Hadtörténelem (egyéb konfliktusokkal, háborúkkal kapcsolatos hadtörténeti érdekességek)

  • Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.

    Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned.
  • Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.

    Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.

    Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.

  • Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.

    --- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---

    A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!

    Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz

    Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.

    Az új szabályzat teljes szövege itt olvasható el.

Wilson

Well-Known Member
2017. szeptember 19.
22 318
54 406
113
Az elpusztíthatatlan katona, aki őszintén élvezte a háborút

Az elpusztíthatatlan katona, aki őszintén élvezte a háborút​

2021. szeptember 30. 10:00 Paul Skates

Sir Adrian Carton de Wiart közel hat évtizedes szolgálati ideje alatt harcolt a búr háborúban, az első és a második világháborúban, repülőgépét lelőtték, volt hadifogolytáborban, ahonnan megszökött, golyót kapott a koponyájába, a csípőjébe, a lábába, a bokájába, de még a fülét is megroncsolta egy lövedék. Az altábornagyi rangig jutó, Viktória-kereszttel kitüntetett férfi csak az első világháborúban nyolc alkalommal sérült meg, társai elmondása szerint a somme-i csatában a gránátok szegét a fogával húzta ki, s megmaradt kezével dobta el. Önéletrajzi kötetében így írt: „őszintén szólva élveztem a háborút”.


Vissza Afrikába​

Az 1880. május 5-én Brüsszelben arisztokrata családba születő Adrian Carton de Wiart gyermekkorát Belgiumban és Angliában töltötte, mostohaanyja 11 éves korában küldte a ködös Albionba, ahol a bentlakásos római katolikus iskola, az Oratory School padsorait koptatta. 19 éves volt, amikor először tapasztalhatta meg a háború ízét: kalandra vágyva abbahagyta tanulmányait, s Dél-Afrikába utazott, hogy csatlakozzon a brit hadsereg második búr háborúban küzdő egységeihez.

A viktoriánus kor végét jelző búr háborúkban az Egyesült Királyság állt szemben az Oranje Szabadállammal és a Transvaal Köztársasággal. A három évig tartó második búr háború 1902. május 31-én a pretoriai békével fejeződött be, amelynek eredményeként London annektálta a holland származású afrikai telepesek két államát.

Mivel még túl fiatal volt, továbbá nem rendelkezett brit állampolgársággal – és édesapja hozzájárulását sem kapta meg –, Carton de Wiart magát 25 évesnek hazudva („Trooper Carton” álnév alatt) lépett be a seregbe. A tűzkeresztségen átesett ifjút a harcok során két golyó is eltalálta a hasán, illetve az ágyékán, ami miatt haza kellett térnie Angliába. A legtöbb embernek ez a kellemetlen élmény örökre elvette volna kedvét a háborúsditól, azonban Carton de Wiart alig várta, hogy ismét a frontra kerüljön. Erre azonban csak 15 év múlva került sor.

35230.jpg


Az 1904–1914 közötti időszak Carton de Wiart pályafutásának csúcsa volt: miközben sokat lovaspólózott, 1904-ben Henry John Thoroton Hildyard főparancsnok segédtisztje, majd három évvel később VII. Edvárd angol királynak hűséget fogadva brit alattvaló lett. 1908-ban elvette Friederike Maria Karoline Henriette Rosa Sabina Franziska Fugger von Babenhausen grófnét, akitől két lánya született.

Az első világháborúban Wiart már brit állampolgárként vett részt, s kezdetben a kelet-afrikai szomáliföldi tevés alakulatok kötelékében az ellenséges dervis állam erői (és vezetője, Mohammed Abdullah Hasszan, az „Őrült molla”) ellen küzdött. Egy erődítmény megrohamozása során golyót kapott a karjába és az arcába is, aminek következtében elveszítette bal szemét és fülének egy részét. A harcok során nyújtott teljesítményéért viszont 1915. május 15-én megkapta a Kiváló Szolgálatért Érdemrend (Distinguished Service Order) kitüntetést.

A Carton de Wiart mellett szolgáló Lord Ismay 1964-ben ekként idézte fel emlékeit: „Szörnyű fájdalmai lehettek, az orvosok semmit sem tudtak tenni a szeme világának megmentéséért, gyakorlatilag haldoklott, s mi nem akartuk magunk mellől elengedni. Miután jobban lett, úgy gondolom, szemének elvesztését áldásnak tartotta, hiszen így visszakerülhetett Európába, ahol – mint mondogatta – az igazi küzdelem zajlott”.

A kórházban saját pizsama várta

A férfi visszatért Angliába, s egy Park Lane-i idősek otthonában lábadozott, ahová egyébként minden egyes alkalommal visszakerült, ha újabb sérülést szerzett. Mivel ez rendszeressé vált, az ápolónők mindig a saját pizsamájával és egyéb tárgyaival várták a nyolc alkalommal is visszatérő katonát. Carton de Wiart hamarosan üvegszemet kapott, amelyet sohasem bírt elviselni, s a szóbeszéd szerint egy alkalommal annyira törte a szemüregét, hogy kidobta a taxiból. Ezt követően kezdett fekete szemfedőt viselni.

35231.jpg


1915 májusában már a nyugati fronton látjuk viszont, ahol három gyalogsági zászlóaljat és egy dandárt irányított. A második ypres-i csatában az ellenséges németek által megindított tüzérségi támadás két ujját is letépte, és súlyos sérülést szenvedett a bal karján. Kezdetben a sebészek nem akarták levágni a kezét, ám az év végén végül mégis az amputáció mellett döntöttek. A kedvét ez sem szegte különösebben: „Őszintén szólva élveztem a háborút; sok rossz és jó pillanatot szerzett nekem, ahogyan bőséges izgalmakat is” – írta Happy Odyssey (Boldog Odüsszea) című önéletrajzi kötetében.

„A sérülései és testi fogyatékosságai sohasem hátráltatták, sokkal inkább inspirálták őt. Igazi példa a mai katonák számára” – mondta róla Thomas O'Donnell zászlós, aki a Scots Guards első zászlóaljával teljesített szolgálatot Afganisztánban.

Miután Carton de Wiart még egyszer meggyőzte a csodálkozó orvosokat alkalmasságáról, 1916-ban a gloucestershire-i ezred nyolcadik zászlóalja élén a somme-i csatában valóságos legendává vált. A szemfedős, bajszos, félkezű parancsnoknak a beszámolók szerint olyan kisugárzása volt, hogy katonái félelme elmúlt. A La Boiselle faluért folyó heves harcok közepette a másik három antantvezetőt kiiktatták a németek, így az összes egység Carton de Wiart irányítása alá került, aki a személyesen vezetett támadásokkal végül megtörte a német ellenállást. Tetteiért kapta meg 1916-ban az altisztek és közkatonák számára alapított Viktória-keresztet.

35232.jpg


Néhány történész szerint Carton de Wiart – aki a harmadik ypres-i csatában csípőlövést kapott, Cambrai-nál lábon, Arrasnál pedig fülön lőtték, míg a Somme mentén folyó harcok során a koponyáját is találat érte – bátorsága időnként a nemtörődömség határát súrolta, és sokszor átgondolatlan utasításokat osztogatott. Timothy Bowman, az első világháború történetét kutató szakember szerint a parancsnok bátor katona és hatékony, valamint jól képzett vezető volt, azonban az a „szokása”, hogy állandóan az első sorban akart küzdeni, s ezért gyakran meg is sérült, nem sok jót ígért arra nézve, hogy egy egész hadosztályt is képes lenne-e irányítani.

 

Wilson

Well-Known Member
2017. szeptember 19.
22 318
54 406
113

Még a hatvanas éveiben is​

Hiába a 4 évnyi értelmetlen, több mint 16 millió halottat maga után hagyó esztelen öldöklés, Carton de Wiartra várt még egy háború. A lengyeleknek ugyanis nagy szüksége volt a több fegyveres konfliktust megjárt brit tapasztalataira, aki így hamarosan Kelet-Európában találta magát.

Az ukrán és a lengyel nacionalisták közötti ellentétek elsimításán dolgozó veterán a szovjet–lengyel háborúról jelentett, többször járt a frontvonalon, és rendszeres kapcsolatban volt a pápai nunciussal, Achille Ratti bíborossal, a későbbi XI. Piusszal. Hamar kivívta a lengyelek szimpátiáját, amiért elismerte Varsó igényét Kelet-Galíciára, valamint szoros kapcsolatot ápolt a lengyelek vezetőjével, Piłsudski marsallal.

Az újjászülető Lengyelország hadserege nagy győzelmet aratott: a győztes varsói csata nyomán Lengyelország Szovjet-Oroszországgal 1921-ben megkötötte a rigai békét, amelynek eredményeként területe 388 900 négyzetkilométer lett, jóval nagyobb, mint korábban remélték. A lengyelek győzelmével a brit katonai misszió is befejezte munkáját, Carton de Wiart 1923. december 19-én szerelt le tiszteletbeli vezérőrnagyi rangban.

35234.jpg


1924 és 1939 között Carton de Wiart békében élt Lengyelországban (prostyńi birtokáról évente járt vissza Angliába a téli hónapokban), az idilli éveknek azonban az 1939. szeptember 1-jén kezdődő lengyelországi hadjárat véget vetett. A második világháború kitörése után visszatért Angliába, és kinevezték a lengyelországi brit katonai misszió vezetőjévé, de küldetése nem sokáig tartott: ahogy a lengyel ellenállás egyre gyengült, Carton de Wiart evakuálta a brit misszió és a lengyel kormány tagjait. Autókonvoja a román határ felé vette az irányt, miközben az úton a Luftwaffe támadta, s miután a kelet-európai országban nem érezte biztonságban magát, a letartóztatásától tartva – hamis papírokkal – repülőre ült.

1940 áprilisában Norvégiába küldték, ahol a namsosi – rosszul előkészített – angol–francia partraszállást és Trondheim városának haditengerészeti támadását kellett levezényelnie, de a hadművelet a szövetséges csapatok evakuálásával végződött. Carton de Wiart később egy rövid ideig Észak-Írországban állomásozott, majd 1941 áprilisában Jugoszláviába rendelték, azonban repülőgépét lelőtték a Földközi-tenger fölött. A zuhanást szerencsésen túlélte, ám mikor kiúszott a partra, az olaszok elfogták.

Jóllehet ekkor már a hatvanas éveiben járt, Carton de Wiart többször is próbált megszökni a fogolytáborból. Egy alkalommal sikerült átmásznia a kerítésen, s nyolc napig – olasz parasztnak öltözve – bujkált az erdőkben, azonban öltözékével, valamint a megcáfolhatatlan ténnyel, miszerint távolról sem nézett ki olasznak, és olaszul egy árva szót sem tudott, hamar feltűnt a hatóságoknak, ismét elfogták.
35233.jpg


1941 és 1943 között volt olasz hadifogságban. '43 augusztusában váratlanul kiszabadult, a római kormány ugyanis őt bízta meg azzal, hogy juttassa el a brit hadseregnek az olasz–angol különbékéről szóló üzenetet. Mikor Lisszabonba ért, visszament Londonba, de sok nyugta nem volt: előbb részt vett az 1943-as kairói értekezleten, majd Kínába küldték, ahol Winston Churchillt képviselte a Csang Kaj-sek kínai vezetővel történő tárgyalásokon egészen 1947-ig.

Churchill valóságos csodálója volt Carton de Wiartnak, a „lovagiasság és a becsület élő példájaként” emlegette, s kérésére még az önéletrajza előszavába is írt néhány sort. Mikor 1945 júliusában Clement Richard Attlee váltotta Churchillt a kormányfői bársonyszékben, arra kérte Carton de Wiartot, hogy maradjon Kínában. Carton de Wiart 1947 októberében vonult nyugállományba tiszteletbeli altábornagyi rangban.
A nyughatatlan katona 1947-es nyugdíjazása után az írországi Cork megyében telepedett le, ahol szabadidejének zömét horgászattal töltötte. 1963-ban, 83 éves korában távozott az élők sorából.


 

gacsat

Well-Known Member
2010. augusztus 2.
14 223
9 477
113

Még a hatvanas éveiben is​

Hiába a 4 évnyi értelmetlen, több mint 16 millió halottat maga után hagyó esztelen öldöklés, Carton de Wiartra várt még egy háború. A lengyeleknek ugyanis nagy szüksége volt a több fegyveres konfliktust megjárt brit tapasztalataira, aki így hamarosan Kelet-Európában találta magát.

Az ukrán és a lengyel nacionalisták közötti ellentétek elsimításán dolgozó veterán a szovjet–lengyel háborúról jelentett, többször járt a frontvonalon, és rendszeres kapcsolatban volt a pápai nunciussal, Achille Ratti bíborossal, a későbbi XI. Piusszal. Hamar kivívta a lengyelek szimpátiáját, amiért elismerte Varsó igényét Kelet-Galíciára, valamint szoros kapcsolatot ápolt a lengyelek vezetőjével, Piłsudski marsallal.

Az újjászülető Lengyelország hadserege nagy győzelmet aratott: a győztes varsói csata nyomán Lengyelország Szovjet-Oroszországgal 1921-ben megkötötte a rigai békét, amelynek eredményeként területe 388 900 négyzetkilométer lett, jóval nagyobb, mint korábban remélték. A lengyelek győzelmével a brit katonai misszió is befejezte munkáját, Carton de Wiart 1923. december 19-én szerelt le tiszteletbeli vezérőrnagyi rangban.

35234.jpg


1924 és 1939 között Carton de Wiart békében élt Lengyelországban (prostyńi birtokáról évente járt vissza Angliába a téli hónapokban), az idilli éveknek azonban az 1939. szeptember 1-jén kezdődő lengyelországi hadjárat véget vetett. A második világháború kitörése után visszatért Angliába, és kinevezték a lengyelországi brit katonai misszió vezetőjévé, de küldetése nem sokáig tartott: ahogy a lengyel ellenállás egyre gyengült, Carton de Wiart evakuálta a brit misszió és a lengyel kormány tagjait. Autókonvoja a román határ felé vette az irányt, miközben az úton a Luftwaffe támadta, s miután a kelet-európai országban nem érezte biztonságban magát, a letartóztatásától tartva – hamis papírokkal – repülőre ült.

1940 áprilisában Norvégiába küldték, ahol a namsosi – rosszul előkészített – angol–francia partraszállást és Trondheim városának haditengerészeti támadását kellett levezényelnie, de a hadművelet a szövetséges csapatok evakuálásával végződött. Carton de Wiart később egy rövid ideig Észak-Írországban állomásozott, majd 1941 áprilisában Jugoszláviába rendelték, azonban repülőgépét lelőtték a Földközi-tenger fölött. A zuhanást szerencsésen túlélte, ám mikor kiúszott a partra, az olaszok elfogták.

Jóllehet ekkor már a hatvanas éveiben járt, Carton de Wiart többször is próbált megszökni a fogolytáborból. Egy alkalommal sikerült átmásznia a kerítésen, s nyolc napig – olasz parasztnak öltözve – bujkált az erdőkben, azonban öltözékével, valamint a megcáfolhatatlan ténnyel, miszerint távolról sem nézett ki olasznak, és olaszul egy árva szót sem tudott, hamar feltűnt a hatóságoknak, ismét elfogták.
35233.jpg


1941 és 1943 között volt olasz hadifogságban. '43 augusztusában váratlanul kiszabadult, a római kormány ugyanis őt bízta meg azzal, hogy juttassa el a brit hadseregnek az olasz–angol különbékéről szóló üzenetet. Mikor Lisszabonba ért, visszament Londonba, de sok nyugta nem volt: előbb részt vett az 1943-as kairói értekezleten, majd Kínába küldték, ahol Winston Churchillt képviselte a Csang Kaj-sek kínai vezetővel történő tárgyalásokon egészen 1947-ig.

Churchill valóságos csodálója volt Carton de Wiartnak, a „lovagiasság és a becsület élő példájaként” emlegette, s kérésére még az önéletrajza előszavába is írt néhány sort. Mikor 1945 júliusában Clement Richard Attlee váltotta Churchillt a kormányfői bársonyszékben, arra kérte Carton de Wiartot, hogy maradjon Kínában. Carton de Wiart 1947 októberében vonult nyugállományba tiszteletbeli altábornagyi rangban.
A nyughatatlan katona 1947-es nyugdíjazása után az írországi Cork megyében telepedett le, ahol szabadidejének zömét horgászattal töltötte. 1963-ban, 83 éves korában távozott az élők sorából.


Miért tiszteletbeli?
 

Masztiff

Well-Known Member
2018. július 4.
3 320
5 520
113

Promotions​


1916-07-18Temporary Lieutenant-Colonel
1917-01-12Temporary Brigadier-General
1920-07-27Brevet Colonel
1921-01-01Local Major-General
1922-06-21Colonel (Dated back to 1920-07-27)
1923-04-01Reverted to Colonel
1923-12-19Granted the honorary rank of Major-General
1939-11-28Local Major-General
1940-11-28Temporary Major-General
1944-10-09Acting Lieutenant-General
1944-10-09War Substantive Major-General
1944-10-09Temporary Lieutenant-General
1947-10-03Granted the honorary rank og Lieutenant-General
https://generals.dk/general/Carton_de_Wiart/Adrian/Great_Britain.html
 
  • Tetszik
Reactions: Wilson and Pogány

Wilson

Well-Known Member
2017. szeptember 19.
22 318
54 406
113

Ötméteres teherautó Škoda 6MT/6MTP6.....​




Škoda 6MT,

1934-ben a Skoda cég tervezői bemutatták a Škoda 6MT autót és annak összkerékhajtású 6MTP6-os változatát, még akkoriban is teljesen szokatlan elrendezéssel: léghűtéses boxermotorral, 3650 cm³ térfogattal és 43 LE teljesítménnyel. . közvetlenül egy nagyon rövid kabin alatt / mögött található. Olyan alacsony, hogy még normál oldalajtót sem kapott. a vezetőajtó elöl, a fülke bal (személy, jobbkormányos) részében helyezkedett el.​

Škoda 6MTP6 37 mm-es páncéltörő fegyverrel

A gép hossza mindössze 5040 mm. Egy összkerék-meghajtású hatkerekű jármű alapjának lecsökkentése természetesen rendkívül hasznosnak bizonyult a szempontból. terepjáró képesség, ami a gép fegyverhordozóként való használata esetén rendkívül hasznos volt. Kezdetben géppuskahordozót szerettek volna beszerezni, de a jármű paraméterei
(2000 kg teherbírás és 3 tonnáig terjedő húzóerő) lehetővé tették a kísérleteket tüzérség felszerelésével - egy 37 mm-es Škoda vz páncéltörő fegyverrel. .34 UV .​

40 mm-es légelhárító fegyver egy Škoda 6MTP6 hátuljában

Még egy 40 mm-es gyorstüzelő légvédelmi ágyúval is próbálkoztak . Azonban még a kísérletek sem jártak sikerrel - akkoriban még nem volt világos az ilyen megoldások értelme, és amikor végre sikerült - a Škoda 6MTP6 futóműve már reménytelenül elavult.​

Colonelcassad
 

tomippo

Well-Known Member
2016. május 16.
2 625
5 684
113
Nem is tudom hányszor néztem végig ezeket

Ha ilyen videókkal tanítanának az iskolákban kiváncsi lennék hogy az átlag gyerek könnyebben jegyezné-e meg a történteket
 

HAndrás

Well-Known Member
2019. január 9.
1 498
1 413
113
Mikor Waterloonál már minden elveszett, akkor a francia egységek elkezdtek megtörni. Kivéve az Öreg Gárda ezrede. Annyira kemények voltak, hogy a velük szemben álló orosz tábornok nagyon előnyös, és nem megalázó fegyverletételre adott ajánlatot. A válasz erre az volt, hogy a gárda nem adja meg magát. Az orosz tábornok ezt követően hitetlenkedve leirja, hogy a gárda nem törődve a rájuk mért tűzérségi tűzzel, rendezetten és nem túl gyors tempóban visszavonulásba kezdett. Ezt hivják tökösségnek. Azt hogy beugatok, majd válaszul kiröhögnek, én meg utána eldobom a fegyveremet harc nélkül, és megadom magam, az nem tökösség. Utána meg egyik kezemben a ruszkiktól kapott ásványvizzel, másikban meg a szintén tőlük kapott uzsonnás csomaggal felszállok a kisbuszba, mert kint hideg van. Ez sem tökösség. Bár ha jól tudom valami Ukrajna hőse kitüntetést megért, meg bélyeget a hősies (megadásukról) beszólásukról.
Nem kötözködésként, de a waterlooi csatában nem vettek részt oroszok, és a leírt történet a rocroi csatában történt, a spanyol terciókkal.
 

Shed

Well-Known Member
2016. október 7.
489
2 084
93
Nem kötözködésként, de a waterlooi csatában nem vettek részt oroszok, és a leírt történet a rocroi csatában történt, a spanyol terciókkal.

Nem kötözködésként, de a waterlooi csatában nem vettek részt oroszok, és a leírt történet a rocroi csatában történt, a spanyol terciókkal.
"A waterlooi csata tulajdonképpen egy Napóleon által indított megelőző csapás eredménye volt. A francia császár ugyanis mindössze egy 70 ezer fős seregre támaszkodhatott, ezért ha életben akarta tartani reményeit, akkor egyenként kellett szétzúznia az ellene szövetkező seregeket, hogy megelőzze azok egyesítését. Az osztrákok 200 ezer főt, az oroszok 150 ezer főt, a poroszok 100 ezer főt, míg a Wellington vezette erők 70 ezer főt számláltak." Közvetlenül a csatában 4 db német-orosz légió vett részt. Most nincs időm megkeresni, abban megkövetlek hogy lehet nem a Waterloo volt, hanem még az orosz hadjárat. Nem szoktam minden bejegyzésemhez átolvasni tizenéve olvasott emlékiratokat. A terzios történet is megvan, de nem arra gondoltam. Csak nem tudom melyik ruszki tábornok emlékirataiban volt ez. Ha lesz erőm, akkor megkeresem, és érdemben válaszolok.
 

Shed

Well-Known Member
2016. október 7.
489
2 084
93
Nem kötözködésként, de a waterlooi csatában nem vettek részt oroszok, és a leírt történet a rocroi csatában történt, a spanyol terciókkal.
Rászántam egy órát, de nem találom abban a formában, ahogy megjelenítettem.

Talán a Kraszniji csata keveredett bennem, mert ott történt az alábbi:

"Délután 3 órakor Ney marsall III. hadteste beleütközött Miloradovics erőibe. Az orosz tábornok 12 000 embere a dombok közti mély szurdokban állt. A francia marsallnak ekkor 8000 „igazi harcosa” és 8000 „tölteléke” (kóborlója) volt. Abban a hitben, hogy Davout csapatai még Krasznijban, közvetlenül Miloradovics erői mögött tartózkodnak, Ney marsall elutasította az orosz tábornok ajánlatát a „tisztes megadás”-ról, és megpróbálta útját állni az ellenségnek.
A francia csapatoknak sikerült áttörniük az orosz gyalogság első két vonalán, de amikor a harmadik vonalhoz értek, bebizonyosodott, hogy erejük kevés, és az oroszok a döntő pillanatban ellentámadást indítottak. A csata egyik szemtanúja, Robert Wilson brit tábornok visszaemlékezése: „Negyven ágyú ontotta a kartácstüzet, lángot okádva és halált záporozva a francia támadókra.... Az oroszok hurrát kiáltva szuronyrohamot indítottak. Véres, de rövid küzdelem következett, a franciák nem tudták megvetni lábukat a vízmosásban. Mire az orosz fegyverek hegyén megalvadt a vér, a hegy mindkét oldalán haldokló francia sebesültek vonaglottak és véreztek a hóban. A halál megváltás volt a számukra.”
November 18-án délután 3 órakor Ney marsall III. hadteste beleütközött Miloradovics erőibe. Az orosz tábornok 12 000 embere a dombok közti mély szurdokban állt. A francia marsallnak ekkor 8000 „igazi harcosa” és 8000 „tölteléke” (kóborlója) volt. Abban a hitben, hogy Davout csapatai még Krasznijban, közvetlenül Miloradovics erői mögött tartózkodnak, Ney marsall elutasította az orosz tábornok ajánlatát a „tisztes megadás”-ról, és megpróbálta útját állni az ellenségnek.

A III. hadtest rettenetes veresége után a „lovagias” Miloradovics ismét felajánlotta Neynek, adja meg magát. A francia marsall ismét visszautasította, és 2000 emberével átvágta magát az erdőn, és Platov kozákjain. A következő két napban Ney megmaradt erői nyugat felé keresték Napóleon seregeit, bátran szembeszállva a kozákok támadásaival. Legvégül csak 800-an maradtak életben, ők később egyesültek Napóleon erőivel Orsa közelében. Ney hőstettét a teljesen demoralizált francia csapatok egy nagy győzelemmel tekintették egyenértékűnek. Napóleon ekkor ruházta fel tábornokát „a bátrak bátra” jelzővel."

Valószínű hogy a fentieket mostam össze az Öreg gárdához fűződő történettel: La garde meurt et ne se rend pas! (A gárda meghal, de meg nem adja magát). Ez volt a jelszavuk, aztán lett ebből egy mítosz.

Hát ennyi sajnos. Amit irtam nem állja meg a helyét, valószínű hogy én is összemixeltem a régi olvasmányaimat, aztán igy ragadt meg bennem.
 

Parapitecus

Well-Known Member
2019. március 22.
2 489
3 748
113
Nem tudom, hogy erről a videóról délkeleti szomszédaink mit mondanának:
Mint ahogy a viccben van:
Én csak azt szeretném mondani, hogy mikor mi idejöttünk a Kárpát-medencébe, az éjszaka ellopták a románok a lovainkat.
A román küldöttnek már vörös a feje! Üvöltve kifakad:
- De hiszen akkor mi még itt sem voltunk!
Ez nem a gyűlöletkeltés része, pusztán történelem.
 

SirHiggins

Well-Known Member
2018. november 13.
2 047
3 108
113
Rászántam egy órát, de nem találom abban a formában, ahogy megjelenítettem.

Talán a Kraszniji csata keveredett bennem, mert ott történt az alábbi:

"Délután 3 órakor Ney marsall III. hadteste beleütközött Miloradovics erőibe. Az orosz tábornok 12 000 embere a dombok közti mély szurdokban állt. A francia marsallnak ekkor 8000 „igazi harcosa” és 8000 „tölteléke” (kóborlója) volt. Abban a hitben, hogy Davout csapatai még Krasznijban, közvetlenül Miloradovics erői mögött tartózkodnak, Ney marsall elutasította az orosz tábornok ajánlatát a „tisztes megadás”-ról, és megpróbálta útját állni az ellenségnek.
A francia csapatoknak sikerült áttörniük az orosz gyalogság első két vonalán, de amikor a harmadik vonalhoz értek, bebizonyosodott, hogy erejük kevés, és az oroszok a döntő pillanatban ellentámadást indítottak. A csata egyik szemtanúja, Robert Wilson brit tábornok visszaemlékezése: „Negyven ágyú ontotta a kartácstüzet, lángot okádva és halált záporozva a francia támadókra.... Az oroszok hurrát kiáltva szuronyrohamot indítottak. Véres, de rövid küzdelem következett, a franciák nem tudták megvetni lábukat a vízmosásban. Mire az orosz fegyverek hegyén megalvadt a vér, a hegy mindkét oldalán haldokló francia sebesültek vonaglottak és véreztek a hóban. A halál megváltás volt a számukra.”
November 18-án délután 3 órakor Ney marsall III. hadteste beleütközött Miloradovics erőibe. Az orosz tábornok 12 000 embere a dombok közti mély szurdokban állt. A francia marsallnak ekkor 8000 „igazi harcosa” és 8000 „tölteléke” (kóborlója) volt. Abban a hitben, hogy Davout csapatai még Krasznijban, közvetlenül Miloradovics erői mögött tartózkodnak, Ney marsall elutasította az orosz tábornok ajánlatát a „tisztes megadás”-ról, és megpróbálta útját állni az ellenségnek.

A III. hadtest rettenetes veresége után a „lovagias” Miloradovics ismét felajánlotta Neynek, adja meg magát. A francia marsall ismét visszautasította, és 2000 emberével átvágta magát az erdőn, és Platov kozákjain. A következő két napban Ney megmaradt erői nyugat felé keresték Napóleon seregeit, bátran szembeszállva a kozákok támadásaival. Legvégül csak 800-an maradtak életben, ők később egyesültek Napóleon erőivel Orsa közelében. Ney hőstettét a teljesen demoralizált francia csapatok egy nagy győzelemmel tekintették egyenértékűnek. Napóleon ekkor ruházta fel tábornokát „a bátrak bátra” jelzővel."

Valószínű hogy a fentieket mostam össze az Öreg gárdához fűződő történettel: La garde meurt et ne se rend pas! (A gárda meghal, de meg nem adja magát). Ez volt a jelszavuk, aztán lett ebből egy mítosz.

Hát ennyi sajnos. Amit irtam nem állja meg a helyét, valószínű hogy én is összemixeltem a régi olvasmányaimat, aztán igy ragadt meg bennem.
Waterloonál Cambronne tábornok annyit mondott, hogy -/a Gárda meghal, de nem adja meg magát!/ Szart!
/legalábbis az elfogadott legenda szerint - az is lehet, hogy akkor már fogságban volt/
The French have it that when the last square of the Old Guard, surrounded at Waterloo, were invited to surrender rather than be annihilated, their commander, General Count Etienne Cambronne shouted back, "La Garde meurt, elle ne se rend pas!" - the heroic, "The Guard dies, it does not surrender!". Of course, the rest of the world thinks he replied, "Merde!" - the much more earthy French expression, "Sh-t!"

Német-orosz légió: a porosz III.hadtestben voltak, von Thielmann vezénylete alatt.
A Waterloo-i csatában nem vettek részt konkrétan, csak Ligny és Wavre -nál.
 

HAndrás

Well-Known Member
2019. január 9.
1 498
1 413
113
Valóban, volt például egy kalóz is Őfelsége szolgálatában, ha jól emlékszem. Very imperial.
Az angolok utólag bármibe belemagyarázzák, hogy igazából az úgy kultúrált meg "emberséges", ahogy ők csinálták :)
Nem egy hanem igen sok kalóz szolgált őfelsége haditengerészetében (a többi újkori haditengerészethez hasonlóan).
Külön kifejezés is volt rájuk -az angolban- a "pirate" a senkihez sem tartozó kalóz kb. tengeri rabló, a "privateer" az állami alkalmazott kalóz, kb. a tengeri szabadcsapat.