Először is én ezt nem tartom játéknak , másrészt ha valaki (ebben az esetben
@duckdodgers™ ) normális stílusban és intelligensen kifejti az álláspontját anélkül , hogy személyeskedne vagy minősítgetne akkor én miért is lennék én arrogáns vagy ingerült vele szemben, ha megadják a tiszteletet akkor nekem is kutyakötelességem, hogy azt viszonozzam az illető irányába.
Nekem ez az egyik alapelvem az életben és így a fórumon is.
Más...
Sztrelkov Igor Ivanovics
január 22., 14:45
Egy érdekes kérdést tettek fel nekem:
"Mi a fő oka annak, hogy Ön szerint az orosz csapatok komoly támadási sikerei most már lehetetlenek?"
Válaszolok:
Az Orosz Fegyveres Erők harcképességét (nemcsak támadásban, hanem védekezésben is) nagyon komolyan gyengítő okok összessége közül a legfontosabbnak továbbra is az erkölcsi tényezőt tartom. Az Orosz Fegyveres Erők legtöbb mozgósított (és a legtöbb káder) katonájának nincs motivációja arra, hogy áldozatot hozzon az AFU elleni harci műveletekben, mivel a háború céljait a hatóságok nemhogy nem magyarázzák meg, de még hivatalosan sem határozzák meg. Ugyanakkor az RF fegyveres erők parancsnoksága számára "a békeidőre vonatkozó törvények alapján" rendelkezésre álló fegyelmi intézkedések nem elegendőek ahhoz, hogy a katonák jobban féljenek tőlük, mint az ellenséges tűz által okozott haláltól és sérüléstől.
Ennek megfelelően az offenzívák ilyen körülmények között történő végrehajtását a siker esélyével a következő tényezők segítik :
- Önkéntes egységek (amelyekből nem lehet sok);
- Wagner felbérelt egységeket, amelyeknek saját "belső ideológiájuk" van (a Landsknechtre jellemző), a legbrutálisabb elnyomó fegyelemmel kombinálva, amely még a szovjet korszak háborús törvényeit is meghaladja.
Ebből következik a következtetés: egy makacs ellenséges állás elleni teljes körű támadást "elit" egységekkel a parancsnokság csak nagyon szűk és korlátozott területeken hajthat végre. (Például - a Soledar-Bahmut irányába), ahol más erők bevonása nélkül lehet harci műveleteket folytatni, kivéve a "Holtfejű rohamosztagosokat". (Ha valakinek nem tetszik egy ilyen meghatározás, az nézze meg Wagner emblematikusait).
Minden más szektorban is lehetséges (elméletileg) egy sikeres offenzíva, de csak akkor, ha számbeli és (ami a legfontosabb) technikai fölényt teremtünk az ellenséggel szemben, ami lehetővé teszi számukra, hogy elnyomják ellenállási szándékukat, és saját csapataikban megértessék saját nagy fölényüket. Ha azonban az ellenség legkitartóbb és legprofibb egységeivel kell szembenézni, még a nagyarányú fölény sem garancia a jelentős sikerre.
És mit kaptunk? Összességében "paritás" van a csapatok létszámában (amit az őszi "alul mozgósítás" eredményeként értünk el), és némi előnyünk van a nehéz felszerelések és a tüzérség egyes típusaiban, de a normál hírszerzési és kommunikációs eszközök rendkívüli hiánya mellett (amiben az ellenségnek összességében jelentős előnye van a mi csapatainkkal szemben).
Ezért hiszem, hogy ha csapataink egy vagy több frontszakaszon nagyszabású offenzívát indítanak - ha az elégtelen erőket a csapatok alacsony moráljával és nagyon gyenge fegyelmi apparátussal kombináljuk (a parancsnokság "minőségének" kérdését egyáltalán nem veszem figyelembe) -, akkor csak az ellenséges csapatok még rosszabb állapota menthet meg minket a vereségtől. A kitartó ellenséges ellenállással szemben egy ilyen offenzíva elkerülhetetlenül el fog veszni, mert a parancsnokság képtelen lesz arra kényszeríteni erőit, hogy a szükséges katonai bátorsággal menjenek a csatába. Ez viszont lehetővé teheti az ellenség számára (ha elegendő tartalékot tart), hogy ellentámadásokat indítson és sikereket érjen el. Talán még operatív és stratégiai jellegű is.
Mit kellene tenni a helyzet megváltoztatása érdekében? - Már vagy 100-szor elmondtam és leírtam... tavaly március óta. Az Orosz Föderáció legfelsőbb katonai és politikai hatóságai gyakorlatilag semmit sem tettek vagy terveznek. Mert a remény "a partnerekkel való megegyezésre" továbbra is fennáll, és "a patkány nem érzi magát sarokba szorítva" (mert nem megfelelő állapotban van, és képtelen a valóság objektív értékelésére).
