Az alapvető kialakítása lehet, hogy ma már az, ehhez képest közelében nincs hasonló mértben semmilyen más létező tömegesen gyártott hajóosztálynak ma sem. Vagy rosszul látom?
A következő hajó esetén lehet, hogy a Navy-nek nem kellene feltalálni újra a kereket, csak ráncfelvarrni dolgokat... Vagy esetleg kétszintű megoldásban gondolkodni, mert Perry méretben is ma kis túlzással csodát lehet tenni. Nem kell mindenre 10+ ezer tonnás romboló, ami valójában szinte már cirkáló...
A teljes értékű válaszhoz vissza kell menni az időben. Az AEGIS rendszert még az 1970-es években először nukleáris meghajtású cirkálókra tervezték, ez volt a Strike Cruiser (CSGN). Menet közben ezek koncepciója változott, és megjelent a High-Low párosítás, a CSGN lett volna a "vezérhajó", és a Ticonderoga-osztályú (DDG-47) rombolók a "kísérők", egy hordozócsoportba egy Strike Cruiser és két-három Tico lett volna. A Strike Cruisert lehúzták viszont, így a Tico maradt az egyetlen AEGIS hajóegység. A rombolót így átminősítették cirkálónak (CG-47), és "low"-ból egyben "high" lett, mivel az AEGIS rendszer által nyújtott helyzetkép miatt a flottacsoport vezetése számára inkább megfelelt parancsnoki hajónak, mint más egységek. A Tico eredetileg elsődlegesen légvédelmi egység lett volna, a Spruance-osztályú rombolók és Perry-osztályú fregattok feladata maradt volna az ASW (tengeralattjáró-elhárítás). Emiatt a Tico eredetileg nem is kapott volna például vontatott szonárt (az első kettőn soha nem is volt).
Balra a DDG-47 Tico, jobbra a CSGN tervezett felállása
Majd az 1980-as években a NAVY úgy volt vele, hogy ez szép és jó, de miután a költségvetésben akadozott a Tico-k jóváhagyása, ezért kellene egy "low" AEGIS egység is, amely olcsóbb, viszont még tovább fejleszthető (a Spruance hajóteste erős korlátozás volt). Ez lett a későbbi Burke-osztályú AEGIS romboló (DDG-51). A Burke az elején egy ASW / ASuW / AA feladatú egység lett volna, kicsit mindenből, de semmiben sem rendkívüli, és mindenek előtt nem akarták az összes rombolót kiváltani vele, nem akartak eredetileg . Eredetileg a Kidd-osztályt váltotta volna, és a dedikált ASW feladatkört meghagyták volna a Spruance-osztálynak, érdekesség, hogy emiatt most a helikopter-hangárt hagyták el - vontatott szonárt viszont kapott.
Eljött a hidegháború vége, a US NAVY pedig kényelmetlenül fészkelődött, hogy melyik egységeket is vonja ki a szolgálatból. A régebbi Terrier légvédelmi cirkálók az New Threat Update-al megkapták az SM-2 rakétákat, de AEGIS-t nem, szóval ők egyértelműen mentek a levesbe. A Perry-t kicsinek gondolták, úgyhogy az is ment a levesbe. A Spruance relatíve új hajóosztály volt, de annak is mennie kellett, mert "egy feladatú" (volt olyan, amelyik mindössze 18 évet volt hadrendbe). A haditengerészet a jövőben inkább AEGIS rombolókat akart látni, hát fogták, és tovább gyúrták a Burke-öt, ez lett a Flight IIA, dupla heli hangárral, nagyobb felépítménnyel, viszont Harpoon indítók és vontatott szonár nélkül.
Egy Flight IIA egység (USS Mustin), ott a két hangár, viszont nincs se Harpoon-indító, se vontatott szonár...
Vegyük észre, hogy amíg az US NAVY (és egy-két rokon lelkű követője) egy rombolóosztállyal akarta / akarja megoldani az összes feladatot, a többi haditengerészet továbbra is bír egy (vagy több) dedikált légvédelmi osztállyal, illetve mellettük dedikált ASW osztállyal. Az US NAVY viszont (mint annyi más esetben is) a méretek és a technológia rabja, neki a legtöbbet tudó, legerősebb, legütőképesebb kell (kivéve, ha az LCS-ről van szó).
Eredetileg az SC-21 koncepcióban az 1990-es években még nem így volt - a DD-21 egy "land attack" romboló lett volna, a CG-21 AEGIS légvédelmi cirkáló (és a Burke-ok "vezére), lett volna FFG-21, amely dedikált ASW/ASuW feladatot látott volna el.
A probléma annyi, hogy közben az US NAVY is kezdi belátni, hogy a "one size fits all" náluk sem működik. A Burke Flight IIA után jött az LCS terén az elvárás, hogy akkor az ASW modullal kapjon vontatott szonárt, és így kiegészítheti a Flight IIA-t. Ez a problémakör ugye a mai napig nincs megoldva, mert hát vontatott szonár nélkül azért nem 100%-os az ASW képesség, de hát ez van. A probléma további ékes példái az AEGIS BMD egységek, amelyek megnyerték az SM-3 és az AEGIS BMD integrációt, de ezzel dedikált feladatot is kaptak - és ezt nem fogja mindegyik Burke megnyerni.
Szóval a válasz a kérdésedre: a Burke "tömeges" mennyisége abból fakad, hogy az US NAVY a nagy méretű felszíni egységeknél igyekezett az AEGIS rendszerre játszani (igen, a Zumwalt az abban a topicban említett okokból kiesett), és emiatt elvetették az amúgy bevett légvédelmi / ASW feladatmegosztást. Hogy ez jó-e vagy sem, azt nehéz lenne megmondani. A Burke egy igen jó képességű osztály, de az US NAVY beáldozott mindent ezért, és ennek azért valahol issza a levét. Most leginkább amiatt, mert a Flight III esetén ipari szinten sakkozhatnak amiatt, hogy akkor hogy is ruházzák fel azokkal a képességekkel, amit eredetileg a CG(X)-től vártak el...