Idehaza nem nagyon van olyan, hogy pro-ukrán. Leszámítva azokat, akiknek valamilyen családi-rokoni kötődése van az ukrán néphez, idehaza inkább anti-orosz a nem oroszpárti véleményformáló. De nem az ukránokat támogatja.
Ennek viszont faramuci módon nem az oroszellenesség az alapja, hanem az Orbán ellenesség. Egyértelműen látszik ugyanis, hogy az oroszellenes nézőpont alapvetően baloldali és ellenzéki, tehát Orbán ellenes is. De ez is csak azért van, mert a hazai politikai kultúrában a konstruktív ellenzékiség, mint olyan, nem létezik. Itthon a mindenkori ellenzék szimpla permanens ellenkező, bármi is a mindenkori kormányzati álláspont. Így esett meg, hogy az idei parlamenti választások előtt nem sokkal sikerült a kormányzati kommunikáció békepártiságát is automatikusan ellenezni.
A mostani egy elég világos, így kényelmes és szerencsés helyzet, mert "akit Orbán szeret, azt nekünk szimplán csak gyűlölnünk kell" és most ehhez meg is van a nemzetközi háttér is.
Például, mi lett volna, ha Orbán 2010 óta következetesen Romániát helyezi regionális szövetségesnek? Megvádolható lett volna azzal, hogy szembeköpi egykori, 1989-es "ruszkik haza" önmagát? Nem. De akkor mi lenne így a mostani háborúban az narratíva, ha a a gyűlölt politikai ellenfél nem húzható be a képletbe, mert nem képvisel relevanciát?
Tovább megyek. Mi lett volna, ha Orbán 2010 óta, de főleg 2014 után is mind a mai napig pro-ukrán politikát folytatna? Mi lenne az ellenzék szembehelyezkedésének az alapja? Úgy járnának, mint a lengyeleknél, ahol a gyűlölt keresztény-konzervatív, jobboldali kormány egyúttal ukrán-párti, így azokkal a balos-progresszív nyugati erőkkel árulnak egy gyékényen, akikkel elvileg a mostani lengyel ellenzéknek volna dolga kokettálni.
Akárhogy is nézem, a lengyel ellenzék nagy bánatára így létrejött egy kikezdhetetlen lengyel társadalmi egység, mert aki ma balos és liberális-progresszív, az amerikapárti, ukránpárti, de kormányellenes, ugyanakkor a kormány legnagyobb szövetségeseibe mégse rúghat bele, tehát egy oldalra sodródik a kormánnyal.
Teljes a meghasonlás.
De nekik ehhez megvan a történelmi ukránpárti ideológiai bázisuk, ami mindenre ráhúzható igazolás.
Ezzel szemben nekünk Ukrajna sosem volt a barátunk, de az utóbbi időben különösen ellenségesek lettek velünk, miközben gazdasági téren nem sok közös ügy volt, ami miatt bármiben is partnerek lehettünk volna. A kisebbségeinket viszont vegzálják.
Így esik meg az, hogy valós alapok nélkül érdemben nem sokan látnak támogatni valót az ukrán oldalon, de annál többen látnak elleséget a Kormány gazdasági partnerében, az oroszokban.
A Kormány gazdasági alapú oroszpártisága viszont kontraproduktív, elszigeteli Magyarországot, tehát végeredményül nemzetellenes.
Az ellenzék teljesen életszerűtlen és üres ukránpártisága viszont csak protest ellen-oroszpártiság, nem konstruktív. Az akár még az ördöggel is cimborálni kész ellenzék a nemzet érdekeit is zokszó nélkül kész hátrébb sorolni, ha a hatalom megkaparintása lehetséges távolságba kerül.
Így viszont ez is nemzetellenes.
Ebből eredményül nem jön ki más, mint az, hogy az orosz-ukrán csörtében bárminemű magyar álláspont a geopolitikia érintetség miatt kompromittáló, így nemzetellenes.
Technikailag ignorra kéne mindkettőt tenni.
