Hogy mindenki értse, hogy mennyire nehéz Magyarnak lenni Erdélyben:
https://eurocom.wordpress.com/2020/...as-elnokno-kirohanasat-video-atlatszo-erdely/
(videó is van benne)
Történetünk Marosvásárhelyen zajlik, vásárhelyiesen mondva Vássárhelyen, a magyar-román front legforróbb harcterén, Soós Zoltán megválasztásának napján. Aki esetleg nincs témában, annak elmesélem, mi történt Vásárhelyen szeptember 27-én. Dorin Florea polgármester 20 éves regnálása után sikerült ismét magyar polgármestert, Soós Zoltánt választani a nagyjából fele-fele arányban román-magyar város élére.
De ezt a végkimenetelt a történetünk kezdetének pillanatában senki nem merte volna borítékolni. Nagy volt a harc, nagy volt a félelem, előrelátható volt, hogy
a román vetélytárs, szokás szerint, választási csalásra készül.
Ebben a közegben zajlott alábbi történetünk. Egy nagyon idős néni kijött a kövesdombi 65-ös szavazókörzet egyik fülkéjéből, és szeretett volna új szavazólapot kérni, mert a négy közül egyet elrontott. Csak magyarul tudott, ezért a magyar urnabiztoshoz irányították. Odament hozzá, kinyitotta a szavazólapját, megmutatta a környéken lévő urnabiztosoknak, hogy hova rakta a pecsétet, és hogy nem oda szerette volna. Hivatkozott arra, hogy rosszul lát.
A fiatal hölgy, akihez fordult, próbált segíteni rajta. Úgy emlékezett, hogy ilyen esetben érvényteleníteni lehet a szavazólapot, és újat lehet neki adni. A bizottság elnöknője ellenben hallani sem akart erről. Letiția Vanga bedobatta a nénivel a hibásan lepecsételt szavazólapot az urnába, majd utasította az urnabiztos lányt, hogy rakja ki minél hamarabb a nénit. Hangot adott annak, hogy nem elégedett a lány munkájával, majd egy bizalmasával együtt
áthívta egy szomszédos terembe, és ott leordította a fejét.
A lány felhívta az RMDSZ ügyvédjét, de az elnöknő annak is üvöltött. Soós kampánycsapata több embert a helyszínre küldött, többek között egy akkreditált választási megfigyelőt, Hermann Mark Christiant, és egy tanácsosjelöltet, Berecki Sándort. Ami ezután történt, az a videófelvételen sokkal beszédesebb, mint ahogy azt el lehet mesélni:
Az elnöknő, akinek a férje az önkormányzat hatáskörében levő helyi rendőrség alkalmazottja, és ezért Soós riválisának, Claudiu Maiornak az érdekköréhez sorolják, allergiásnak bizonyult a magyar nyelvre. Először akkor csattant fel, amikor az urnabiztos lány magyarul kezdte el mesélni a megfigyelőnek a történetet. Kérte, hogy románul beszélgessenek egymás között.
Kicsit később egy négytagú család jött választani, és a nagymama nem tudott egyedül kijönni a szavazófülkéből. Az unokája engedélyt akart kérni az elnöknőtől, hogy bemenjen, és segítsen kihozni a nagymamát. Nem tudta ezt elmondani románul, tolmácsolást kért, erre az elnöknő ingerülten reagált, hogy szerezzen tolmácsot magának, és hogy
ő nem tud magyarul, az unoka beszéljen itt románul.
Amint az elnöknő tudomására jutott, hogy az urnabiztos lány panaszt tesz a választási megfigyelő segítségével, ingerültté vált, és folyamatosan zaklatta az urnabiztost.
A folyamat egyébként sem ment túl könnyen. Alighogy leültek megírni a panaszt, jött a csendőr, hogy szeretné, ha a megfigyelő elmesélné neki, mi zajlik itt, mert neki jelentést kell tennie. A megfigyelő elment beszélni a csendőrrel, aki nagyon rendes és csendes fiatalembernek bizonyult.
A beszélgetés hosszúra nyúlt, addig a tanácsosjelölt visszaküldte az urnabiztos lányt a terembe, hogy dolgozzon, ne legyen a hiányzásból botrány. Amint visszajött a megfigyelő, máris botrány lett, mert az elnöknő nem akarta a teremből kiengedni az urnabiztost. A lány csak akkor mehetett ki, amikor a megfigyelő ezt követelte tőle.
Az elnöknő többször kirohant a teremből, azzal fenyegette a panaszt fogalmazó megfigyelőt, hogy kidobatja a csendőrrel. Majd a lányt próbálta szigorúan beparancsolni, sikertelenül. A csendőrre is hiába parancsolt rá, hogy vigye be a lányt a terembe, mert az kifejtette, hogy erővel nem tud senkit bevinni a szavazóhelyiségbe.
Az elnöknő tehetetlen dühe egyre csak fokozódott,
amikor látta, hogy nem tudja leállítani a panasztételt. Az urnabiztos lány végig hatalmas érzelmi nyomásnak volt kitéve, de próbálta megállni a helyét. Az elnöknő perlekedése még a vitakészségéről híres Hermannt is többször kihozta a sodrából. Fel-felcsaptak az indulatok, szópárbajok sora tette mindenki számára egyre elviselhetetlenebbé a hangulatot.
Egy adott pillanatban egy urnabiztos hölgy jött ki a teremből, hogy jöjjön be a lány, mert az elnöknő nem engedi, hogy ő végezze el helyette a munkáját. A csendőr kérésére engedtek a nyomásnak, és a lány visszament a terembe, hogy kiszolgáljon egy szavazót, azzal a gondolattal, hogy utána úgyis kijön folytatni a panaszírást, mert nem tudják erővel bent tartani.
De nem így történt. Az elnöknő nem engedte ki, és a csendőrt utasította, hogy ne engedje bemenni a megfigyelőt. A megfigyelő a megyei választási irodához fordult segítségért. A megyei választási bizottság egyik tagja, Domokos Zoltán tíz percen keresztül győzködte telefonon az elnöknőt arról, hogy köteles kiengedni a lányt, hiába. Végül személyesen jött a helyszínre rendet tenni. Amint megérkezett,
azonnal leszerelte a dühtől füstölgő elnökasszonyt.
Pár mondat után az urnabiztos lány ismét szabad volt, befejezte a feljelentést, és iktatta azt az elnöknőnél. Azaz iktatta volna, mert ez sem ment teljesen simán. Az elnöknő felháborodottan reagált, és csak a megyei bizottsági tag és a megfigyelő kioktató szavai után volt hajlandó szótlanul átvenni és iktatni a panaszt.
A búcsúzkodás sem volt megható: az elnöknő karon ragadta a megfigyelőt, és tolta volna ki, mire az felháborodott, és kikérte magának, hogy ne nyúljon hozzá.
A cirkusz végén Domokos Zoltán elmondta, hogy valószínűleg nem sok haszna lesz ennek a feljelentésnek, de meg kellett tenni. Ennél sokkal nagyobb szabálytalanságokat is jelentenek, mindhiába.
Négy évvel ezelőtt ő személyesen fogott el két személyt a polgármesteri hivatalban, akik pecsételővel felszerelkezve tucatszám érvénytelenítették a szavazatokat, de az ügyészség lezárta az ügyet anélkül, hogy őt kihallgatták volna. Nem sok esélyt lát, hogy ezzel a feljelentéssel valaki érdemben foglalkozzon a választások után (utánarédeklődtünk: azóta semmi hír a panaszról, valószínűleg nem foglalkoznak vele érdemben – szerk. megj.)
Hermann, a megfigyelő este visszatért ebbe a szavazókörzetbe a szavazatszámlálásra, támogatni az urnabiztos lányt. Elmesélte, a számláláskor minimum hat szavazatot akartak ellopni a bizottság tagjai a magyar jelölt Soóstól. A szavazólapon ugyanis a Soós Zoltán és Claudiu Maior neve épp ellentétes oldalon szerepelt, és sokszor átütött a pecsét. Így viszonylag könnyű volt úgy „tévedni”, hogy a Soósra adott szavazat Maior szavazatai közé kerüljön.
https://eurocom.wordpress.com/2020/...as-elnokno-kirohanasat-video-atlatszo-erdely/
(videó is van benne)
Történetünk Marosvásárhelyen zajlik, vásárhelyiesen mondva Vássárhelyen, a magyar-román front legforróbb harcterén, Soós Zoltán megválasztásának napján. Aki esetleg nincs témában, annak elmesélem, mi történt Vásárhelyen szeptember 27-én. Dorin Florea polgármester 20 éves regnálása után sikerült ismét magyar polgármestert, Soós Zoltánt választani a nagyjából fele-fele arányban román-magyar város élére.
De ezt a végkimenetelt a történetünk kezdetének pillanatában senki nem merte volna borítékolni. Nagy volt a harc, nagy volt a félelem, előrelátható volt, hogy
a román vetélytárs, szokás szerint, választási csalásra készül.
Ebben a közegben zajlott alábbi történetünk. Egy nagyon idős néni kijött a kövesdombi 65-ös szavazókörzet egyik fülkéjéből, és szeretett volna új szavazólapot kérni, mert a négy közül egyet elrontott. Csak magyarul tudott, ezért a magyar urnabiztoshoz irányították. Odament hozzá, kinyitotta a szavazólapját, megmutatta a környéken lévő urnabiztosoknak, hogy hova rakta a pecsétet, és hogy nem oda szerette volna. Hivatkozott arra, hogy rosszul lát.
A fiatal hölgy, akihez fordult, próbált segíteni rajta. Úgy emlékezett, hogy ilyen esetben érvényteleníteni lehet a szavazólapot, és újat lehet neki adni. A bizottság elnöknője ellenben hallani sem akart erről. Letiția Vanga bedobatta a nénivel a hibásan lepecsételt szavazólapot az urnába, majd utasította az urnabiztos lányt, hogy rakja ki minél hamarabb a nénit. Hangot adott annak, hogy nem elégedett a lány munkájával, majd egy bizalmasával együtt
áthívta egy szomszédos terembe, és ott leordította a fejét.
A lány felhívta az RMDSZ ügyvédjét, de az elnöknő annak is üvöltött. Soós kampánycsapata több embert a helyszínre küldött, többek között egy akkreditált választási megfigyelőt, Hermann Mark Christiant, és egy tanácsosjelöltet, Berecki Sándort. Ami ezután történt, az a videófelvételen sokkal beszédesebb, mint ahogy azt el lehet mesélni:
Az elnöknő, akinek a férje az önkormányzat hatáskörében levő helyi rendőrség alkalmazottja, és ezért Soós riválisának, Claudiu Maiornak az érdekköréhez sorolják, allergiásnak bizonyult a magyar nyelvre. Először akkor csattant fel, amikor az urnabiztos lány magyarul kezdte el mesélni a megfigyelőnek a történetet. Kérte, hogy románul beszélgessenek egymás között.
Kicsit később egy négytagú család jött választani, és a nagymama nem tudott egyedül kijönni a szavazófülkéből. Az unokája engedélyt akart kérni az elnöknőtől, hogy bemenjen, és segítsen kihozni a nagymamát. Nem tudta ezt elmondani románul, tolmácsolást kért, erre az elnöknő ingerülten reagált, hogy szerezzen tolmácsot magának, és hogy
ő nem tud magyarul, az unoka beszéljen itt románul.
Amint az elnöknő tudomására jutott, hogy az urnabiztos lány panaszt tesz a választási megfigyelő segítségével, ingerültté vált, és folyamatosan zaklatta az urnabiztost.
A folyamat egyébként sem ment túl könnyen. Alighogy leültek megírni a panaszt, jött a csendőr, hogy szeretné, ha a megfigyelő elmesélné neki, mi zajlik itt, mert neki jelentést kell tennie. A megfigyelő elment beszélni a csendőrrel, aki nagyon rendes és csendes fiatalembernek bizonyult.
A beszélgetés hosszúra nyúlt, addig a tanácsosjelölt visszaküldte az urnabiztos lányt a terembe, hogy dolgozzon, ne legyen a hiányzásból botrány. Amint visszajött a megfigyelő, máris botrány lett, mert az elnöknő nem akarta a teremből kiengedni az urnabiztost. A lány csak akkor mehetett ki, amikor a megfigyelő ezt követelte tőle.
Az elnöknő többször kirohant a teremből, azzal fenyegette a panaszt fogalmazó megfigyelőt, hogy kidobatja a csendőrrel. Majd a lányt próbálta szigorúan beparancsolni, sikertelenül. A csendőrre is hiába parancsolt rá, hogy vigye be a lányt a terembe, mert az kifejtette, hogy erővel nem tud senkit bevinni a szavazóhelyiségbe.
Az elnöknő tehetetlen dühe egyre csak fokozódott,
amikor látta, hogy nem tudja leállítani a panasztételt. Az urnabiztos lány végig hatalmas érzelmi nyomásnak volt kitéve, de próbálta megállni a helyét. Az elnöknő perlekedése még a vitakészségéről híres Hermannt is többször kihozta a sodrából. Fel-felcsaptak az indulatok, szópárbajok sora tette mindenki számára egyre elviselhetetlenebbé a hangulatot.
Egy adott pillanatban egy urnabiztos hölgy jött ki a teremből, hogy jöjjön be a lány, mert az elnöknő nem engedi, hogy ő végezze el helyette a munkáját. A csendőr kérésére engedtek a nyomásnak, és a lány visszament a terembe, hogy kiszolgáljon egy szavazót, azzal a gondolattal, hogy utána úgyis kijön folytatni a panaszírást, mert nem tudják erővel bent tartani.
De nem így történt. Az elnöknő nem engedte ki, és a csendőrt utasította, hogy ne engedje bemenni a megfigyelőt. A megfigyelő a megyei választási irodához fordult segítségért. A megyei választási bizottság egyik tagja, Domokos Zoltán tíz percen keresztül győzködte telefonon az elnöknőt arról, hogy köteles kiengedni a lányt, hiába. Végül személyesen jött a helyszínre rendet tenni. Amint megérkezett,
azonnal leszerelte a dühtől füstölgő elnökasszonyt.
Pár mondat után az urnabiztos lány ismét szabad volt, befejezte a feljelentést, és iktatta azt az elnöknőnél. Azaz iktatta volna, mert ez sem ment teljesen simán. Az elnöknő felháborodottan reagált, és csak a megyei bizottsági tag és a megfigyelő kioktató szavai után volt hajlandó szótlanul átvenni és iktatni a panaszt.
A búcsúzkodás sem volt megható: az elnöknő karon ragadta a megfigyelőt, és tolta volna ki, mire az felháborodott, és kikérte magának, hogy ne nyúljon hozzá.
A cirkusz végén Domokos Zoltán elmondta, hogy valószínűleg nem sok haszna lesz ennek a feljelentésnek, de meg kellett tenni. Ennél sokkal nagyobb szabálytalanságokat is jelentenek, mindhiába.
Négy évvel ezelőtt ő személyesen fogott el két személyt a polgármesteri hivatalban, akik pecsételővel felszerelkezve tucatszám érvénytelenítették a szavazatokat, de az ügyészség lezárta az ügyet anélkül, hogy őt kihallgatták volna. Nem sok esélyt lát, hogy ezzel a feljelentéssel valaki érdemben foglalkozzon a választások után (utánarédeklődtünk: azóta semmi hír a panaszról, valószínűleg nem foglalkoznak vele érdemben – szerk. megj.)
Hermann, a megfigyelő este visszatért ebbe a szavazókörzetbe a szavazatszámlálásra, támogatni az urnabiztos lányt. Elmesélte, a számláláskor minimum hat szavazatot akartak ellopni a bizottság tagjai a magyar jelölt Soóstól. A szavazólapon ugyanis a Soós Zoltán és Claudiu Maior neve épp ellentétes oldalon szerepelt, és sokszor átütött a pecsét. Így viszonylag könnyű volt úgy „tévedni”, hogy a Soósra adott szavazat Maior szavazatai közé kerüljön.
