia a jövőbeni önjáró aknavetőrendszerhez. Maga a fegyver technikai koncepciója ugyanakkor legalább annyira fontos, mert két különféle elv között kell döntenie. Manapság az önjáró aknavetőket torony nélküli vagy toronyra szerelt aknavetőként tervezik. Az első esetben az aknavetőt egy lánctalpas vagy kerekes páncélozott jármű testébe helyezik, és a nyílt nyílásokon keresztül irányítja a tüzet, míg a második esetben egy forgó tornyot szereltek fel a hordozó eszköz alvázára, amelybe az aknavetőt be van szerelve. Néhány torony nélküli önjáró aknavető lehetőséget kínál a fegyver eltávolítására a járműből, majd a tűz irányítására kívülről, ami általában a felső töltéssel felszerelt egyszerűbb típusokra vonatkozik. Jelenleg azonban egyre több olyan aknavető van (gyakran részleges vagy teljesen automatikus töltéssel,) amelyeket nem lehet szétszerelni.
A rendkívül sikeres és széles körben elterjedt torony nélküli aknavetők közzül elsőként az Izraeli Cardomot mutatjuk be amely a Soltam-tól származik, amely az Elbit Corporation része. A Cardom egy fejlett 120 mm-s aknavető, amely klasszikus felső töltést használ, de már van fel van szerelve egy visszacsapódást csillapító rendszerrel. A tapasztalt kezelők állandó sebességgel, 4 lövés / perc sebességgel tudnak lőni, de ez a maximális ütem esetén a tüzelési feladat kezdetén elméletileg akár 16 lövés / perc is lehet. A szokásos lőszerekkel a lőtávolsága kb. 7 km, de a rakéta-póthajtású irányított lőszerel ez több mint a kétszeresére növelhető. Az amerikai hadsereg is a Cardom aknavetőt választotta,az aknavetőnek az M1129 a szállító platformja (amely a nyolckerék Stryker szállító változata). Egy másik típus a francia Thales 2R2M készlet, a felső töltéssel, elméleti sebesség körülbelül 10 lövés/ perc, és 8 km-t lőtávolság. A francia hadseregben ezeknek az aknavetőknek általálban a hatkerekű Griffon a szállító platformja. A Dragon Fire projekt részeként az amerikai tengerészgyalogosok tesztelték . A Thales aknavető sajátossága a huzagolt cső , amelyeknek köszönhetően nagyobb pontosságot nyújtanak, de ennek az alacsonyabb tűzsebesség az ára.
A legismertebb toronyos aknavető rendszerek között megtalálható az AMOS és a NEMO típusok a finn Patria kínálatából. Az elsőnek két csöve van, és lenyűgöző maximális tűz gyorsasággal rendelkezik,amely akár 24 lövés / perc is lehet, míg a NEMO valamivel egyszerűbb egy csöves rendszer kb. 10 lövés / perc sebességre képes. Mindkét aknavető lőtávolság meghaladja a 10 km-t, és mindkettő közvetlen tüzet is képes lőni. Az AMOS teljesen automatikus töltésű, míg a NEMO csak részleges mechanikus segítséget nyújt, tehát alapvetően manuálisan betöltött fegyver. Ugyanez vonatkozik más toronyos aknavetőkre is, köztük a brit AMS-re és a svéd duplacsöves Mjölnerre. Általánosságban elmondható, hogy a toronyos önjáró aknavetők azzal az előnnyel járnak, hogy közvetlen tüzet tudnak lőni, míg a torony nélküli komplexumok egyszerűbbek és olcsóbbak a beszerzés és üzemeltetés szempontjából. Vannak viták a töltési rendszerekről is, mivel a kézi felső-betöltés elméletileg nagyobb tűzsebességet eredményezhet,elméletileg akár több mint 16 lövés / perc is lehet, de a tartós tűzsebesség ennél a töltésnél jelentősen alacsonyabb. Az automatikus töltés előnye a magasabb állandó ütemű tűzgyorsaság . Általánosságban elmondható, hogy a tornyos aknavető rendszerek univerzálisabb eszközök, de az aknavetők alapvető küldetésének szempontjából jobb paramétereket kínálnak a torony nélküli típusok felső töltéssel.
Lehetséges platformok
Mindenesetre az önjáró aknavető bevezetését a lehető legkevesebb logisztikai komplikációval kell kísérni, amelynek tükröznie kell a platform választását is. A PRAM-S önjáró aknavetőt a 7. gépesített brigádhoz tartozó 72. gépesített zászlóaljban használják, míg a PRAM-L vontatott aknavetőt a 71. és 72. gépesített zászlóaljban, valamint a 41. és 42. gépesített zászlóaljban használják ami a 4. gyors reagálású brigádhoz tartozik. Ami a PRAM-S önjáró aknavető cseréjét illeti,ahhoz logikusan azt az új gyalogos harci jármű alvázát kell használni, amelyet a cseh hadsereg a közeljövőben fog kiválasztani. Az ASCOD 2-k jelenleg nem létezik aknavető változata, ez a Lynx platformra is érvényes, míg a CV90-nek van egy aknavető verziója a Mjölner fegyverrel, amely kifejezetten egy svéd megoldás,de mivel szinte biztos,hogy nem a CV-90-t fogja a cseh hadsereg választani így az önjáró aknavető szállítási platformjaként a CV90 nem jöhet szóba.
.
viccet felreteve mondjuk tenyleg rohej, mi mindent kibir:
ja a mehek ugyesek korszerint vegzik a munkat minden idoszakba megvan mire a legalkalmasabb nem megfelelo koru meh adott munkat rosszabb hatasfokkal vegzi mint az epp megfelelo / az sem jo ha fiatalabb vagy az sem ha oregebb./tapasztaltabb tapasztalatlanabb/
