Gondolatok a légiharcászatról

  • Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.

    Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned.
  • Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.

    Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.

    Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.

  • Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.

    --- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---

    A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!

    Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz

    Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.

    Az új szabályzat teljes szövege itt olvasható el.

Allesmor Obranna

Well-Known Member
2010. április 30.
11 340
43 763
113
A videó tökéletesen bemutatja, hogy a haderőnemi követelmények - tervezés - ipari lehetőségek viszonyrendszer mellett negyedikként a felhasználói oldal felkészültsége, alkalmassága és képessége is mennyire fontos faktor volt.

Például a MiG-23-as összetett "sorstragédiája" az alábbi elemekből jött össze:

  • A Front Légierő, de úgy az egész szovjet repülő harcászati tervezés a nemzetközi kihívásokat elemezve arra a következtetésre jutott, hogy a külföldi variaszárnyas dizájnokra, mint trendre, variaszárnnyal kell válaszolni, ehhez kell igazítani a követelményeket is
  • A tervezők úgy látták, hogy a dizájn fő eleme a lehető legkarcsúbb, legkedvezőbb szuperszonikus alaktényezőjű törzs és a szárnytőben elforgatható félszárnyak kombinációja, mert így lehet kimaxolni a variaszárny képességeit
  • Az ipar nem tudta mindezt titánból abszolválni, így maradt a jóval nehezebb rozsdamentes acél, amit hajtómű oldalról próbáltak kompenzálni, de ez egyrészt nagyobb fogyasztás mellett nem oldotta meg a nagyobb felületi terhelés problémáját. Az avionika terén pedig szinte minden téren visszább kellett venni a képességekből. A legelső MiG-23-asok gyártási minőségéről nem is beszélve
  • És itt jön a videó lényege: a légierők felkészültsége. A hatvanas években elsorvadt reptechnikai készség, a VSz-ben (különösen nálunk) egyeduralkodóvá MiG-21-es szemlélet egyszerűen nem tudta kiaknázni az újabb és komplexebb repülő technikát, csakúgy, mint az araboknál se.
A film kitér arra, hogy az 1967-es arab-izraeli háború idején szuperszonikus típussal a manőverező légiharcra a világon egyedül az izraeliek voltak felkészülve, főleg a Mirage III-asaikkal, így igazából a lényegesen összetettebb szemléletet igénylő negyedik generációs típusokra a leginkább fogadókész légierő a zsidó volt a hetvenes évek végén.
Az 1982-es összecsapásoknál ez meg is látszott az eredményeken.

A nyolcvanas évekre a szovjeteknél a légierők koncepciói már utolérték volna a Nyugatot, de a tervezés kb 5-7 évvel, az ipari realitás 10-12 évvel volt elmaradva, míg a repülőharcászati képzés a meglévő eszközállománnyal (MiG-23MLD, MiG-29 9.12-9.13, Szu-27) kb a nyolcvanas évek legvégére, a kilencvenes évek kezdetére forrta ki magát.
Mire összeomlott a Szovjetúnió.
 

molnibalage

Well-Known Member
2010. április 18.
42 129
63 035
113
A videó tökéletesen bemutatja, hogy a haderőnemi követelmények - tervezés - ipari lehetőségek viszonyrendszer mellett negyedikként a felhasználói oldal felkészültsége, alkalmassága és képessége is mennyire fontos faktor volt.

Például a MiG-23-as összetett "sorstragédiája" az alábbi elemekből jött össze:

  • A Front Légierő, de úgy az egész szovjet repülő harcászati tervezés a nemzetközi kihívásokat elemezve arra a következtetésre jutott, hogy a külföldi variaszárnyas dizájnokra, mint trendre, variaszárnnyal kell válaszolni, ehhez kell igazítani a követelményeket is
  • A tervezők úgy látták, hogy a dizájn fő eleme a lehető legkarcsúbb, legkedvezőbb szuperszonikus alaktényezőjű törzs és a szárnytőben elforgatható félszárnyak kombinációja, mert így lehet kimaxolni a variaszárny képességeit
  • Az ipar nem tudta mindezt titánból abszolválni, így maradt a jóval nehezebb rozsdamentes acél, amit hajtómű oldalról próbáltak kompenzálni, de ez egyrészt nagyobb fogyasztás mellett nem oldotta meg a nagyobb felületi terhelés problémáját. Az avionika terén pedig szinte minden téren visszább kellett venni a képességekből. A legelső MiG-23-asok gyártási minőségéről nem is beszélve
A MiG-23MF hatótávolságával nem volt semmi baj. Sőt, a MiG-29 9.12/13-at nézve kis túlzással csoda volt...

A kis km sem rossz törekvés, ha lenne földháttér célleküzdés képesség. Mert igenis valid elgondolás, hogy mindenkit legyorsulsz és leemelkedsz és messzebbre hajítod a SARH AAM-et. Bár ebbe meg az rondít bele, hogy az AIM-7F dual thrust részben erőlködéssé ezt a próbálkozást.


  • És itt jön a videó lényege: a légierők felkészültsége. A hatvanas években elsorvadt reptechnikai készség, a VSz-ben (különösen nálunk) egyeduralkodóvá MiG-21-es szemlélet egyszerűen nem tudta kiaknázni az újabb és komplexebb repülő technikát, csakúgy, mint az araboknál se.
Ezt a videó kimodja vagy saját ötlet? Mert valahogy mindig is gyanakodtam erre, hogy a MiG-21 mindset túl erős lett, de ez csak egy vélemény lett volna részemről semmi több. Ha ezt valaki a rendszerből így kimondja, akkor én készségesen el is hiszem. :)
A film kitér arra, hogy az 1967-es arab-izraeli háború idején szuperszonikus típussal a manőverező légiharcra a világon egyedül az izraeliek voltak felkészülve, főleg a Mirage III-asaikkal, így igazából a lényegesen összetettebb szemléletet igénylő negyedik generációs típusokra a leginkább fogadókész légierő a zsidó volt a hetvenes évek végén.
Az 1982-es összecsapásoknál ez meg is látszott az eredményeken.
Eleve dogfight mindsettel és skillel bíró pilóta alá berakni egy erre kiegyezett vadállatot (F-16A) és összeereszteni arra alkalmas rakétával (AIM-9L) egy MiG-21 ellen. A végeredmény nem is tudom, hogy kit lepett meg akkor is. Pesze utólag mi azért többet látunk és tudunk.
A nyolcvanas évekre a szovjeteknél a légierők koncepciói már utolérték volna a Nyugatot, de a tervezés kb 5-7 évvel, az ipari realitás 10-12 évvel volt elmaradva, míg a repülőharcászati képzés a meglévő eszközállománnyal (MiG-23MLD, MiG-29 9.12-9.13, Szu-27) kb a nyolcvanas évek legvégére, a kilencvenes évek kezdetére forrta ki magát.
Mire összeomlott a Szovjetúnió.
Meg megjelent az AIM-120. Tehát felzárkozótt volna a szovjet a '70-es évek végi F-15A + AIM-7F + AIM-9L szintre....
... amikor ott már az AIM-120 éra kezdődött. És, ha sürgős lett volna, akkor az AIM-9R-t sem biztos, hogy elkaszálják.
 

gacsat

Well-Known Member
2010. augusztus 2.
15 258
11 363
113
A videó tökéletesen bemutatja, hogy a haderőnemi követelmények - tervezés - ipari lehetőségek viszonyrendszer mellett negyedikként a felhasználói oldal felkészültsége, alkalmassága és képessége is mennyire fontos faktor volt.

Például a MiG-23-as összetett "sorstragédiája" az alábbi elemekből jött össze:

  • A Front Légierő, de úgy az egész szovjet repülő harcászati tervezés a nemzetközi kihívásokat elemezve arra a következtetésre jutott, hogy a külföldi variaszárnyas dizájnokra, mint trendre, variaszárnnyal kell válaszolni, ehhez kell igazítani a követelményeket is
  • A tervezők úgy látták, hogy a dizájn fő eleme a lehető legkarcsúbb, legkedvezőbb szuperszonikus alaktényezőjű törzs és a szárnytőben elforgatható félszárnyak kombinációja, mert így lehet kimaxolni a variaszárny képességeit
  • Az ipar nem tudta mindezt titánból abszolválni, így maradt a jóval nehezebb rozsdamentes acél, amit hajtómű oldalról próbáltak kompenzálni, de ez egyrészt nagyobb fogyasztás mellett nem oldotta meg a nagyobb felületi terhelés problémáját. Az avionika terén pedig szinte minden téren visszább kellett venni a képességekből. A legelső MiG-23-asok gyártási minőségéről nem is beszélve
  • És itt jön a videó lényege: a légierők felkészültsége. A hatvanas években elsorvadt reptechnikai készség, a VSz-ben (különösen nálunk) egyeduralkodóvá MiG-21-es szemlélet egyszerűen nem tudta kiaknázni az újabb és komplexebb repülő technikát, csakúgy, mint az araboknál se.
A film kitér arra, hogy az 1967-es arab-izraeli háború idején szuperszonikus típussal a manőverező légiharcra a világon egyedül az izraeliek voltak felkészülve, főleg a Mirage III-asaikkal, így igazából a lényegesen összetettebb szemléletet igénylő negyedik generációs típusokra a leginkább fogadókész légierő a zsidó volt a hetvenes évek végén.
Az 1982-es összecsapásoknál ez meg is látszott az eredményeken.

A nyolcvanas évekre a szovjeteknél a légierők koncepciói már utolérték volna a Nyugatot, de a tervezés kb 5-7 évvel, az ipari realitás 10-12 évvel volt elmaradva, míg a repülőharcászati képzés a meglévő eszközállománnyal (MiG-23MLD, MiG-29 9.12-9.13, Szu-27) kb a nyolcvanas évek legvégére, a kilencvenes évek kezdetére forrta ki magát.
Mire összeomlott a Szovjetúnió.
A szovjet repülő képességekel már Koreában is marha nagy baj volt. Semmi sem indokolja a 7:1es lelövési arányt a légiharcokban. Ez pont a 60as években javult 3:1re.
A rávezetős - elfogós dolgot meg hogy képzelték el a front légierőnél? Szerintem, amit a film előad, az mese. Pontosabban a mese egyik fele. A honi légvédelem kiképzési meséje.
 

enzo

Well-Known Member
2014. augusztus 4.
9 520
21 981
113
A nyolcvanas évekre a szovjeteknél a légierők koncepciói már utolérték volna a Nyugatot, de a tervezés kb 5-7 évvel, az ipari realitás 10-12 évvel volt elmaradva, míg a repülőharcászati képzés a meglévő eszközállománnyal (MiG-23MLD, MiG-29 9.12-9.13, Szu-27) kb a nyolcvanas évek legvégére, a kilencvenes évek kezdetére forrta ki magát.

A sz.r/semmilyen harcászati képzést nem menti a technikai lemaradás... lásd "veszélyes manőverek" tiltása.
 

Allesmor Obranna

Well-Known Member
2010. április 30.
11 340
43 763
113
Ezt a videó kimodja vagy saját ötlet? Mert valahogy mindig is gyanakodtam erre, hogy a MiG-21 mindset túl erős lett, de ez csak egy vélemény lett volna részemről semmi több. Ha ezt valaki a rendszerből így kimondja, akkor én készségesen el is hiszem. :)
Nézd végig a videót.
De akkor a saját kiegészítés:
A MiG-23-asra idehaza úgy hivatkoztak, hogy ez a típus már szemből támadásra is alkalmas. Tehát a Lazur-os rávezetésű MiG-21MF-ek és korai bisz-ek mellé bejött egy olyan plusz típus, amit a vadászirányítás a változatosság kedvéért szemből is rávezethetett a célra, de ennyi.
Az, hogy a variaszárnyú és a nagyobb energiafelesleget biztosító karakterisztikájú hajtóművel szerelt 23-as a 45 fokos "műrepülő" szárnyhelyzetet a 16 fokosal manuálisan kombinálva milyen manőver előnyökkel bírt, a 21-esen "szocializált" rávezetési módszertan nem tudta lekezelni.
Ehhez kellett volna a típus "kreatívabb leoktatása", de ehhez (egy-két igencsak tiszteletre méltó kivételtől eltekintve) nem volt meg a humán háttér.
Sőt, a szakmai féltékenység, mint ellenszél, annál inkább tetten érhető volt.
Tovább megyek, a MiG-23-as másik lényegi elemét képező R-23-as "nagyrakéta" is csak egyetlen egyszer szerepelt éleslövészeten és ez a szegénységi bizonyítvány nagyon is rányomta a bélyeget a 29-es üzemeltetésére, mert annak fő fegyvere meg egyszer se.
A BVR harcászat gyakorlati elemei nálunk ismeretlenek maradtak, két generáción át.
Jut eszembe, nem a mennyiség volt a probléma, hiszen 2011-ben a Magyar Közlönyben az isaszegi inkurrencia raktár felszámolásakor a megsemmisítendő tételek közt 108-108 R-23R és T rakéta szerepelt. 216 darab rakéta volt a magyar 23-asok javadalmazása, ami a 12 harci példányt nézve nem kis mennyiség és még pótolható is lett volna.

1980-ban zuhan le Ausztria területén az 52-es oldalszámú, akkor még kevesebb mint egy éves, tehát vadonat új MiG-21bisz gépünk. A repülőgép teljes fegyverzettel semmisült meg, lévén, kesziből riasztották egy áttévedt Cessna-ra.
Rendszerszintű hiba vezetett a balesetthez, mivel a fiatal főhadnagy élete legelső keszijét adta, korábban teljes fegyverzetű géppel nem is repült. A készültségi társa igen, de mégis a tapasztalatlan fiatalt küldték rá az osztrák határ közelében a dombok között lavírozó kis sebességű célra.
A rávezetés teljesen figyelmen kívül hagyta a járatlanságot (erről nekik természetesen fogalmuk se lehetett), hogy a bisz teljes fegyverzettel teljesen máshogy repülhető, mint tisztán, vagy akár csak tartályokkal.
A határ közelsége is csak fokozta a stresszhátteret, aminek a vége a dombok közötti turbulenciával megspékelve egy kiadós földközeli átesés lett. Szerencsére sikeres katapultálással, de már osztrák területen.
A 23-as 16 fokos szárnyon ezt gond nélkül megoldotta volna, akár álig felfegyverezve is, de az "túl drága lett volna". Így meg odalett egy gép, az arcvesztésről nem is beszélve.

Később persze ezeket a feladatokat már a 23-asok vették át, de a nyolcvanas évek legvégétől már az e célra jóval olcsóbb Mi-24-es lett a "kisgépes" elfogások fő eszköze.
Hanem a 23-asok esetében a rávezetés mereven, a 45 fokos szárnyhelyzethez kalkulált gyorsulási és levegőben eltöltött időkeretet, a hivatalos légiüzemeltetési utasítások alapján. Csakhogy olyan kifejezetten jó készségű berepülőpilóták, mint pl az ismert Varga "Tömör" Imre képesek voltak kimaxolni a variaszárnyban meglévő lehetőségeket, mondván, a 16 fok is 850km/h-ig alkalmazható, ami miatt egy adott feladat során sokkal jobban tudta optimalizálni az amúgy nagyétvágyú R-29-es hajtóművet is.
Az eredmény: a számítotthoz képest másfélszeres repidő, habár tény, hogy a repülés során nem mindig a számítottnak megfelelő sebességeken. Legyünk azért kritikusak, mert volt ebben egy nagy adag magyaros virtus is, semmint valós harchelyzetben is vizsgázott tapasztalat. De ez is adta az MN és később az MH operett jellegét.
Vissza még a technikai képességek és a rendszer viszonyára, a 21-esen edződött honi légvédelem beérte annyival, hogy a 23-as szemből támadásra is képes, holott a fő előnye a földháttérben radaros célleküzdés és a kisugárzás nélküli felderítést biztosító hőpellengátor volt. Ezek ismeretlen fogalmak voltak a 21-esen.

A 23-as pont, hogy a komplexitása mellett meglévő sajnos kis darabszáma miatt inkább "parádés" gép lett, a szerény mennyiségű légibemutató ellenére és az egyre alacsonyabb rendelkezésre állás mellett. De ez sajnos átöröklődött az ölünkbe pottyant 29-esekre, ahol aztán tényleg csak az ersó, meg a szövetségeseknek alájátszás ment.
Miért baj ez?
Mert ezen a Gripen se változtatott semmit és a mostani debreceni szerencsés végű malőr is ezt erősíti meg.
Ennyi erővel nekünk a Top Aces felújított, AESA radaros agresszor F-16A gépei is bőven elegek lennének...
 

Allesmor Obranna

Well-Known Member
2010. április 30.
11 340
43 763
113
A szovjet repülő képességekel már Koreában is marha nagy baj volt. Semmi sem indokolja a 7:1es lelövési arányt a légiharcokban. Ez pont a 60as években javult 3:1re.
A rávezetős - elfogós dolgot meg hogy képzelték el a front légierőnél? Szerintem, amit a film előad, az mese. Pontosabban a mese egyik fele. A honi légvédelem kiképzési meséje.
Korea a negyvenes évek végén, az ötvenes évek elején volt, míg a szovjet reptechnikai készség pont a koreai tapasztalatok miatt javult általánosan az ötvenes évek végére.
A hatvanas években milyen szovjet vonatkozású háborús statisztika szerint értek el 3:1 lelövési arányt? A szovjetek hivatalosan nem vettek részt egyik háborúban sem, de ott voltak mind Koreában, mind Vietnamban, mind pedig az araboknál. Viszont a helyi lelövési arányokba erősen beleszámítanak a kínai önkéntesek, vagy épp a helyi vietnamiak, arabok eredményei.
Így csak ezek alapján a szovjet honi légvédelem repülőcsapatainak, vagy a Front Légierő pilótáinak reptechnikai készségét megítélni sehogy sem lehet.
Azt csak az alapján lehet leszűrni, hogy a saját pilótáik odahaza, vagy a Front Légierő külföldi bázisain milyen eredményességgel tudtak elfogásokat végrehajtani.
 

gacsat

Well-Known Member
2010. augusztus 2.
15 258
11 363
113
Korea a negyvenes évek végén, az ötvenes évek elején volt, míg a szovjet reptechnikai készség pont a koreai tapasztalatok miatt javult általánosan az ötvenes évek végére.
A hatvanas években milyen szovjet vonatkozású háborús statisztika szerint értek el 3:1 lelövési arányt? A szovjetek hivatalosan nem vettek részt egyik háborúban sem, de ott voltak mind Koreában, mind Vietnamban, mind pedig az araboknál. Viszont a helyi lelövési arányokba erősen beleszámítanak a kínai önkéntesek, vagy épp a helyi vietnamiak, arabok eredményei.
Így csak ezek alapján a szovjet honi légvédelem repülőcsapatainak, vagy a Front Légierő pilótáinak reptechnikai készségét megítélni sehogy sem lehet.
Azt csak az alapján lehet leszűrni, hogy a saját pilótáik odahaza, vagy a Front Légierő külföldi bázisain milyen eredményességgel tudtak elfogásokat végrehajtani.
Hát a vietnámiak szovjet kiképzéssel. Persze, lehet, hogy kínaival. A koreai háborúban meg világháborús veteránok is repültek.
 

gacsat

Well-Known Member
2010. augusztus 2.
15 258
11 363
113
Nézd végig a videót.
De akkor a saját kiegészítés:
A MiG-23-asra idehaza úgy hivatkoztak, hogy ez a típus már szemből támadásra is alkalmas. Tehát a Lazur-os rávezetésű MiG-21MF-ek és korai bisz-ek mellé bejött egy olyan plusz típus, amit a vadászirányítás a változatosság kedvéért szemből is rávezethetett a célra, de ennyi.
Az, hogy a variaszárnyú és a nagyobb energiafelesleget biztosító karakterisztikájú hajtóművel szerelt 23-as a 45 fokos "műrepülő" szárnyhelyzetet a 16 fokosal manuálisan kombinálva milyen manőver előnyökkel bírt, a 21-esen "szocializált" rávezetési módszertan nem tudta lekezelni.
Ehhez kellett volna a típus "kreatívabb leoktatása", de ehhez (egy-két igencsak tiszteletre méltó kivételtől eltekintve) nem volt meg a humán háttér.
Sőt, a szakmai féltékenység, mint ellenszél, annál inkább tetten érhető volt.
Tovább megyek, a MiG-23-as másik lényegi elemét képező R-23-as "nagyrakéta" is csak egyetlen egyszer szerepelt éleslövészeten és ez a szegénységi bizonyítvány nagyon is rányomta a bélyeget a 29-es üzemeltetésére, mert annak fő fegyvere meg egyszer se.
A BVR harcászat gyakorlati elemei nálunk ismeretlenek maradtak, két generáción át.
Jut eszembe, nem a mennyiség volt a probléma, hiszen 2011-ben a Magyar Közlönyben az isaszegi inkurrencia raktár felszámolásakor a megsemmisítendő tételek közt 108-108 R-23R és T rakéta szerepelt. 216 darab rakéta volt a magyar 23-asok javadalmazása, ami a 12 harci példányt nézve nem kis mennyiség és még pótolható is lett volna.

1980-ban zuhan le Ausztria területén az 52-es oldalszámú, akkor még kevesebb mint egy éves, tehát vadonat új MiG-21bisz gépünk. A repülőgép teljes fegyverzettel semmisült meg, lévén, kesziből riasztották egy áttévedt Cessna-ra.
Rendszerszintű hiba vezetett a balesetthez, mivel a fiatal főhadnagy élete legelső keszijét adta, korábban teljes fegyverzetű géppel nem is repült. A készültségi társa igen, de mégis a tapasztalatlan fiatalt küldték rá az osztrák határ közelében a dombok között lavírozó kis sebességű célra.
A rávezetés teljesen figyelmen kívül hagyta a járatlanságot (erről nekik természetesen fogalmuk se lehetett), hogy a bisz teljes fegyverzettel teljesen máshogy repülhető, mint tisztán, vagy akár csak tartályokkal.
A határ közelsége is csak fokozta a stresszhátteret, aminek a vége a dombok közötti turbulenciával megspékelve egy kiadós földközeli átesés lett. Szerencsére sikeres katapultálással, de már osztrák területen.
A 23-as 16 fokos szárnyon ezt gond nélkül megoldotta volna, akár álig felfegyverezve is, de az "túl drága lett volna". Így meg odalett egy gép, az arcvesztésről nem is beszélve.

Később persze ezeket a feladatokat már a 23-asok vették át, de a nyolcvanas évek legvégétől már az e célra jóval olcsóbb Mi-24-es lett a "kisgépes" elfogások fő eszköze.
Hanem a 23-asok esetében a rávezetés mereven, a 45 fokos szárnyhelyzethez kalkulált gyorsulási és levegőben eltöltött időkeretet, a hivatalos légiüzemeltetési utasítások alapján. Csakhogy olyan kifejezetten jó készségű berepülőpilóták, mint pl az ismert Varga "Tömör" Imre képesek voltak kimaxolni a variaszárnyban meglévő lehetőségeket, mondván, a 16 fok is 850km/h-ig alkalmazható, ami miatt egy adott feladat során sokkal jobban tudta optimalizálni az amúgy nagyétvágyú R-29-es hajtóművet is.
Az eredmény: a számítotthoz képest másfélszeres repidő, habár tény, hogy a repülés során nem mindig a számítottnak megfelelő sebességeken. Legyünk azért kritikusak, mert volt ebben egy nagy adag magyaros virtus is, semmint valós harchelyzetben is vizsgázott tapasztalat. De ez is adta az MN és később az MH operett jellegét.
Vissza még a technikai képességek és a rendszer viszonyára, a 21-esen edződött honi légvédelem beérte annyival, hogy a 23-as szemből támadásra is képes, holott a fő előnye a földháttérben radaros célleküzdés és a kisugárzás nélküli felderítést biztosító hőpellengátor volt. Ezek ismeretlen fogalmak voltak a 21-esen.

A 23-as pont, hogy a komplexitása mellett meglévő sajnos kis darabszáma miatt inkább "parádés" gép lett, a szerény mennyiségű légibemutató ellenére és az egyre alacsonyabb rendelkezésre állás mellett. De ez sajnos átöröklődött az ölünkbe pottyant 29-esekre, ahol aztán tényleg csak az ersó, meg a szövetségeseknek alájátszás ment.
Miért baj ez?
Mert ezen a Gripen se változtatott semmit és a mostani debreceni szerencsés végű malőr is ezt erősíti meg.
Ennyi erővel nekünk a Top Aces felújított, AESA radaros agresszor F-16A gépei is bőven elegek lennének...
Élesben repülnek a Baltikumban NATO szabvány szerint. Ez csak jelent valamit.
 

Allesmor Obranna

Well-Known Member
2010. április 30.
11 340
43 763
113
Élesben repülnek a Baltikumban NATO szabvány szerint. Ez csak jelent valamit.
Igen, hogy kint is repülik a keszit, nem csak itthon. És addig nem repülik az A/G feladatokat.
Attól, hogy BAP és fotózzák az Il-38-ast, meg időnként a Szuhojt, még ugyanúgy átrepülhet az ország felett a Tupoljev drón, vagy ugyanúgy csak a töredékét használjuk ki a Gripen folyamatosan kifizetett képeségeinek.
Itthon meg elparádézzák a kerókészletet és az üzemidőt, gyakorolják a holdingolást Csepelnél, hogy egyszer athúzzanak a Duna felett, majd ezt könyvelik el kiképzési repülésnek.
 

gacsat

Well-Known Member
2010. augusztus 2.
15 258
11 363
113
Igen, hogy kint is repülik a keszit, nem csak itthon. És addig nem repülik az A/G feladatokat.
Attól, hogy BAP és fotózzák az Il-38-ast, meg időnként a Szuhojt, még ugyanúgy átrepülhet az ország felett a Tupoljev drón, vagy ugyanúgy csak a töredékét használjuk ki a Gripen folyamatosan kifizetett képeségeinek.
Itthon meg elparádézzák a kerókészletet és az üzemidőt, gyakorolják a holdingolást Csepelnél, hogy egyszer athúzzanak a Duna felett, majd ezt könyvelik el kiképzési repülésnek.
Ez igaz. Én az 50 Amraamból is ellőnék évente kettőt. Jobb, mint ha a raktárban rohad el.
 
  • Tetszik
Reactions: endre

gacsat

Well-Known Member
2010. augusztus 2.
15 258
11 363
113
Ezzel a Tupoljev dologgal nálam is nullára leszerepeltek. Nincs valami NATO közös, akinek riasztani kellett volna? Mert hogy mi hülyék vagyunk ehez, azt értem, na de az amerikaiak is?
 
  • Tetszik
Reactions: endre

Allesmor Obranna

Well-Known Member
2010. április 30.
11 340
43 763
113
Szerintem messze túl extrapolálsz egy elrontott manőverből.
Egyetlen manőverből természetesen igen. Önmagában. De lássuk be, itt egy folyamatról van szó és a fejétől bűzlik a hal. Fehérgyarmatnak nem volt következméne, Caslav lett a vége, még ha szerencsésebb is volt a kimenetele. Voltak akik emiatt szereltek le, mert Caslavot következmények nélkül megúszni az nagyon morálromboló volt az állomány egy részénél akkoriban. Azóta a NATO ad némi keretet, de még most is több a parádé, mint a profizmus, égetik a kerozint, a platform képességei meg messze nincsenek kihasználva. De persze az M3-as felett Egernél az autósoknak kis magasságon, nyitott futóval, utánégetővel vigéckedni az megy, mert a magyar virtus az megköveteli. A BAP meg egy kihelyzetett tagozatú feláras keszi, így ebben a formájában.
Nem kell valóban túl messzire következtetni, de tartok tőle - és ne legyen igazam - hogy kezdünk a Gripennel is átcsúszni a MiG-29-esek szintjére, ahol a "légierő" egy méregdrága repülőklubra degradálódott. És akkor előtérbe kerül a kihaénnem magatartás meg a virtus, aztán meg jön a föld. Ne adja az ég.
Csodálkozunk? A bázisparancsnok személye már több, mint hét éve ugyanaz...
 

gacsat

Well-Known Member
2010. augusztus 2.
15 258
11 363
113
Nekünk vakami kiképzési együtműködést kellene csinálnunk Izraellel. Kerül amennyibe kerül, de néhány pilótánknak folyamatosan ott kellene repkednie. Csak amit a kantinba hall, többet érne, mint itt az egész.
 
  • Tetszik
  • Imádom
Reactions: fishbed and cirqle