Vegyék csak el a szavazati jogunkat. Az egyben írásos felmentés mindenféle általuk elkövetendő további bűnnel kapcsolatos cinkosság alól.
Amúgy meg, ha nem lesz szavazati jogunk, akkor a megszavazott törvény se lesz ránk érvényes.
Ugyanis, ha a mások által megszavazott törvény úgy van ránk van erőltetve, hogy a döntés kialakításában mi nem vehettünk részt, az onnantól már megszállás, agresszió.
Nem véletlen, hogy idáig az EU, mint szövetség a teljes összhangra törekvés jegyében csak teljes egyetértésben hozott meg döntéseket.
Ne feledjük, itt nem arról van szó, hogy egy közös szavazás során mi netán ellenvéleményt fogalmazunk meg, vagy tartózkodunk. Mert ha nem is a mi álláspontunk győz, attól az eredmény még demokratikus.
Itt arról van szó, hogy a szavazati jogunk elvételével, de a megszavazott döntés ránkeröltetésével egy agressziót hajtanak végre ellenünk.
Ha ez az ostoba lépés bekövetkezik (és az arrogáns EU-bürokrata csinovnyikoktól ez kitelik), az EU technikailag egy öntökönlövést hajt végre.
Magyarország lesz a mártír, miközben az EU segget csinál a szájából.
Mivel mi vagyunk itt a legszélen, ha ezek ott Nyugaton elbukják a party-t, mi még mondhatjuk az először nálunk bekopogó jövő új győzteseinek, hogy kérem, minket letiltottak a süllyedő hajóról, mi kérem, ott se voltunk.
Ismerős?
Csehszlovákia gazdasága úgy volt nyeretese a német megszállásnak, hogy megszállt országként egyben az áldozata is volt, amiből a háború után a győztes oldalon tudott valamicskét profitálni. Minden esetre nem égett a fejére, hogy az ipara a Wehrmacht egyik fontos beszállítója volt és később a szocialista Csehszlovákia háború a után igen jól profitálhatott az ottmaradt német know-how-ból.
Mi nem, mert nálunk amit nem bombáztak szét az angolszászok, azt jóvátételként elvitték a szovjetek, utána meg azt kellett tennünk, amit mondtak.
Az már más kérdés, hogy ott nyugatabbra, Prágában, 1968-ban, pont, mikor a kollektív Nyugat ideológiai válásgba került, meggodnolatlanul kicsit túl messzire mentek, mikor a teljes szakítást választották.
Igaz, ellentétben a lengyelekkel, magyarokkal, nekik nem volt olyan éles a szovjet leuralás, mint nekünk, így talán nem is mérték fel kellő realitásérzékkel, hogy a még mindig szinte friss Brezsnyev-kurzus (ami egyfajta visszarendeződést tűzött ki célu odahaza) egyfelől nem nagyon fog örülni a bomlasztó viselkedésnek, másfelől nagyon is örülni fog egy kiváló alkalomnak, ahol megmutathatja magát és legitimálhatja vezető szerepét.
Dubcek-k ellépték a dolgot, Kádár ezért már igyekezett fű alatt modernizálni, de 72-ben ő is rendre lett utasítva. Az egész keleti blokk nagy pechére.
Ettől még szumma-szummárum elmondhatjuk, hogy a keleti blokkban egyedül a csehszlovákok voltak azok, akik amolyan "jófiú" de legalábbis áldozat szerepkörben válhattak a szovjetek új "barátaivá".
A keletnémeteket nem kell magyarázni, a lengyeleknek úgymond "múltjuk volt", mi csúnyán beégtünk, a románoknak a kiugrás ellenére szintén volt priuszuk, bolgároknak úgyszintén.
Tehát, ha máshogy nem, válljunk csak szépen az EU áldozatakén mártírrá és próbáljuk meg az így szerzett (hosszú évszázadok óta az első) erkölcsi fölényt a javunkra fordítani.