1. This site uses cookies. By continuing to use this site, you are agreeing to our use of cookies. Learn More.

[BIZTPOL] Társadalmi folyamatok

Diskurzus a(z) 'Biztonságpolitika' témában - nekerdez által indítva @ 2012. december 27..

  1. Serathis

    Serathis Active Member

    A Robi hozza a formáját, nem okoz csalódás. De a libertárius srác, hát rajta sírva röhögtem. A Robinak meg majd egyszer elmagyarázom hogy a párkeresés az marketing.
     
    fip7 and gergo55 like this.
  2. milagro

    milagro Well-Known Member

  3. papajoe

    papajoe Well-Known Member


    Off itt,de gondoltam elmondom,hogy az értékelhetőbb szakmai-autós,motoros-fórumoko van bemutatkozó topik,arccal,névvel,hogy ne legyen anyázás,kezeljék a tagok emberként egymást,a még jobb helyeken addig nem is írhatnak,amíg ezt meg nem teszik,pl veterán fórumon,ami szinte egy család,a modik le is ellenőrzik telefonon az újakat,addig read only.
     
  4. Fennek

    Fennek Well-Known Member

    Ha leszólod a hondát vagy eladsz egy rádiós magnót attól a HR profilozó még nem tesz melléd pár negatív jelet és nem rúgnak ki mert rászísta vagy. :p
     
    Pogány likes this.
  5. misinator

    misinator Well-Known Member

    Viszont a többi hondás (alfás, béemwés stb.) megtalál és kínhalált halsz:rolleyes:
     
    Pogány likes this.
  6. milagro

    milagro Well-Known Member

  7. Serathis

    Serathis Active Member

    Nem véletlenül. Akár a halál aknamezőn tangózni. 40% fölötti válás ráta nyugaton, tartásdíj stb.
     
    Lelkeslaikus likes this.
  8. rejsz felügyelő

    rejsz felügyelő Well-Known Member

    Inkább a humor topikban lenne a helye?
    [​IMG]
     
    Serathis and fip7 like this.
  9. zolkas

    zolkas Well-Known Member

  10. zolkas

    zolkas Well-Known Member

    [​IMG] Re: [BIZTPOL] Stratégiai Stúdió
    [​IMG] by MangaMonguz on 2019-09-28, 23:08



    Kezdeném először Amerikával, utána majd jön a többi is - zanzásítva.

    Az Egyesült Államok talán a polgárháború idején volt annyira megosztott és polarizált belülről, mint napjainkban. A hivatalosan még egyedüli szuperhatalom már csak árnyéka önmagának, miközben az általa létrehozott és felépített globalizált világrend éppen készül darabokra hullani, a belső napi cirkusszal van elfoglalva, az amerikai politikai elit megosztottsága égbekiáltó. Semmilyen ok nincs arra, hogy bárki bizakodva tekintsen a fényes jövőbe arrafelé, egészen egyszerűen azért, mert mostanra Amerika betegsége már olyan áttétekkel rendelkezik, amely fázis lehetetlenné teszi a dicső napok visszatérését.

    A Trump adminisztráció tekert egy hatalmasat Amerika hajójának a kormánykerekén és egyenesen szembement mindennel, amit az USA eddig szóban/tettben képviselt. Egyik oldalról fenyegeti, zsarolja és leszólja napi szinten a hagyományos szövetségeseit, másik oldalról pedig vígan parolázik az ősellenség Észak-Koreával, illetve szívesen bratyizna Iránnal is.
    Két lábbal rugdossa Kínát, miközben Kína potenciálja szép lassan beéri Amerikát szinte minden területen, sőt, egyes szegmensekben messze meg is haladja.

    Amerika nem tudja visszaforgatni az idő kerekét, tudomásul kell venni, hogy a globalizmus és a globalista rendszeren meghízott elit kilóra eladta az USA jövőjét és pozícióba hozott más erőközpontokat.

    Figyelve Trump elmúlt három évét, azt kell mondanom, hogy Trump elnök hihetetlen belső ellenszélben szinte lehetetlen feladatra vállalkozott és azóta is próbál abba az irányba menni, ami egyénként a világnak sem lenne feltétlenül rossz.
    Az egy más kérdés, hogy az USA-n élősködő elit minden követ megmozgat annak érdekében, hogy Trumpot megbuktassák, ha nem sikerül épp egy Irán elleni háborúba belerángatni, akkor keresnek orosz vagy épp mostanság ukrán ürügyet erre. Kétlem, hogy sikerrel fognak járni, Trump komoly belső támogatással rendelkezik az amerikai elit köreiben valamint külföldről is akad néhány publikus vagy nem annyira publikus támogatója. Trumpnak mindenesetre igen kényes és ingoványos talajon kell táncolnia a maga bumfordi módján, ami egyébként hiteles és illik is hozzá.
    Senki ne higgye el a mainstream meséit arról, hogy Trump hülye, idióta és fogalma sincs arról, mit csinál. Nem a hülyék segítették hatalomba, nem a hülyék támogatják hátulról és Trump sem ma kezdte a nagypályás játékot. Nagy butaság Trumpot leírni.

    Ha Trump sikerrel jár, az a globális Amerika visszavonulását jelenti, amire egyébként Amerikának pont szüksége is lenne, mert a jelenlegi világhatalma kis túlzással más nagyhatalmak kivárásának és kvázi „jóindulatának” köszönhetően létezik még. Ez nem azt jelenti, hogy szeretik az USA hegemóniáját, hanem azt, hogy jelenleg még nem áll készen az az új struktúra, ami kisebb-nagyobb döccenésekkel, de kataklizma nélkül képes lenne átvenni a Föld bolygó irányítását és kezelését – márpedig a világszintű káosz nem érdeke egyetlen épelméjű hatalomnak sem.

    Az Amerikai Világrend lebontása óvatos lépésekkel halad, senki sem szeretne belerohanni egy olyan nemzetközi válságba, amely végül közvetlen és nagyméretű fegyveres összecsapásba torkollik. Az Egyesült Államokkal potenciálisan szembe kerülő nagyhatalmak mostanra olyan szintű és mennyiségű fegyverarzenál felett rendelkeznek, amelyek külön-külön is bőségesen elegendő az egész Egyesült Államok romba döntéséhez, gondolok itt elsősorban klasszikusan az orosz hadigépezet mellet a kínai ármádiára is.

    Nem véletlenül repült a minap posztjáról az a John Bolton, aki előszeretettel támogatta volna egy Irán elleni háború megindítását, sőt, még egy atomháborút is megnyerhetőnek tartott.
    A féleszűeket messze el kell távolítani a hatalom közeléből is, mert nem fogják fel, amiről beszélnek.
    Az amerikai politikai elit egy jelentős részének a napi megnyilvánulása arról árulkodik, hogy a jelen realitása helyett a múltban élnek és még mindig ugyanazt a játokot próbálják eljátszani, ami egykoron működött. A próbálkozás persze érthető, senki sem akar önként lemondani az összeharácsolt javairól és kiváltságos helyzetéről, a történelemben a legutolsó ilyen közismert személy talán Sziddhártha herceg volt, akit az utókor nemes egyszerűséggel Buddhaként ismer.

    Visszatérve Amerikára, rázós idők jönnek arrafelé, amiről oly sok éven át írtunk, lassan konkrét alakot ölt, a lappangó tünetek együtt állása előrehaladott problémacsomagot vetít elénk, aminek a felszínre törése egyre kevésbé halogatható.

    A gyógyulás folyamata azzal kezdődik, hogy a beteg felismeri és elismeri, hogy beteg, hiszen addig a gyógyítás sem kezdhető meg.
    Ellenkező esetben az elpatkolás nem kizárt. Ez igaz egyénekre és birodalmakra is.

    Egy birodalom megmentése/meggyógyítása nem jelenti feltétlenül azt, hogy olyan marad, mint volt, sőt, szinte biztos, hogy nem. Már az is siker, ha egyáltalán birodalom marad.
     
    gergo55 likes this.
  11. zolkas

    zolkas Well-Known Member

    Másodikként pár gondolat Kínáról, arról a Kínáról, amely egyre inkább összeborulni látszik Oroszországgal, bár pár nyugati elemző még mindig reménykedik abban, hogy a felszín alatt parázslik olyan szintű érdekellentét, amely majd megakasztja ezt a folyamatot.
    Meglátásom szerint ez inkább csak vágyálom marad, belátható időn belül ugyanis nem érzékelhető olyan reálisan kalkulálható stratégiai ok, ami nagyobb ellentétet jelentene Moszkva és Peking között, mint ami van és lesz a Nyugat és Kína, illetve a Nyugat és Oroszország között.

    Az utóbbi években figyelve a világ eseményeit nyugodtan kijelenthetjük, hogy nem egy nagy nevű Nyugati stratéga bukott meg, a sort mindjárt Fukuyama kezdte, majd idővel Brzezinski tételeinek egy jó része is a kukában végezte, mert nem működött, illetve távolról sem hozott a konyhára annyit a nagyívű stratégia elgondolás, mint remélték volna, sőt! - … és itt jön a képbe Kína.

    Brzezinski két dologban tévedett, mégpedig hatalmasat: az egyik az volt, hogy Oroszország Ukrajna nélkül nem képes újra világhatalommá válni. A második nagy baklövés a közép-ázsiai amerikai katonai benyomulás és bennmaradás volt, ami ugyan nem biztosította a Heartland feletti kontrollt (ebben a kérdésben is inkább a Sőt! a helyes megjegyzés), ellenben a térség rivális hatalmait elkezdte egy oldalra terelni, és itt nem csak Kínáról és Oroszországról, hanem többek között Pakisztánról is szó van. Ugyanakkor az amerikai haderő életképessége Közép-Ázsiában maximálisan ki van szolgáltatva Moszkva és Peking „jóindulatának”, akik nemes egyszerűséggel nem is akarják, hogy távozzanak onnan a jenkik.
    Ugyanis orosz és kínai szempontból nagyon is jó helyen vannak ott, sokat valójában nem érnek a Kelet Nagyhatalmai ellen, de legalább szorosan fogva van a gyeplő és a környéken tovább lehet velük növelni az amúgy sem csekély Amerika ellenességet, valamint az amerikai kiadásokat, ráadásul zsarolási potenciálnak sem rosszak adott esetben. Kissé hibernálttá vált az amerikai katonai erő a térségben…
    Az USA szépen beleragadt Afganisztánba, a pénz megy, igazi politikai és katonai siker zéró, a rossznyelvek szerint kizárólag a helyi máktermesztés áldásából jut némi manna amerikai magánzsebekbe, de ezt most hagyjuk, mivel ez másodrangú probléma.

    Az ukrajnai, a közép-ázsiai, valamint a nyílt Kína ellenes politika meghozta a gyümölcsét: Kína és Oroszország ahelyett, hogy rivalizálna, egyre szorosabbra zár, ami már most előre vetíti egy belátható időn belüli nyílt katonai szövetség létrejöttét. Egy ilyen katonai szövetség kívánatos a világ jövőjének szempontjából, ugyanis – ellentétben a „régi iskola” tanításaival – egy orosz-kínai katonai szövetség nemhogy növeli, de inkább megakadályozza egy új világháború kitörését. Egy orosz-kínai szövetség hatékonyan képes befolyásolni Pakisztán és India is viszonyát is, ami egy regionális atomháborút iktathat ki, ellenben az Új Selyemút projekt az egész térségben komoly fejlődést és gazdasági fellendülést eredményezhet, ami széles tömegek életminőségének a javulásával is jár majd automatikusan.
    Ne feledjük, Kína a világtörténelemben példátlan módon százmilliókat emelt ki a mélyszegénységből alig másfél évtized alatt, ilyen potenciált a Nyugat az egész történelme során képtelen volt felmutatni, most meg már nem is fog.

    Kína, mint a jelenkor ipari-, gazdasági- és pénzügyi szuperhatalma nagy eséllyel képes lesz maga mellé/mögé állítani a jelenkor szerint nyersanyag-, űr- és nukleáris szuperhatalom Oroszországot, ezzel pedig meg fogja határozni a Föld következő egy-két évszázadának menetét. Egy ilyen tömb hatalmas gravitációs erővel bír, azaz rövid időn belül a térség egyéb nagy- és középhatalmai is valamilyen formában igazodni fognak ehhez a Centrumhoz, amely minden téren világelsőnek fog számítani: terület, népesség, nyersanyag, katonai potenciál, gazdasági, ipari és piaci potenciál szempontjából. A következő lépés a Közel-Kelet és Európa egy részének átpártolása lehet, de egyelőre nem szaladjunk ennyire előre a történelemben. Egy biztos, jelen idő szerint Ázsiának áll a zászló, az amerikai geopolitika pedig olyan szinten elhibázott, ami erre csak rásegít. Amerika per pillanat képtelen ezt a folyamatot megakasztani a saját belső sturktúrális/politikai/gazdasági hibái és betegségei miatt, Európa pedig eleve kevés ehhez, pláne a jelenlegi állapotában.

    A minapi kínai katonai parádén Kína olyan új támadó fegyverrendszereket mutatott be, amelyek messze megelőzik kategóriájukban a hasonló amerikai fegyverrendszereket (mobil ICBM, hiperszonikus támadófegyverek). Ne higgyetek azoknak, akik erre legyintenek, Kína nincs rászorulva semmiféle maszkirovkára, csak szólok…, az amerikai katonai lemaradás egyes fegyvernemek esetében már konkrétum.
    (Kollégám egyébként pár hónapja járt Kínában egy hosszabb kiküldetésben, az arca leesett attól, amit ott látott, pedig világlátott emberkéről van szó.)

    A kínai katonai fejlődésre az oroszok továbbra is rásegítenek, a legújabb hírek szerint a kínai korai rakétaindítást előrejelző rendszer kiépítésébe Oroszország is beszáll. Ez biza előrevetíti a későbbiek során nemcsak a közös információ megosztást, de akár egy egyesített rakétavédelmi rendszer kiépítését is, ami egész Ázsia térségét felügyelni tudja.

    Ugyanakkor érdemes megfigyelni például a haderőkön belüli fejlesztések fő irányait, amelyek „furcsa véletlenek” miatt igen szépen kiegészítik egymást. Az oroszok nagyban erősítik a szárazföldi és légvédelmi erőiket, Kína rágyúrt a haditengerészetre. Az orosz hiperszonikus támadórakéták vagy rövid hatótávolságúak (Cirkon, Kinzsal), vagy interkontinentálisak (Avantgard), a kínai DF-17 ellenben masszívan közép-hatótávolságú.
    A Kinzsal alapvetően egy rövid hatótávolságú fegyver, a MiG-31 „segít be” abban, hogy alsó kategóriásan közép-hatótávolságú fegyverként is használni lehessen, mielőtt bárki ezt szóvá tenné – bár ez az oldal mostanában sajnos nem erről híres… [​IMG]

    Nos, egy szónak is száz a vége, Kína a legfontosabb tényező jelen idő szerint a világon és ez csak erősödni fog a jövőben. Kína további felemelkedéséhez elengedhetetlenül fontos Oroszország szerepe, amely pozitív visszacsatolásként igaziból csak nyerhet a Kínával történő szoros együttműködésen minden szempontból. Oroszországhoz pedig geopoitikai/geostratégiai szempontból közvetlenül kapcsolódik mind Európa, mind a Közel-Kelet térsége, így az orosz-kínai viszony alakulása ezeknek a térségeknek is alapvetően befolyásolja majd a jövőjét.

    A következő etapban Oroszországról és Európáról fogok majd pár gondolatot írni, mivel logikailag ezek is szorosan összefüggenek. Elöljáróban csak annyit, hogy az egypólusú világrend végére Moszkva tette fel a pontot anno, amikor Szíriában úgy döntött, hogy közvetlen katonai beavatkozást indít és ezzel élesen szembe kerül a Nyugat egy konkrétan folyó neokon projektjével.

    Ajánlott közelmúltbeli cikkek:

    https://infostart.hu/kulfold/2019/0...jott-hogy-kina-tobbet-nyert-mint-hittek-volna

    https://www.napi.hu/nemzetkozi_gazd...asag-dollar-monetaris.690324.html.690324.html

    http://biztonsagpiac.hu/mattis-az-egyesult-allamokat-szetszakitja-a-megosztottsag

    https://www.napi.hu/nemzetkozi_gazd...roszorszag-india-iran.690863.html.690863.html

    https://infostart.hu/kulfold/2019/09/14/szakerto-nem-lehet-vedekezni-az-orosz-szuperfegyver-ellen

    https://www.sonline.hu/orszag-vilag...oroszorszag-kinai-india-es-pakisztan-1817004/

    https://magyarhang.org/kulfold/2019/09/25/a-neokonok-alkonya/

    https://magyarnemzet.hu/kulfold/igert-de-figyelmeztetett-is-hszi-csinping-7357136/

    https://hirado.hu/kulfold/cikk/2019...dasra-figyelmezteto-rendszer-kifejlesztesehez
     
    antigonosz, tindalos, Pogány and 2 others like this.
  12. zolkas

    zolkas Well-Known Member

    [​IMG] Re: [BIZTPOL] Stratégiai Stúdió
    [​IMG] by MangaMonguz on 2019-12-23, 09:28

    +
    ----
    -
    Nos, akkor pár gondolat Oroszországról és ehhez kapcsolódóan Európáról is – igyekszem tényleg rövid és lényegre törő lenni.

    A Szovjetunió felbomlását követően a Jelcin-Gajdar fémjelezte korszakban Oroszország gyakorlatilag olyan szintű területi, anyagi és populációs veszteséget szenvedett, mintha megismételte volna a Nagy Honvédő Háborúját, de ezúttal vereséggel. Nyilván a hasonlat nem teljesen egzakt, hiszen nem bombázták és pusztították el városok és falvak ezreit, de a populációban és a területekben mutatkozó veszteség felért egy kvázi nagy háborús vereséggel.
    Miután a Szovjetunió valójában a cári Oroszország „utódállama” volt, azzal tisztában kell lenni, hogy a hidegháború végén létező szovjet területek döntő része a történelmi cári birodalom területe volt. Ez alól kivétel a Második Világháború végére a szovjet birodalomhoz csatolt területek képezik, de ezek összessége alig pár százalékát teszik ki az eredeti cári birodalom teljes területéhez képest.
    A Szovjetunió szétbontásakor a történelmi orosz birodalom többszörösen nagyobb területeket veszített, mint amit a Szovjetunió korábban hozott össze magának a világháború végére.
    Az első világháború végén két nagy birodalmat dobtak szét a Nyugat hatalmai, az egyik a Monarchia volt, a másik pedig az Oszmán Birodalom. A Cári Orosz Birodalmat nem szétszedték, hanem egyben tartva „rendszert váltattak” a Nyugat bankjai által finanszírozott bolsevikokkal. A történelmi Orosz Birodalom - az egykori Monarchiához és az Oszmán Birodalomhoz hasonló - szétdarabolása a Szovjetunió felbomlásakor következett be.

    Jelcin távozását követően az új hatalmi struktúra Putyin vezetésével megpróbálta a további bomlást megállítani, az orosz gazdaságot, a társadalom helyzetét javítani és valamilyen formában a szétesés határán tántorgó államot egyben tartani. A putyini korszak első évtizedének vitathatatlan érdeme az, hogy az orosz bomlás megállt és az addig szinte szabadesésben zuhanó orosz állam magához tért.

    Pár gondolat viszont azokról a problémákról, amelyek nem oldódtak meg:

    Nem sikerült a demográfiai mutatókat érdemben megváltoztatni, bár a populációs csökkenés lassult, de még mindig nagyon messze van attól az értéktől, ami egyáltalán a stagnáláshoz kellene. Az orosz lakosság fogy és öregszik – az csak igen sovány vigasz, hogy a kaukázusi/fehér populációval világszinten mindenhol ugyanez történik, igaz, kicsit eltérő okokból.
    Putyin „megörökölte” a Jelcin érából olyan oligarchiák csoportját is, amelyek ezer szállal kötődnek a Nyugathoz és ezer okuk van arra, hogy ne Oroszország Anyácska, hanem a saját bankszámláik javára tevékenykedjenek. Magyarul ezek a csoportok segítették elő a gyors szovjet felbomlást majd ezek a csoportok árusították ki Oroszországot a Nyugat nagytőkéseinek és váltak a jelcini-gajdari szabadrablás során a világ leggazdagabb csapatának a tagjaivá. Nekik semmiféle érdekük nem volt és jóformán most sincs abban, hogy az orosz államot erősítsék a saját maguk zsebe helyett, ezzel nem árt tisztában lenni.
    Az elmaradt vagy lelassult gazdasági átalakulás is többek között ezen okok miatt van, nem pedig azért, mert Moszkva és a Putyin kormány ne lenne tisztában azzal, hogy az orosz gazdaság egyéb szektorai is fejlesztésre szorulnának már évtizedek óta.
    Oroszország két gyenge pontja a populációs rátája, valamint az erőteljesen egy ágazatra épülő gazdasági szerkezete – a valódi oka pedig az orosz történelmi hagyományokban gyökerező, jelenleg oligarchiáknak nevezett érdekcsoportok belső ellenállása. Putyin nem mehet frontálisan szembe a jelenlegi orosz elittel, mert ez a gyors bukásához is vezetne, ami egyben megnyitná az utat Oroszország további államokra történő széthullása előtt – erre a Nyugatnak kész tervei vannak.

    A jelenlegi orosz politikai rendszer érdekes egyvelege a demokráciának és az autokráciának. A putyini vezetés az orosz hagyományoknak megfelelően erősen centralizált központi hatalmat tart fent, ugyanakkor komoly erőfeszítéseket tettek azért, hogy a kormány társadalmi támogatottsága erős legyen – a nagy hatalmú és erős befolyással rendelkező, sok esetben ellenérdekelt oligarchiákkal szemben a széles társadalmi támogatottság az, ami elegendő hátteret, legitimitást és bázist ad a jelenlegi orosz vezetésnek a munkájuk végzéséhez.

    Oroszország mind kulturálisan, mind történelmileg ezer szállal kötődik Európához, alapvetően természetes partnere lehetne az EU-nak is. A Szovjetunió bukását követően Oroszország nem volt abban a helyzetben, hogy valódi fenyegetést jelentsen Európára nézve, így a gyenge Oroszország és Európa között megindulhatott egy természetes folyamat, amely egyre erősödő gazdasági – ebből eredően politikai – együttműködés felé vette az irányt.

    Kívülről és mesterségesen létrehozott viszállyal néz szembe most az EU és Oroszország, amelynek a fő célja az orosz-európai együttműködés további elmélyülésének megakadályozása, sőt, lehetőség szerint a viszony további romlásának előidézése.
    Bár Oroszország az elmúlt másfél évtizedben képes volt konszolidálni a belső helyzetét, lassítani tudták a populáció fogyását, emelni a lakosság életszínvonalát és számtalan modernizációs programot beindítottak, ennek ellenére a jelenlegi kreált feszültségben és szankció cunamiban ezek folyamata is kissé megtört, bár le nem állt.
    A jelcini Oroszország még a padlón feküdt, a jelenlegi putyini Oroszország magára találni látszik, a 20 évvel ezelőtti orosz állapotokhoz és helyzethez képest mostanra nagyságrendileg jobb helyzetben van az orosz állam.

    A hivatalos propaganda ellenére azonban szó sincs expanzív, terjeszkedő orosz birodalomról, ennek több oka is van, de a legalapvetőbb az, hogy hatalmas, belakatlan területekkel és ezzel egyidejűleg csökkenő populációval rendelkező birodalmak még soha a történelem folyamán nem kezdtek külső expanzióba, mert egy ilyen lépés a rövid időn belüli teljes belső összeomlást és a birodalom széthullását jelentené.

    Európának nem kell félnie semmiféle orosz katonai terjeszkedéstől, ennek az alapvető oka a fentebb leírtak. Európa nagyon sokat nyerne egy orosz szövetségessel és sokat veszíthet egy ellenséggé tett Oroszországgal. Ebbe a képletbe már beletartozik Larchmonter által felállított orosz-kínai „kettős spirál” elmélete szerinti eurázsiai együttműködés létrejötte és erősödése is, de ennek kitárgyalásától most idő és kapacitás hiányában eltekintenék.

    A lényeg Európa számára röviden annyi, hogy vagy megnyeri magának Oroszországot és ebben az esetben Oroszország érdeke is egy erős, stabil és az USA-tól kevésbé függő EU fenntartása lesz, vagy Európa továbbra is az amerikai geopolitikai érdekek kiszolgálójaként rásegít arra, hogy Oroszország még inkább Ázsia felé forduljon, ezzel megerősíti Kína jövőbeni szuperhatalmi státuszát és tovább gyengít önmagát is.

    A Brexit vészes közeledtével a francia politika ezt a veszélyt ismerte fel: Nagy-Britannia kilépésével Európa szinte teljes egészében közvetlen német irányítás alá kerül, az angolszászok kint lesznek az unióból, Oroszország pedig keletről, mint ellenség néz majd Európára, a háta mögött jelentős kínai támogatással. Egy ilyen stratégiai helyzetben Európa további bomlasztása már nem nehéz feladat, ez pedig – többek között – Franciaország számára is konkrét és nagyon magas nemzetbiztonsági kockázatot jelent.

    Európa és Oroszország valódi összefogása elsőrangú hatalmi közösséget jelentene, Európa és Oroszország szembeállítása viszont mindkét centrum számára csak másodvonalas hatalmi szerepet jelent globális szinten Kína és az USA árnyékában. Ennek a felismerése szó szerint létkérdés lehet Európa számára.
     
  13. zolkas

    zolkas Well-Known Member

    Re: [BIZTPOL] Stratégiai Stúdió
    [​IMG] by MangaMonguz on 2019-12-27, 21:28

    +
    ----
    -
    Hírmorzsák - no comment szekció

    Nyilvános viták és a szövetségesek közötti zsarolási akciók – ez jellemezte a NATO alapításának hetvenedik évfordulója alkalmából rendezett, ünnepinek szánt londoni NATO-csúcsot. Bár az észak-atlanti szövetség és a tagállamok vezetői igyekeztek azt hangsúlyozni, hogy megbonthatatlanok a transzatlanti kapcsolatok, félő, hogy kezd elpárologni a legfontosabb, a tagállamok közötti feltétlen bizalom.
    https://hvg.hu/vilag/20191204_NATO_csucs_torokorszag_macron_trump_menekult_orban_kina

    A békének vége: kontinensünk jövőjét meghatározó francia–német konfliktus bontakozik ki a szemünk előtt
    https://www.valaszonline.hu/2019/12/04/macron-merkel-nato-vilagmagyarazat/

    Az orosz hadseregben hadrendbe állították pénteken a hiperszonikus, irányítható szárnyas siklóblokkal felszerelt Avangard rakétarendszert.
    https://www.vezess.hu/firstclass/2019/12/27/hadrendbe-allt-az-eddig-titkolt-orosz-szuperfegyver/

    Az iráni haditengerészet példa nélküli tengeri hadgyakorlatba kezdett pénteken Oroszországgal és Kínával az Indiai Óceán északi részén
    https://neokohn.hu/2019/12/27/iran-kina-es-oroszorszag-kozos-hadgyakorlata-mi-johet-meg/
     
    antigonosz and tindalos like this.
  14. zolkas

    zolkas Well-Known Member

    Ha jól látom, az oldal/fórum finoman szólva is hibernált állapotban van, amin talán ideje lenne változtatni, hiszen van elég történés a Nagy Színpadon és talán nem ártana néhány kérdést tisztába tenni.
    Olyan sok esemény történik, hogy azt sem tudom honnan kezdjem, de valahogyan majd megoldom.
    Remélhetőleg lesz néhány érdeklődő az oldalon, kár lenne, ha kihalna az egész, bár tudom jól, ez nem oly divatos és előkelő, mint egyéb helyek. [​IMG]
    A Stratégiai Stúdió az igazi gyermekem ezen a fórumon, így ott fogok hozzászólni a nagyvilág eseményeihez.
     
  15. zolkas

    zolkas Well-Known Member

    EZT MONTEZUMA Írta én csak ide másoltam

    Megidéztem
    szellemidézést tartottam
     
    antigonosz and gergo55 like this.
  16. zolkas

    zolkas Well-Known Member

    Nos, Pável kolléga igazán magas színvonalú és emelkedett kétsorosa után (Egyébként köszönjük az észrevételt!) nehéz lesz itt még okosakat írni, de megpróbálkozom a feladattal.

    Érdekes tendencia figyelhető meg az orosz és a kínai hiperszonikus fegyverrendszerekkel kapcsolatban – ugyanis kicsit olyannak tűnik, mintha „munkamegosztás” történt volna a két nagyhatalom között.

    Oroszország két kategóriában állított, illetve állít hadrendbe ilyen eszközöket, az egyik esetben relatíve kis hatótávolságú eszközökről van szó (Kinzsal és Cirkon), a másik esetben pedig interkontinentális a lépték (Avangard), Kína eszköze viszont közép-hatótávolságú fegyver (DF-17).
    Bár a Kinzsal elvileg 1500-2000 km hatótávolságú, de ezt csak a speciálisan átalakított MiG-31 repülőgéppel, mint hordozó platformmal érik nagy magasságból történő indítással.

    Ami számomra kissé érthetetlen, az a Nyugat és elsősorban az USA hozzáállása ezen eszközökhöz, hiszen hiába voltak náluk is kísérletek és kutatások ilyen irányban, igencsak le vannak maradva.
    A Nyugat haditengerészete döntően még mindig szubszonikus (hangsebesség alatti) cirkálórakétákkal van felszerelve, a fő indok több helyen az volt, hogy a lassabb, de nagyobb mennyiségben bevetett fegyverzet többet ér, mint a kisebb darabszámú, de gyorsabb támadó eszköz.
    Alapvetően ott látom hibásnak az egész elgondolást, hogy akik ebbe az érvbe kapaszkodnak, azok egészen egyszerűen figyelmen kívül hagyják a számítástechnika és az légvédelmi rendszerek fejlődését, márpedig a mai technológia számára a nem stealth kialakítású szubszonikus támadó fegyverek már nem jelentenek igazi kihívást, ugyanakkor egy támadó fegyver esetében a nagy sebesség még sosem volt hátrány a hadtörténelemben.

    Roppant kellemetlen lehet egy olyan szituáció (pl. tengeri összecsapás), ahol a támadó fél szubszonikus eszközei még csak félúton járnak, miközben az ellenfél válaszként indított szuper- vagy hiperszonikus fegyverei már célba is értek.

    Az Avangard és a Poseidon-rendszer (nagy hatótávolságú és nagy sebességű víz alatti dróntorpedó nukleáris töltettel) konkrét első csapásmérő eszköz.
    Egy Avangard támadás esetén az USA árnyékra ellövöldözheti a teljes rakétavédelmi javadalmazását és mire a korábbi generációt képviselő ICBM/SLMB töltetek következő hullámai beérkeznek, már nem marad használható rakétavédelmük.
    A Poseidon esetében még rosszabb a helyzet, a víz alatt több ezer km távolságot utazó dróntorpedó a célpont közelében a víz alatt robban és a kialakuló cunami hatalmas pusztítást képes végezni a partmenti sávokban mindenféle előrejelzés vagy riasztás nélkül – magyarul akkor veszed észre, hogy gebasz van, amikor már a cunami is érkezik.

    Az USA felmondta az ABM és az INF megállapodást, Oroszország pedig kifejlesztett és hadrendbe kezdett állítani olyan fegyverrendszereket, amelyek nemhogy a sikeres válaszcsapás lehetőségét biztosítják, de egyenesen megteremtik egy sikeres első csapás végrehajtásának a műszaki-technikai feltételeit.
    Ha másért nem, már emiatt is létérdeke lehet az USA-nak bizonyos megegyezések újbóli megkötése, hiszen megállapodás nélkül belemenni egy új nukleáris fegyverkezési hajszába Oroszország és Kína ellen stratégiai szempontból garantált vereséget jelenthet.

    Az USA nem fog bírni egy újhullámos atomfegyverkezési versenyt megnyerni Moszkva és Peking ellen egyszerre, maximum csak azt éri el, hogy ezek a nagyhatalmak többszörösen túlbiztosítva garantálni fogják az Egyesült Államok teljes fizikai megsemmisítésének a képességét.
    Márpedig, ha ilyen képesség épül ki Moszkva és Peking kezében, akkor mi a garancia arra, hogy egy szép vagy egy kevésbé szép napon nem döntenek úgy a Kelet stratégái, hogy itt a döntő pillanat és lehetőség az USA-t kiütni.

    Montezuma/Mangamonguz
     
    fishbed, antigonosz, tindalos and 3 others like this.
  17. zolkas

    zolkas Well-Known Member

  18. zolkas

    zolkas Well-Known Member

  19. zolkas

    zolkas Well-Known Member

    tindalos likes this.
  20. zolkas

    zolkas Well-Known Member

    Montezuma:
    Egy Irán elleni sikeres háborúhoz szükség lenne egy akkora koalícióra, mint ami 1991-ben Szaddam Husszein ellen összeállt – ez esélytelen.
    Az USA-nak szüksége lenne egy hasonló léptékű nemzetközi támogatásra is – erre még kevesebb az esély, már a saját szövetségesei is morognak.

    Trumpot buktatni akarja a globalista amerikai elit, Szulejmani kivégeztetése szépen kitalált csapda volt Trumpnak, bele is sétált, ahogy kell.
    Óriási hiba volt egy hivatalos úton tartózkodó iráni tábornok kilövése egy harmadik ország területén.

    Ezek után Amerika 52 célpont bombázásával fenyeget, többek között kulturális célpontokéval is.
    Kulturális célpontokéval, értitek?!!!
    Egyre nyíltabban látható, hogy a demokratikusnak álcázott szuperhatalom igazi arca semmivel sem jobb, mint az egykori náci III. Birodalomé volt.
    A szuperhatalom frusztrált és dühös, ezért gyilkol orvul tábornokokat és ezért fenyeget közben alsó kategóriás módon. A nagy hangú szólamok a bátorságról és az elszántságról az amerikai félelmet leplezik.

    A Deep State fél Irántól.
     
    fishbed, antigonosz and tindalos like this.

Ezen oldal megosztása