„Mit keres a titkosszolgálat hadnagya, a rendőrkapitány, a minisztériumi közalkalmazott és a reklámcég igazgatója egy közös delegációban? Nem, ez sajnos nem vicc. Együtt mennek Brüsszelbe segítséget kérni ahhoz, hogy hazájukban a választások előtt az európai uniós mindenhatók áldásával némíthassák el politikai ellenfeleiket. Közös missziójuk deklarált célkitűzése: a dezinformáció elleni harc.
Ez nem valami fikció, hanem egy április 18-án lezajlott szlovák delegáció története. A demokratikus alapelveket szinte minden pontban megsértő utat a szlovák közszolgálati média eltitkolta a választók elől, és amikor Robert Fico, a legnagyobb ellenzéki párt vezetője erről a botrányról hírt adott, a szlovákiai Soros-hálózat sajtója gúnyosan elbagatellizálta az egészen elképesztő történetet: na és, nincs itt semmi látnivaló.
A delegáció résztvevői – akik mindannyian elvileg pártpolitikailag független pozíciókat töltenek be – ugyanis nem kisebb vádat hoztak fel az ellenzéki és, tegyük hozzá, nemzeti-konzervatív pártok ellen, mint hogy választási sikerük után kiléptetnék Szlovákiát az EU-ból és a NATO-ból. Persze ez szemenszedett hazugság. Azért utaztak Brüsszelbe, hogy megtudják: milyen lenne a reakció, ha a szlovák nemzetiek, konzervatívok kommunikációs csatornáit, újságjaikat, közösségi felületeiket egyszerűen elnémítanák a szeptemberi választások előtt.
Maga a tény, hogy a rendőrség és a titkosszolgálat aktív részvételével zajlik egy narancsos forradalom Szlovákiában, nem igazán lep meg senkit, északi szomszédunkat egy az egyben felzabálta az szélsőbaloldal fogságába került amerikai külügy és annak civil szervezetei. Volt viszont egy aspektus, amin rendkívül meglepődtem. Megesküdtem volna, hogy a huszonegy tagú csoportban ott lesznek a szokásos ál-NGO arcok: az Amnestyk, a Transparencyk, a Helsinkik és társaik. De nem így történt, és amit helyettük találtam, abból itt Magyarországon is nagyon gyorsan le kell vonnunk a következtetéseket.”