Azért ezt én nem nézném ilyen sarkosan.
Teljesen elméleti síkon, nem a jelen kontextusban, az elvhűség szerintem igenis emberi érték.
Az, hogy mikor kezdünk megalkudni a saját belső meggyőződésünkkel, mindig egy másik, erősebb elv hatására alakul ki.
Ez a megalkuvás azonban erkölcstelen, ha egy gyengébb érv hatására következik be.
Amit a fenti példában látunk az az én szememben az emberi élet védelmének elvének eldobása és az egyén szabadságának elvéért.
És mivel a szememben az emberi élet védelme a legmagasabb elv, bármi mást ez elé helyezni erkölcstelen.
Az ilyenformán erkölcstelenné vált politikus lehet rövid távon és szűk kontextusban okos, de hosszú távon és a széles társadalmi kontextust tekintve valóban buta.
Ez nem demokrácia kérdés, mivel a demokrácia és az erkölcs nem szinonímái egymásnak.
A Mein Kampf-ot ne keverük ide, mivel egyrészt irreleváns
@altx mondanivalójával kapcsolatban, másrészt elvszerűségében is önellentmondó egy csomó helyen, a megvalósításról nem is beszélve.
A politikai intelligencia nem csak arról szól, hogy egy kitűzött célt bármekkora erkölcsi kacskaringók árán képes egy politikus elérni, hanem arról is, hogy mindeközben tud-e annyira erkölcsös maradni vagy annak látszani az oda vezető úton, hogy ne értéktelenítse el magát a célt az oda vezető út vállalhatatlansága.