Ebben teljesen igazad van, Kun Béláék is - mai kifejezésseé élve - puccsal kerültek hatalomba. A Tanácsköztársaság bukását azonban nem a Nemzeti Hadsereggel vívott vesztes harc okozta.( Hirtelen egy csatát sem tudnék felhozni. ) A Felvidékről való kivonulás után a katonaság Vörös Hadsereg nem bolsevik indíttatású része otthagyta a sereget, a románok elleni vesztes hadjárat és a Lenin-fiúk vörösterrorja pedig végképp aláásta a kommunisták hatalmát, és lemondtak, Bécsbe menekülve. Ekkora a románok már a Tiszántúlon jártak. A Nemzeti Hadsereg (kb. 30.000 fő ekkoriban, csak összehasonlítás képpen a Vörös Hadsereg a felvidéki hadjárat előtt kb. 200.000 embert tudott megszólítani a hon védelmének jelszavával) nem harcolt se a Vörös Hadsereg ellen, se a román megszállók ellen. Lehet, hogy antibolsevista ideológiai alapon állították fel, de ennek gyakorlati megvalósulása a román kivonulás utáni "takarításban" merült ki a különítményesek tevékenységétől eltekintve, akik azonban saját bevallásuk szerint is önállósodtak.
Szóval nem dícsérem a vörös tevékenységet, hiszen sikereiket az igazi nemzeti érzelmű katonák időszakos, a megszállt területekért való harc jegyében való melléjük állása tette lehetővé, utána el is buktak; de a Nenzeti Hadsereg piedesztálra emelése pont ugyanolyan ferdítés, mint a kommunista történetírásban a magyar Vörös Hadsereg üdvtörténete.