Anno még az I. világháború előestéjén számolta ki a német nagyvezérkar, hogy a lakosság minden milliója után 20.000 katonát tud kiállítani egy ország (kb. 2 hadosztályt). Itt mindent számba vettek: megőrzött ipari kapacitást (beleértve a maxra tekert hadiipart), mezőgazdaságot ami ellátja élelemmel a polgári lakosságot és a katonaságot egyaránt, társadalom reprodukciós képességének megőrzését, stb. Ennek a kalkulációnak a helyességét az I. és II. világháború, valamint a hosszabb ideig eltartó lokális háborúk meglepően pontosan igazoltak. Az az ország, amelyik túllépi ezt a 20.000 katona / 1.000.000 civil arányt, hosszú távon biztosan elveszíti a háborút, mert a polgári lakosság nem bírja etetni, hadianyaggal ellátni és humán veszteséget pótolni a katonaságnál. Ha Ukrajna esetében a háború előtt mondott 40 millió fővel számolunk, akkor elméletben max. 800.000 fős hadsereget képes egy elhúzódó háborúra kiállítani. Azonban itt figyelembe kell venni Krím, Donyeck, Luganszk, Herszon, Zaporizsja elcsatolt megyék lakosságát (5 megye a 25 (?)-ből), valamint az Ukrajnából időközben elmenekült kb. 4-8 millió civilt. Reálisan számolva kb. 26 millió civil maradt, ami 520.000 főben maximálja az ukrán haderőt. Nyilván a nyugati hadianyag és segélyszállítmányok valamilyen szinten leveszik a termelés terhét a polgári lakosságról, és ezzel megnövelik a besorozható katonák számát, de cserébe egy évekig elhúzódó háború esetén demográfiai katasztrófába kergetik az országot, amit kb. 50 év lesz kiheverni..
mandiner.hu
