[HUN] Tüzérség fejlesztése: Vontatott vagy önjáró tüzérség beszerzése?

Nem igazán hiszem, hogy normális lesz a kivitelezés. Amúgy én a Caesar 6x6-nak örülnék a legjobban, valamint 105 LG1 / 3-nak. Elég kiforrt technika valós tapasztalaton alapuló továbbfejlesztéssel. A legjobb ár/érték arány, ezért nem lesz.
Archer vagy ATMOS? Esetleg L119?
 
Vagy nem. Ha tényleg vasút meg útépítésekre/felújításokra akarják fordítani...
Eléggé le van korlátozva, hogy arra mennyi mehet: itt az európai hadiipar feltáplálása a cél, nem a NER-világ hizlalása. Eléggé vágják az EU-ban, hogy mennek nálunk a dolgok, úgy hogy ez biztos hogy minimumra lesz véve.
 
  • Tetszik
Reactions: honved
Eléggé le van korlátozva, hogy arra mennyi mehet: itt az európai hadiipar feltáplálása a cél, nem a NER-világ hizlalása. Eléggé vágják az EU-ban, hogy mennek nálunk a dolgok, úgy hogy ez biztos hogy minimumra lesz véve.
Szerinted. Mások meg azt mondták hogy "meg fogjuk találni a módját hogy..."
 
Szerinted. Mások meg azt mondták, hogy "meg fogjuk találni a módját hogy..."
Biztos, hogy próbálkozni fognak, csak az EU oldalán sem naív hülyék ülnek. Ha nagyon mutyit látnak akkor nem fizetnek - ezért hiányoznak százmilliárdok a költségvetésből, mert már a látszatra sem adva nyúlták az EUs pénzt.
Továbbá a SAFE elsődleges célja az európai hadiipar felpörgetése, nem pedig vasútépítés 1000 mrd Ft/mm NER-árfolyamon. Szinte biztos, hogy ha nem veszünk elég fegyvert EU-s országoktól, akkor építgetésre sem fognak adni.
 
Szerinted. Mások meg azt mondták hogy "meg fogjuk találni a módját hogy..."
Mindehol bsm csak itt fognak probalkozni ezzel, pont ezert fogja minden beszerzest egy bizottsag felugyelni elvileg, persze attol meg lesz benne mutyi csak a hallgatolagos megengedett minimum :cool: :oops: :rolleyes:
 
Archer vagy ATMOS? Esetleg L119?
Az Archer nem éri meg. Hihetetlen sérülékeny az automata töltőrendszer és bonyolult. Nem háborúra tervezték, hanem a boldog békeidőkre a civil szférára jellemző minőségbiztosítási elvek szerint, ami beszivárgott a hadiiparba is. Ez az összes túlbonyolított, túlautomatizált modern önjáróra jellemző. Ha megnézed az Archer topikját, már jóval a háború előtt kifejeztem kétségeimet az ilyen rendszerek háborús körülmények közötti alkalmazhatóságával kapcsolatban, amit a háború igazolt is. Ráadásul nem tartom költséghatékonynak, hogy 10-15 millás lövegekkel hajigáljak sima 155 mm-es gránátot, azaz 60-90 millió dollárral fogjak le egy szakasztámpontot. Magas az üzemeltetési, karbantartási költség. De, még mindig olcsóbb a Pzh-nál, amihez speciális kiegészítő trélerek, vontatók, hídvetők, vasúti rakodóhelyek kellenek, hogy eljusson a gyaktérre, TÁS körletbe, átkeljen kisebb patakon, árkon, megfelelő teherbírású hídon stb. Gyakoriak a technikai hibák, ki kell vonni a műveletekből és jóval hátrébb vinni a javítóbázisra, mert a tábori technikai kiszolgálása igen korlátozott.
A háború igáslovai a D-20, D-30, M777, MSTA-B stb. voltak, nem ezek a nagy hírverést kapott csodalövegek. Addig tudtak tűzfölényt kialakítani, amíg meg nem jelentek a drónok. Utána az általános tűztámogatásból is kiszorultak és a legtöbb feladat már a kisebb lőtávokon végrehajtott közvetlen tűztámogatás lett, ahova fölösleges ez a technika. Ugyanezt írta több ukrán és az előbb idézett francia CAESAR nepper tiszt is. Elég az a Pzh mennyiség, ami van. Mellé a sima 6x6 CAESAR/ATMOS tökéletesen elég, mellőzve az automata töltőrendszereket.
A 105 mm-esek esetében nagyon jó az L/M119. Nagyon tetszik az un. semi-fixed megoldás a lőszereknél, ami azt jelenti, hogy ugyan osztott lőszeres, de a töltet állítása után a gránát és a hüvely összeilleszthető, ami megkönnyíti a töltést és megduplázza a tűzgyorsaságot. Egy összeszokott csapat akár 15 lövést is leadhat vele percenként.
 
Az Archer nem éri meg. Hihetetlen sérülékeny az automata töltőrendszer és bonyolult. Nem háborúra tervezték, hanem a boldog békeidőkre a civil szférára jellemző minőségbiztosítási elvek szerint, ami beszivárgott a hadiiparba is. Ez az összes túlbonyolított, túlautomatizált modern önjáróra jellemző. Ha megnézed az Archer topikját, már jóval a háború előtt kifejeztem kétségeimet az ilyen rendszerek háborús körülmények közötti alkalmazhatóságával kapcsolatban, amit a háború igazolt is. Ráadásul nem tartom költséghatékonynak, hogy 10-15 millás lövegekkel hajigáljak sima 155 mm-es gránátot, azaz 60-90 millió dollárral fogjak le egy szakasztámpontot. Magas az üzemeltetési, karbantartási költség. De, még mindig olcsóbb a Pzh-nál, amihez speciális kiegészítő trélerek, vontatók, hídvetők, vasúti rakodóhelyek kellenek, hogy eljusson a gyaktérre, TÁS körletbe, átkeljen kisebb patakon, árkon, megfelelő teherbírású hídon stb. Gyakoriak a technikai hibák, ki kell vonni a műveletekből és jóval hátrébb vinni a javítóbázisra, mert a tábori technikai kiszolgálása igen korlátozott.
A háború igáslovai a D-20, D-30, M777, MSTA-B stb. voltak, nem ezek a nagy hírverést kapott csodalövegek. Addig tudtak tűzfölényt kialakítani, amíg meg nem jelentek a drónok. Utána az általános tűztámogatásból is kiszorultak és a legtöbb feladat már a kisebb lőtávokon végrehajtott közvetlen tűztámogatás lett, ahova fölösleges ez a technika. Ugyanezt írta több ukrán és az előbb idézett francia CAESAR nepper tiszt is. Elég az a Pzh mennyiség, ami van. Mellé a sima 6x6 CAESAR/ATMOS tökéletesen elég, mellőzve az automata töltőrendszereket.
A 105 mm-esek esetében nagyon jó az L/M119. Nagyon tetszik az un. semi-fixed megoldás a lőszereknél, ami azt jelenti, hogy ugyan osztott lőszeres, de a töltet állítása után a gránát és a hüvely összeilleszthető, ami megkönnyíti a töltést és megduplázza a tűzgyorsaságot. Egy összeszokott csapat akár 15 lövést is leadhat vele percenként.
És a 105 hawkeye - ről van infod hogy muzsikáltak ukrajnában?
 
  • Tetszik
Reactions: kampfi