Szerintem megvan a helye egy ilyen 105 mm-es vontatott taracknak a modern hadviselésben is.
A hadsereg gerincét adó lövészdandárok tűztámogatásához nem elég, ez tény. Hatékonyan 155 mm-es önjárók a tüzérosztálynál, valamint 120 mm-es aknavetők a zászlóaljak tűztámogató ütegeinél alkalmazhatók egymás kiegészítéseként a teljes tűztámogatás kivitelezéséhez. Nem árt, ha az av-k is önjárók.
Manapság kezdenek elfeledkezni arról a tényről, hogy a védelemnek még mozgó hadviselésnél is megfelelő mélységet kell biztosítania egy támadás megakasztásához. Nyilván ezt a tartalékoknak kell biztosítaniuk, melyhez szerintem be kell osztani a területvédelmi erők egy részét is.
Ha az ellenségnek sikerül áttörnie a saját vonalainkat, vagy a főerők mögé kerülni, akkor elengedhetetlen, hogy a tartalék megpróbálja megakadályozni azok további térnyerését. ezekhez gyorsan mozgatható könnyebb fegyverzetű alakulatokra van szükség. Azért elég, mert egy sikeres áttörés után az ellenségnél is is szétesik valamennyire a harcrend, a vezetés is akadozik, bizonyos csapatok lemaradnak, a zaklatásuk állandó. Ilyen esetekhez tökéletes egy könnyű, vontatott 105 mm-es tarack a saját tartalék tűztámogatásához, nyilván kiegészítve a lövészek aknavetőivel. Jó esetben, ilyen mélységben az ellenség nagyobb kaliberű tüzérsége már nem ér el.
Szóval, szerintem az területvédelmisek arzenáljában nagyon jó helye lenne az M119-nek. További előnye, hogy teljes mértékben ugyanazon tűzvezetési eszközpark alkalmazható rá, mint az M-109, M-777 esetében, azaz egy másik alegység tűzspecialistája is átveheti a tűzvezetést.