Háborút vívni csak szervezetten lehet, szervezettség nélkül nem háborúnak, hanem anarchiának nevezhetjük a nem „<i>célirányos erőszakot</i>”.
Mivel a dzsungel rendje és egyensúlya is az állandó harcon alapszik, így nyugodtan kijelenthetjük, hogy a harc nem egyidős, hanem idősebb az embernél.
Vallások nélkül nagyon nehéz lett volna az ókori vagy akár a középkori társadalmakat is megszervezni, így vallások nélkül nagy eséllyel ki sem alakul szervezett társadalom. Szervezett társadalom nélkül pedig nem lettek volna szervezett erőszak szervek, amelyek nélkül hadviselésről sem beszélhetnénk.
Végső soron vallások nélkül nem háborúk lennének, hanem csak szimpla dzsungel <del>könyve</del> törvénye, ahol háborúk (szervezett hadviselés) nem, de állandó harcok folynának az összes résztvevő fél között.
A vallás, mint szervező erő működött és legalizálta a világi hatalmat – lásd: a legtöbb ókori uralkodó isteni eredetre/vérvonalra vezette magát vissza, hogy a közösség elfogadja, mint irányítót.
De a mai Észak-Koreában is ugyanez a helyzet, az állami vallásuk egy konfucionista-kommunista kevert ideológia, ami alapján az ég alatti Kim dinasztia vérvonala voltaképpen egyenes ág az égiektől.
(<i>Kimék konfuciánusi kommunizmusuk mutat némi hasonlóságot a néhai Kaddhafi iszlám-szocializmusával, bár annál egy nagyságrenddel durvább.</i>)
Óriási hiba lebecsülni a vallások, egyházak és hitek erejét a világban akkor, amikor az százmilliós nagyságrendű embertömegeket képes megmozgatni vagy akár egy nagyon szűk, valódi hatalmi potenciállal is rendelkező kört képes maga köré szervezni!