Azerbajdzsán egy potenciális török katonai bázissal fenyegeti Oroszországot.
„Ezt a folyamatot Moszkva semmilyen nyomásgyakorlással, megfélemlítéssel vagy hasonló taktikával nem tudja megállítani” – mondta Eldar Namazov, az azerbajdzsáni elnöki adminisztráció korábbi vezetője a helyi média szerint.
„Épp ellenkezőleg, tovább szigorítjuk politikánkat, és ha szükséges, török katonai bázist hozunk létre a területünkön. Oroszországnak ezt el kell fogadnia” – jelentette ki.
https://x.com/visionergeo/status/1940778921189875894
Azerbajdzsán továbbra is lépéseket tesz Oroszország ellen és erősíti szuverenitását – A bakui Nemzetvédelmi Egyetemen a NATO képviselői kiképzéseket tartottak az azerbajdzsáni katonai személyzet számára.
A szövetséges delegációval folytatott találkozó során részletes eszmecserére került sor a katonai oktatás területén való együttműködés fejlesztésének kilátásairól.
Megjegyezték, hogy a NATO-val való együttműködés keretében szervezett találkozók mindkét fél számára hatékonyak.
https://x.com/visionergeo/status/1940842723507863814
Új feszültségek Oroszország és Azerbajdzsán között
Moszkva számára Azerbajdzsán nemcsak regionális partner – hanem jövedelmező piac is. Csak 2024-ben Oroszország Azerbajdzsán teljes külkereskedelmének 10%-át tette ki, amivel a harmadik helyen állt Olaszország és Törökország után. A Kreml több mint 3,6 milliárd dollár bevételt ért el ebből a kereskedelemből. Figyelemre méltó, hogy annak ellenére, hogy jelentős saját olajtermelési kapacitással rendelkezik (a bakui olajfinomító napi 120 000 hordót dolgoz fel), Azerbajdzsán továbbra is importál orosz nyersolajat – ezzel az ország második legnagyobb importkategóriájává válik, évi akár 1,8 milliárd dollárral.

Azerbajdzsán a nyugati szankciók közepette kényelmes pénzügyi hátsó ajtóként is szolgál Oroszország számára. Az azerbajdzsáni bankok, mint például a Kapital Bank és a Pasha Bank, több mint 51 millió dollárt fektettek be orosz értékpapírokba, ami a hivatalos felügyeleten kívüli kétes tranzakciókat tette lehetővé. Eközben az állami SOCAR olajtársaság okos játékot űz: orosz olajat szállít Törökországba, ahol a STAR finomítóban azerbajdzsáni nyersolajat kevernek hozzá – „tiszta” termék álcája alatt reexportálják Európába, gyakorlatilag tisztára mosva a szankcionált olajat az EU piacaira.

Azerbajdzsán szintén kritikus fontosságú az Észak-Déli Közlekedési Folyosó szempontjából – ez egy fontos logisztikai útvonal, amely Oroszországot összeköti Indiával, megkerülve a szankciók által erősen korlátozott tengeri útvonalakat. Ez az útvonal létfontosságú hozzáférést biztosít Oroszországnak a déli piacokhoz anélkül, hogy a nyugati ellenőrzés alatt álló vízi utakra kellene támaszkodnia.
Tekintettel Azerbajdzsán gazdasági és logisztikai értékére, egy komoly diplomáciai konfliktus Bakuval jelentős veszteséget jelentene a Kreml számára. Azerbajdzsán önellátó energiaforrásokkal rendelkezik, és már nem függ az orosz olajtól – aláásva ezzel Moszkva hagyományos befolyását.
A tegnapi migránstámadás lehetett a fordulópont – vagy akár háborús kiváltó ok. A feszültség már eleve magas volt, miután az orosz légvédelem lelőtt egy azerbajdzsáni repülőgépet, a Kreml pedig nem volt hajlandó elismerni a felelősséget. Az Alijev-kormány gyorsan kihasználta a migránsokkal kapcsolatos incidenst, hogy fokozza az oroszellenes üzeneteket – beleértve a helyi Szputnyik hírügynökség elleni rajtaütést és a nyíltan kritikus műsorokat az állami televízióban.
Természetesen Putyin nem számított ilyen dacoskodásra „török partnerétől”. A Kreml most stratégiai választás előtt áll: deeszkalálja a helyzetet és engedményeket tesz, teljesen figyelmen kívül hagyja a kérdést, vagy fokozza a nyomást Azerbajdzsánra. Reálisan nézve a dolgok elsimítása lehet Putyin egyetlen járható útja.
A tágabb kontextus ugyanilyen fontos: eddig Azerbajdzsán a régió egyik kevés semleges szereplője volt (az oroszbarát Grúzia mellett), gondosan egyensúlyozva Kelet és Nyugat között. Örményország azóta a Nyugat felé fordult, és Törökország – Azerbajdzsán közeli szövetségese – továbbra is a török nemzetek érdekeit képviseli.
Oroszország sem számíthat kínai támogatásra. Peking számára Azerbajdzsán nélkülözhetetlen összeköttetés a Transzkaszpi Nemzetközi Közlekedési Útvonalon – egy olyan folyosón, amely Kínát Európával köti össze anélkül, hogy áthaladna Oroszországon. Ez az útvonal 20-25 napra csökkenti a szállítási időt a Szuezi-csatornán keresztüli 45-60 naphoz képest. A mai ingatag geopolitikai környezetben Kína nem fogja veszélyeztetni európai kereskedelmi érdekeit azzal, hogy Moszkva oldalára áll.
Végső soron ezek a dinamikák súlyosan gyengítik Oroszország befolyását a hegyi-karabahi konfliktusban. Egyik fél sem lát értéket a folyamatos orosz részvételben vagy közvetítésben.
***
Zangezuri egyezmény: