Ha már nyugati fogság és fiatalok, francia "élmények" Szabó Péter Keleti front, nyugati fogság c. könyvéből:
"A helyi lakosság sértegetései, kövekkel dobálásai, esetenként durvább, halált okozó atrocitásai szinte általános jelenségek voltak. A hadifogolytáborok francia őrszemélyzete sem bánt emberségesen a rá bízott hadifoglyokkal. Gyakori ütlegeléseik és lövöldözéseik a táborban számos szerencsétlen fogoly életébe kerültek. Az algériai és marokkói arab őrök durvasága közismert volt. A francia felügyeletű táborokat megtekintő magyar egyházi missziók képviselői a foglyok kifosztásán kívül a Dieppe lágerében őrzött 14 és 16 éves magyar leventék éjszakánkénti megerőszakolásairól is említést tettek korabeli jelentéseikben."
Dieppe bővebben: "Dieppe, a Normandia keleti peremén elterülő halásztelepülés magyar vonatkozását tekintve elsősorban az embertelen körülmények között őrzött és dolgoztatott leventék tragikus sorsa okán vált ismertté. Egy szétbombázott tanintézet udvarán barakkokban elszállásolt leventéket, akik közül 160-an a 16 évüket sem töltötték be, arab őrök felügyelték. A 40–50 kilóra lefogyott gyerekkatonákat nehéz, megerőltető munkákra kötelezték, egy közeli malomban súlyos liszteszsákokat kellett cipelniük, illetve a kikötőben teherhajók kirakodásánál segédkeztek. Az ellenszegüléseket, lopásokat vagy szökési kísérleteket a tábor parancsnoka különös kegyetlenséggel büntette. A szerencsétlen áldozatokkal a láger udvarán egy gödröt ásatott, és két-három napig, éjjel-nappal abban kellett feküdniük. A naponta egy alkalommal kapott levesszerű folyadék és a homoszexuális őrök zaklatásai is a dieppe-i tábort jellemző rossz emlékek közé tartoztak."
Poitiers: "819, legnagyobb többségében középiskolát, főiskolát végzett tisztjelölt (Hajmáskér, Nagyvárad) érkezett meg [ide]. 70-en haltak meg. 150-en maradtak. A többieket elvitték az amerikaiak, hogy feljavítsák. Mielőtt megérkeztek, elrabolták minden valamire való ruhájukat, ékszereiket, egyetlenegy pokrócot nem hagytak meg nekik. Elvettek kb. 2000-et. Ütötték őket. […] Beszélgetésben buzdítottam őket, hogy el ne hagyják magukat. Nagyon elhagyták ugyanis magukat a nyomorúság, a régebbi bánásmód miatt.⁴⁷ A rendelkezésre álló veszteségadatok szerint 86 magyar hadifogoly vesztette életét vérhasban, illetve halt éhen a táborban, vagy annak kórházában."
Ugyan ezt mesélte egy -még élő- ismerősöm, aki maga amerikai fogágban volt, de két sógora francia táborba került. Ő nincs hanyattesve az amerikai lágertől sem, de azon messze túltett a francia. Hideg, esős, őszi időben a sárban, minden épület nélkül tartották a hadifoglyokat, ha az őrség unatkozott akkor eleresztett néhány sorozatot a foglyok közé. A tisztek ruháit a francia tisztek elszedték.