Ha lesz is ilyen - autonom - valaha, akkor sem az elkövetkező 50-80 évben.
A nagy kaliberű lövegek esetén az a probléma, hogy a nagy ágyú nagy erőket generál. A nagy erők elviselésére önjáró módon nagy mechanizációra is van szükség.
Ez még páncélozás nélkül is viszonylag nagy járművet eredményez.
Bár robotizáció terén zajlanak fejlesztések már Patria 8x8 méretű járművekkel is, de azt gondolom, hogy nem biztos, hogy jó ötlet egy olyan sűrűn lakott területre ekkora hodályokat beengedni. Mert még nem igazán tart ott a UGV technológia, hogy - offroad - ne okozzanak nagyobb kárt, mint az ellenség tüzérsége.
Az meg szerintem nem opció, hogy 8x8-as kerekes járművek az aszfaltúthoz kötve bohóckodjanak.
A láncos megoldások működhetnek, azonban ott is a "kulturált" közlekedés nem biztos, hogy megugorható dolog.
De alapvetően én nem látom értelmét annak, hogy az EVA szintjénél jobban automatizáljanak valamit.
Automatizált a navigáció, a töltés a kommunikáció, a tűzvezetés, még talán a tűz kiváltás is az lehet, de ha ennél tovább megyünk, akkor már irgalmatlanul megdrágul az egész zenés-táncos produkció.
Arról nem is beszélve, hogy az EVA jellegű automatizált járműveknél, bár lehetne kettő, vagy urambocsá' 1 kezelővel (sofőr) üzemeltetni, mégsem mennek ennél lejjebb.
Egyrészt a jármű minimális logisztikájához is egy minimális ember mennyiségre (3-5, még ha a logisztikai alegységektől intenzívebb támogatást is kap) van szükség, másrészt a tüzérségnek nem csak taktikai, de stratégiai jelentősége is van.
A cél emiatt az, hogy az esetleges meghibásodásokat viszonylag gyorsan tudják orvosolni, szükség esetén manuálisan, hagyományosan is tudjanak vele tüzelni.
A malac viszont nagyon nehéz.
Van egy minimális személyzeti igénye egy ilyen manuális tüzelésnek.
Tehát egy gépágyús, vagy egy harckocsiágyús UGV sokkal hamarabb be fognak vezetni, mint egy full autonóm ágyút.
Ellenben, annak van most itt az ideje, hogy a felderítést erősítik. Egyrészt, valós idejű műholdas felderítéssel, valamint kisebb méretű - szigorúan - felderítő drónokkal lehet jelentősen növelni az első tűzcsapás eredményét.
Digitalizált felderítéssel és tűzvezetéssel lehet komoly sikereket elérni.
Védelembe beásott, és jól felderített (belőtt?) hadszíntérrel, a vontatott tüzérséggel is igen komolyan veszélyeztetni lehet egy ellenséges előrenyomulást.
Egy ilyen környezetben támadó félnek tényleg csak önjáró tüzérségi eszközökkel (meg NLOS rakétákkal) lehet esélye, amennyiben rendes légvédelem van a beásott védekező fél oldalán.
Értem ezalatt a drónokra felkészített, és CRAM képességekkel ellátott légvédelmet. És ezért is nagyon fontos, hogy minimum a saját csapataink felett miénk legyen a légifölény.
És itt jön a képbe a nagyobb számú harci gép, mert nem csak addig kellenek, amíg ledarálják egymást az ellenség hagyományos légierejével.
Ment a like, mert amit írsz az logikus.
Annyi, hogy én nem full autonóm ágyúra gondoltam a fenti hozzászólásomban, hanem távirányítottra (gyakorlatilag a sofőr meg az irányzó egy konténerben ülnek, ugyanazokkal az inputokkal dolgoznak, mintha egy Pzh2K-ban ülnének, csak nem helyben, hanem - mondjuk - műholdas kapcsolattal egy pár km-rel odébb, 1-2 mp-es laggal).
Ezzel kiküszöbölhető lenne az ellentűzcsapás miatti emberkockázat, de mobil lenne és olcsóbb/könnyebb, mivel a páncélzatot megspórolnánk róla.
Egy ilyet legyártani ma sem scifi.
A többiek szerint EW miatt kizárt, hogy működne. Lehet.
De meggyőzhető vagyok, hogy okosabb ha veszünk sok olcsó vontatottat, amit a személyzet otthagy a durrantás után azonnal, aztán vagy rálőnek - akkor így jártunk -, vagy nem és akkor újra használható lesz az ágyú. Ebben az esetben azonban - ha fogyóeszközként tekintünk rá - nem ártana, ha tarackot is tudnánk gyártani - csővel, cakkpakk (annyi könnyebbség, hogy itt nem kell, hogy a cső sok ezer lövést kibírjon, elég, ha pár száz van benne).