1. This site uses cookies. By continuing to use this site, you are agreeing to our use of cookies. Learn More.

Az első világháború magyar vonatkozású katonai eseményei

Diskurzus a(z) 'Magyar hadtörténelem' témában - Terminator által indítva @ 2014. február 8..

  1. szuvorov

    szuvorov Well-Known Member

  2. anonim999

    anonim999 Well-Known Member

    Amikor Budapest román kézre került

    A BUKARESTI DIADALÍVEN MA IS OTT VIRÍT A FŐVÁROSUNK NEVE

    A cikk szerzője: Ligeti Dávid

    Vasárnap lesz száz esztendeje annak, hogy 1919. augusztus 4-én a román királyi haderő elfoglalta Budapestet. A következő százkét nap során a megszállók módszeresen kifosztották a magyar fővárost; a román katonai ellenőrzés egyben az első világháború elvesztését is szimbolizálta.


    1919 nyarára, kevesebb mint egy év alatt, három rendszerváltoztatást élt át az ország. Történelmünk első totális diktatúrájának, a Tanácsköztársaságnak az összeomlása után a magyar közvélemény apatikusan fogadta Budapest elfoglalásának hírét. Számunkra, akik már a trianoni Magyarország tudatában szocializálódtunk, nehéz elképzelni, hogy mekkora világ omlott össze az akkori magyarokban, hiszen akkor még nem volt érvényes a hírhedt Kovács László-i maxima: „Nekünk is meg kellett tanulni akkorának lenni, amekkorák vagyunk, s hogy ez kicsi vagy közepes, ebből a szempontból mellékes.”

    1918 őszén részint az antant által diktált fegyverszünetek, részint a Károlyi-rendszer pacifizmusa miatt nem sikerült ütőképes magyar nemzeti haderőt szervezni. Románia katasztrofális 1916. évi vereségei után az antant segítségével újraszervezhette haderejét, így viszonylag intakt és jól felszerelt csapatokkal kezdte meg Erdély megszállását 1918 novemberében.

    A román propagandában a „nemzeti egységért folytatott háború” 1919 áprilisában már a tiszántúli, színmagyar lakosságú területeken folyt. Az ellenség április végére elérte Nagy-Románia tervezett nyugati határát, vagyis a Tisza folyó vonalát. Már ekkor lehetőségük lett volna bevonulni Budapestre, ez azonban reálpolitikai megfontolások mentén nem történt meg, mivel a párizsi békekonferencia is kérte, hogy ne keljenek át a Tiszán.

    A proletárdiktatúra májusi sikeres hadseregszervezése, majd felvidéki sikerei után a Vörös Hadsereg július közepén indított tiszai offenzívája hamar összeomlott, ezt követően katonai szempontból szinte megszűnt az ellenállás a románokkal szemben. Ekkor a bolsevizmus elleni harc ürügyén Bukarest megkezdte a Duna–Tisza közének megszállását, valamint csapatai a magyar főváros felé vonultak. A marxista történetírás honosította meg azt a gondolatot, hogy a proletárdiktatúra 133 napja érdemben már nem járult hozzá a trianoni döntés súlyos igazságtalanságához.

    Ezzel szemben az 1919. évi román megszállás indokául mindvégig az szolgált, hogy Bukarest „az európai civilizáció védelmezőjeként” lépett fel. Ebben a nyugati antanthatalmak passzív támogatását élvezték: hasonlóan az 1916 augusztusában aláírt bukaresti szerződéshez, amikor a román hadba lépésért cserébe megközelítően 110 000 négyzetkilométernyi területet ígértek oda Magyarországból, három évvel később semmifajta retorzió se érte a románokat, hogy kifosztják országunkat.

    [​IMG]
    Egy rövid ideig nem lehetett eldönteni, hogy megszálló vagy felszabadító katonák érkeztek-e hozzánk
    Fotó: MTI

    A bevonulás augusztus 4-én délután négy órakor kezdődött, a főbb sugárutak mentén szinte egyszerre jelentek meg a román alakulatok, amelyeket lovas kürtösök vezettek fel. A megszállás volumene és „ünnepélyessége” egyedül Kolozsvár 1918. december 24-i okkupációjához volt mérhető. Mindez azt a célt is szolgálta, hogy az 1916. december 6-i bukaresti szégyent enyhítsék, amikor a központi hatalmak – így magyar katonák – szállták meg a román fővárost. Gheorghe Mărdărescu román főparancsnok és vezérkara diadalmenetben vonult végig a városon. A Vörös Hadsereg korábbi vezérkari főnöke, Stromfeld Aurél keserű visszaemlékezése szerint a Kálvin térre beérkező román tiszteken virágokat látott.

    A román megszállás égisze alatt, jórészt a budapesti kormányzati adottságokat kihasználva, rövid időn belül új magyar hatalmi centrum jött létre. A világháborúban kitűnt József Ágost királyi herceg-tábornagy néhány hétig szerencsétlen sorsú hazánk kormányzója lett, miután augusztus 6-án a Friedrich István vezette Fehér Ház ellenforradalmi mozgalom behatolt a Sándor-palotába és lemondatta a kommün bukása után felállt Peidl-kormányt. Az antantnak azonban elfogadhatatlan volt egy Habsburg személye, hiszen nem pusztán a Magyar Királyság restaurálásának, hanem az egész Monarchia visszaállításának a veszélyét hordozta magában.

    Románia csak nevében és propagandájában volt „felszabadító” haderő: valójában az összeomlott magyar állam tervszerű kizsákmányolása zajlott. Szeptember 15-ig csak a szolnoki vasútvonalon közel kilencezer vagonnyi terméket vittek ki az országból, miközben Csongrádnál is 9300 áruval megrakott vagon hagyta el hazánkat a Regát felé. Jóllehet a békekonferencia többször felszólította Romániát, hogy fejezze be Magyarország kifosztását, érdemi cselekmény nem történt ennek érdekében, egyedüli kivételt Harry Hill Bandholtz amerikai vezérőrnagy erélyes fellépése jelentett, aki 1919. október 5-én megakadályozta a Magyar Nemzeti Múzeum kirablását.

    Az anyagi károk mellett az emberéletekben bekövetkezett veszteségeket is számba kell vennünk. A román megszállás, jelenlegi adataink alapján, mintegy 650 főnyi áldozattal járt.

    Ennek tizedét a magyar főváros népessége szenvedte el. Az esetek többségében a rablásokkal egy időben fordult elő gyilkosság vagy nemi erőszak.

    Budapest kifosztása, illetve az azzal szorosan összefonódó megalázottság érzése miatt alakult ki az a mítosz, amely szerint Stefan Holban román városparancsnok öngyilkosságot követett el, amikor a visszaéléseket – az antant nyomására – a román király ki kívánta vizsgálni. A valóságban Holban megbecsült tábornokként halt meg, sem az ő, sem mások esetében nem vetődött fel a számonkérés. Hivatalosan csak az első világháborúban elszenvedett anyagi veszteségek miatti kárpótlást, valamint az 1919. évi hadműveletek költségét hajtották be Magyarországon.

    A románok végül 1919. november 14-én vonultak ki a magyar fővárosból. Két nappal később a Nemzeti Hadsereg már csak egy kifosztott és porig alázott városba vonulhatott be. A románok szinte napra pontosan 25 évvel később ismét részt vettek Budapest ostromában és megszállásában, ekkor azonban már a Szovjetunió csatlósaiként tették ezt.

    A bukaresti diadalíven feltüntetett győztes csaták vagy ütközetek nevénél Budapestet is megtaláljuk. A kommunizmus időszakában ezt ugyan lemeszelték, de a 2014-ben felújított emlékművön ma ismét olvasható Budapest neve.

    A szerző történész, Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár

    https://magyarnemzet.hu/belfold/amikor-budapest-roman-kezre-kerult-7177421/
     
  3. anonim999

    anonim999 Well-Known Member

  4. szuvorov

    szuvorov Well-Known Member

  5. Schurrer

    Schurrer Well-Known Member

  6. szuvorov

    szuvorov Well-Known Member

    antigonosz likes this.
  7. honved

    honved Well-Known Member

  8. szuvorov

    szuvorov Well-Known Member

  9. rejsz felügyelő

    rejsz felügyelő Well-Known Member

    Érdekes belegondolni hogy Aszódon, egy csendes kisvárosban egykor bombázógép fejlesztése zajlott. Sajnos a fejlesztés nem járt eredménnyel, a tesztek után leállították a programot. Íme a Lloyd 40.08 Luftkreuzer:

    [​IMG]
    [​IMG]
    [​IMG]
    [​IMG]
    1915 augusztusában a Császári és Királyi Légjárócsapatok parancsnoksága a Lloyd repülőgépgyárat egy olyan bombázó kifejlesztésével bízta meg, ami legalább 6 órán keresztül tud a levegőben maradni, és 200 kg bombateher szállítására alkalmas. A kétfarkú gép közepén helyezkedett el a pilótafülke gondolája, benne egy erőteljes motorral, amit egy tolólégcsavarral láttak el. A két törzs szintén kapott egy-egy kisebb motort, amik húzólégycsavarosak voltak. A Lloyd gyár 1916 januárjában kapta meg a háromfedeles gép specifikációját és rajzait.

    A Luftkreuzer három eltérő méretű szárnnyal rendelkezett, melyek közül a középső a gondola és a törzsek aljára volt erősítve, míg a másik két szárnyat huzalok és rudak tartottak. A középen elhelyezkedő gondolában egy 300 lóerős Austro-Daimler V-12 vízhűtéses motort helyeztek el, ami egy kéttollú tolólégcsavart hajtott. A gondolát közrefogó ikertörzset két módosított Lloyd C.II törzsből állították össze, és 160 lóerős Austro-Daimler 6 vízhűtéses motorokat hordoztak, szintén kéttollú légcsavarokkal felszerelve. A központi gondola alján, a középső és az alsó szárny között helyezkedett el a bombázó-megfigyelő zárt, ablakokkal ellátott fülkéje. A gondola felső-elülső része, a középső és a felső szárny között, szintén rendelkezett egy ablakos fülkével, ahol két géppuskás lövész kapott helyett, egy keresőlámpával ellátva. A pilóta helye a gondola középső részén volt, közel a tolólégcsavarhoz, így nagyon rossz kilátása volt előre. A gép védelmét négy Schwazlose M7/12-es géppuska jelentette, melyekből kettőt a középső gondolában, egyet-egyet pedig a törzsekben helyeztek el.

    A Luftkreuzer tesztelése 1916 június 8-án kezdőtött az aszódi repülőtéren. Az rögtön nyilvánvalóvá vált, hogy a gép orrnehéz, mivel még a földi próbák során orral előre átfordult. Ezt a problémát egy orrfutómű beépítésvel orvosolták. 1916 októberében Antal Lany-Lanczendorfer főhadnagy megpróbált felszállni a géppel, de az képtelen volt elhagyni a kifutópályát. November elején döntés született a bombateher csökkentéséről, december elején pedig további rögzítőpontokat szereltek fel a gép aljára. A fejlesztések lassan haladtak, és a fő tervezési hibákat soha nem javították ki. A Lloyd kérelmet nyújtott be, hogy áttervezhesse a gépet, de azt nem fogadták el, és minden munkát leállítottak a gépen. A Luftkreuzer-t raktárba helyezték, majd 1918 januárjában elrendelték, hogy a Cheb-ben található repülőgép bontóba szállítsák át.

    A gép adatai:
    Legénység: 4-5 fő
    Hossz: 9.5 m
    Fesztávolság: 23 m
    Szárnyfelület: 110 m2
    Maximális felszálló súly: 4 840 kg
    Motor: 1 × Austro-Daimler V-12 - 12 hengeres vízhűtéses v motor, 224 kW (300 LE)
    Motor: 2 × Austro-Daimler 6 - 6 hengeres vízhűtéses soros motor, 120 kW (160 LE)

    Fegyverzet:
    4 x 7.92 mm Schwarzlose M7/12 géppuska
    200 kg bomba

    Tesztelés az aszódi repülőtéren:
    [​IMG]

    Motorpróba:
    [​IMG]

    [​IMG]
     
    Loken, antigonosz, KoviUbi and 4 others like this.
  10. Rotten878

    Rotten878 Active Member

    Rémálom lehetett vele a landolás....
     
  11. KoviUbi

    KoviUbi Well-Known Member

    Hát még a repülés...
     
    Rotten878 likes this.
  12. rejsz felügyelő

    rejsz felügyelő Well-Known Member

    A leírásban benne van hogy sosem repült.
     
    papajoe and Rotten878 like this.
  13. Rotten878

    Rotten878 Active Member

    Ismét felületesen olvastam :D
    Szerencsére nem repült.
     
  14. rejsz felügyelő

    rejsz felügyelő Well-Known Member

    Légifelvétel arról, ahogy az SMS Sankt Georg páncélos cirkáló az SMS Budapest partvédő páncélos társaságában Cattaroból "vágtat" rombolókísérettel, az otrantói csatából visszavonuló szorongatott Horthy gyorscirkálóinak segítségére 1917. május 15-én.
    A vágtatás persze túlzás, a Budapest 17 csomót tudott, a Sankt Georg meg 22-t, de ebben az időben már tudtommal el se érték a csúcssebességüket.

    [​IMG]
    [​IMG]

    A visszavonulás, a Saida vontatja a Novara -t a sor végén a Sankt Georg.
    [​IMG]

    SMS Helgoland, Saida, Novara és a Sankt Georg libasorban.
    [​IMG]
     
    Rotten878 and antigonosz like this.

Ezen oldal megosztása