Kétéltű harckocsik

  • Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.

    Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned.
  • Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.

    Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.

    Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.

  • Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.

    --- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---

    A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!

    Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz

    Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.

    Az új szabályzat teljes szövege itt olvasható el.

  • Az elmúlt évek tapasztalatai alapján, és a kialakult helyzet kapcsán szeretnénk elkerülni a (többek között az ukrán topikban is tapasztalható) információs zajt, amit részben a hazai sajtóorgánumok hozzá nem értő cikkei által okozott visszhang gerjeszt. Mivel kizárható, hogy a hazai sajtó, vagy mainstream szakértők többletinformációval rendelkezzenek a fórumhoz képest a Wagner katonai magánvállalat oroszországi műveletével kapcsolatban, így kiegészítő szabály lép érvénybe a topik színvonalának megőrzése, javítása érdekében:

    • a magyar orgánumok, közösségi média oldalak, egyéb felületek hírei és elemzései (beleértve az utóbbi időkben elhíresült szakértőket is) nem támogatottak, kérjük kerülésüket.
    • a külföldi fősodratú elemzések, hírek közül az új információt nem hordozók szintén kerülendők

    Ezen tartalmak az oldal tulajdonosának és moderátorainak belátása szerint egyéb szabálysértés hiányában is törölhetők, a törlés minden esetben (az erőforrások megőrzése érdekében) külön indoklás nélkül történik.

    Preferáltak az elsődleges és másodlagos források, pl. a résztvevő felekhez köthető Telegram chat-ek, illetve az ezeket közvetlenül szemléző szakmai felületek, felhasználók.

tong djagbu

Well-Known Member
2019. november 9.
2 942
19 451
113
Mivel a magyar haderő fejlesztési irányai topikban szóba került a PT-76 úszó harckocsi, gondoltam csinálok egy önálló topikot a harckocsik eme sajátos kategóriájának. Jöhetnek a II.VH előtti, alatti és utáni úszó harckocsik.

A két keceli PT-76-os
IMG-20210320-082339.jpg

IMG-20210320-082323.jpg
 

Negan

Well-Known Member
2019. november 30.
17 775
30 546
113
Az előd,a T40
t40_2.jpgE332512C-BF10-4321-9F2B-9B0F05697A4CLarge.jpg

Kinai,növelt változat,a Type63
images

Maga idején egész jol bevált,fejlesztett 105milis lövegű változata ma is a kinai TGY használatában van.
images

Érdekesség,de a BMP-3 eredetileg a PT76 váltótipusának indult.
 

tong djagbu

Well-Known Member
2019. november 9.
2 942
19 451
113
Az előd,a T40
t40_2.jpgE332512C-BF10-4321-9F2B-9B0F05697A4CLarge.jpg

Kinai,növelt változat,a Type63
images

Maga idején egész jol bevált,fejlesztett 105milis lövegű változata ma is a kinai TGY használatában van.
images

Érdekesség,de a BMP-3 eredetileg a PT76 váltótipusának indult.
Igen, az én nagy kedvencem az Object 685

16,5 t
400 LE motor
1x100 mm 2A48 löveg, lövegstabilizátorral, lézertávmérővel és automata töltővel, 40 darab lőszerrel
1x7,62 mm gpu 2000 lőszerrel
Strela-2 MANPAD

A páncélzat szemből védelmet nyújtott volna a 23 mm-es gépágyúktól
1975
Object-685.jpg

object-685-jjj.jpg

object-685-sz-hk.png
 

Pogány

Well-Known Member
2018. április 26.
20 027
66 478
113
Igen, az én nagy kedvencem az Object 685

16,5 t
400 LE motor
1x100 mm 2A48 löveg, lövegstabilizátorral, lézertávmérővel és automata töltővel, 40 darab lőszerrel
1x7,62 mm gpu 2000 lőszerrel
Strela-2 MANPAD

A páncélzat szemből védelmet nyújtott volna a 23 mm-es gépágyúktól
1975
Object-685.jpg

object-685-jjj.jpg

object-685-sz-hk.png
Ennek a gondolata mentén született meg a 2S25 Sprut SD. Aztán azon tovább egyéb eszközök. Pl 2S24 Lotos mortar system.
2s42_lotos.jpg
 

Negan

Well-Known Member
2019. november 30.
17 775
30 546
113
Ennek a gondolata mentén született meg a 2S25 Sprut SD. Aztán azon tovább egyéb eszközök. Pl 2S24 Lotos mortar system.
2s42_lotos.jpg
Nem.Az aknavetőlöveg csak az alvázat hasznositja,de nem ugyanabban a feladatkörben.
 

Negan

Well-Known Member
2019. november 30.
17 775
30 546
113
Ez teljesen egyértelmű, ugyanakkor képes közvetlen tűz leadására is. Nem kevertem össze a kettőt. Ne már... :D :D :D
Sprut SD az folytatása a felderitő-úszó könnyű hk-knak,de a Lotos egy tűztámogató eszköz.
Ami azt illeti,én ilyen Lotos tipusú aknavetőlövegekkel oldanám meg a zl tüzérséget,és nem a Hirti robotizált,de hagyományos aknavetőjével.
 

Pogány

Well-Known Member
2018. április 26.
20 027
66 478
113
  • Tetszik
Reactions: tong djagbu

tong djagbu

Well-Known Member
2019. november 9.
2 942
19 451
113
T-40 úszóharckocsi

A T-40-est a T-37 felváltására szánták, mert annak számtalan hibája 1938-ra már fájdalmasan nyilvánvalóvá vált. A fejlesztés felgyorsítása érdekében a típus kialakításánál annyi autóalkatrészt használtak fel amennyit csak lehetett. Az úszóképességet biztosító légtartályokat a tank hátsó részén helyezték el. A T-40-est nagyon vékony páncélzattal látták el(8-14mm), éppen ezért már az 1939-es téli háborúban is gyalázatosan szerepelt. Az 1941-es német támadás után a könnyű harckocsit rövid ideig a páncélos egységeknél felderítési feladatokra vették igénybe. Összesen körülbelül 225 darab T-40 úszó harckocsi készült.

Személyzet: 2 fő
Tömeg: 5,9 tonna
hatótáv: 360 km
páncélzat: 8-14 mm
fegyverzet: egy 12,7 mm-es nehézgéppuska
motor: 70 LE GAZ-202 benzinmotor
Sebesség úton: 44 km/h

T-40-1-045-Patriot-Museum-Kubinka-38421791881.jpg


T-40 úszó harckocsi, Ukrajna 1941
T-40-light-amphibious-tank-Ukraine-1941.jpg


Elhagyott BT könnyű és T-40 úszó harckocsi
T-40-amphibious-light-tank-and-BT-tank.jpg


T-40-pt.jpg


T-40-soviet-amphibious-tank.jpg
 

tong djagbu

Well-Known Member
2019. november 9.
2 942
19 451
113
PT-76 kétéltű harckocsik az 1971-es indiai-pakisztáni háborúban

Az indiai katonaság 1971 őszére aktívan segítette a kelet-pakisztáni(Bengália) Mukti Bahini felkelést, amely Nyugat-Pakisztán március elején történt brutális fellépése után robbant ki. Indira Gandhi kormánya teljes körű háború kitörésére számított - és szüksége volt arra, hogy páncélozott támogatást nyújtson katonáinak annak ellenére, hogy a Gangesz-delta folyói akadályozták az útját.

800px-Bangladesh-1971-Liberation.jpg


Ennek eredményeként az indiai hadsereg két PT-76-os ezredét a térségbe koncentrálta - a 45. lovasezredet és a 69. páncélos ezredet, valamint két önálló századot, az 1.-t és az 5.-et. Szemben velük öt pakisztáni harckocsi század , összesen 66 M-24 Chaffee harckocsikval, és három PT-76 szakasz, amelyek közül néhányat Indiától zsákmányoltak az 1965-ös háború során.

PT-76-india.jpg

Mielőtt az ellenségeskedés hivatalosan megkezdődött volna, az indiai hadsereg november 21-én átlépett a határon a 14. pandzsábi zászlóalj 800 emberével, Garibpur falu közelében, hogy biztosítson egy kulcsfontosságú autóutat, amely Jessore városa felé vezet. A gyalogságot a 45. lovas ezred C századának tizennégy PT-76 úszó harckocsija támogatta.

A pakisztáni hadsereg tudatában volt az indiai jelenlétnek, és másnap kora reggel egy 2000 fős dandárral, M-24 tucatjainak támogatásával, ellentámadásba lendült. Az M-24 egy amerikai, második világháborús könnyű harckocsi volt, amely 75 milliméteres fegyverrel volt felfegyverezve és vékony páncélzattal védve, amelynek vastagsága nem haladta meg a 38 millimétert.
Ez alkalommal a PT-76 egy hasonló harcértékű páncélos ellenféllel találta magát szemben. Azonban az erőviszonyok a pakisztániaknak kedveztek, nagyjából három az egy arányban meghaladták az indiai erőket.
Azonban meglepetés ereje nagy szerepet játszik a hadviselésben, ugyanis az indiai csapatok számítottak a támadásra, lesállásokat készítettek járműveiknek és HSN lövegeiknek. Amikor a pakisztáni tankok a sűrű, kora reggeli ködben feltűntek, az indiai páncélosok teljes készültségben várták őket Narang őrnagy parancsnoksága alatt.
A közeledő M-24-esek csak 30-50 méteres távolságokon váltak láthatóvá. A PT-76-osok tüzet nyitottak, és 10 Chaffee-t pusztítottak el egy intenzív 30 perces tűzharc során. A pakisztáni tankok azért küzdöttek, hogy észrevegyék ellenfeleiket a ködben. Narang személyesen megsemmisített két harckocsit, mielőtt egy géppuska lövés megölte. Az indiai páncélosok később megállították az M-24-es egységek második támadását is. Mire a köd délutánra felszállt, az indiai század 14 Chaffee-t számolt meg, amelyeket vagy megsemmisítettek vagy elhagytak, hat kétéltű harckocsijának elvesztése mellett. A kísérő gyalogság HSN fegyverei további veszteségeket okoztak és visszaverték a pakisztáni erőket.
Pakisztáni F-86 Sabre sugárhajtású vadászgépek érkeztek a csatatérre, hogy légi támogatást nyújtsanak. De az indiai Gnat vadászgépek elfogták a Sabre-kat, és aznap délután a pakisztáni repülőgépek közül kettőt lelőttek és egy harmadikat megrongálták.
A túlerőben lévő ellenséges erők elleni győzelem Garibpurban fokozta az indiai morált, mielőtt a háború még hivatalosan is bejelentésre került volna. A nyílt ellenségeskedések egy kevéssé sikeres pakisztáni megelõzõ csapások után, 1971. december 3-án kezdődtek. A Kelet-Pakisztánt körülvevő indiai hadsereg betört az országrészbe, a bennszülött Mukti Bahini gerillák segítségével.

PT-76-ltal-kil-tt-paki-M-24-est-viszg-lnak-indiai-tisztek-1971.jpg


A kelet-pakisztáni hadsereg védelmi rendszere a megerősített város hálózatán alapult, amelyeket nagy folyók választottak el egymástól, amelyek hatalmas akadályokat jelentettek az indiai harckocsik és nehézfegyverek előtt. Mindazonáltal India Blitzkrieg-stílusú gyors előrehaladási hadjáratot szándékozott folytatni a pakisztáni védelmi csomópontok elvágása és körülvétele érdekében,az indiai hadvezetés a Mi-4 szállítóhelikopterekre és a PT-76 harckocsikra támaszkodva kívánta a csapatok átszállítását megoldani a hatalmas folyókon.

PT-76-indo-pak.jpg


India azonban nem minden esetben volt bizonyult eredményesnek a PT-76 kétéltű képességeinek felhasználására. Az 5. század harckocsijai többször is mocsarakba merültek és lemaradtak a gyalogságtól. Amikor december 12-én megpróbálták átgázolni a Meghna folyón, a harckocsik hajótestének tömítései szivárogtak, és inkább szárazföldi menet megtételérere kényszerítették őket.

Ezenkívül a gyengén páncélozott járművek még a sikeres támadások során is veszteségeket szenvedtek a pakisztáni 106 milliméteres hátrasiklás nélküli lövegektől.

Másutt a kétéltű tankok megmutatták értéküket. Amikor az indiai csapatok előrenyomulását Gobindganjnál egy harckocsikkal és tüzérséggel megerősített pakisztáni zászlóalj késleltette, a 63. zászlóalj 55 kilométernyi folyókkal átszegdelt, mocsaras terepen hajtott végre átkaroló manővert. A PT-76-osok tetején 12 fős nepáli Gurkha-csapatok biztosították a harckocsideszantot, akik ívelt kukri késekkel felszerelve híresek voltak közelharci képességeikről. A kombinált harckocsizó és gyalogos csapat nemcsak meglepetésszerű támadásban bevette a várost, de kilőtt egy Chaffee könnyű harckocsit és legázolt egy 105 milliméteres tarackos üteget, valamint egy kikülönített PT-76-os század is felállított egy útzárat az ellenség vonalai mögött, és elfogta a menekülő védőket.
PT-76-2-1971-indo-paki-h-bor.jpg


Korábban, december 4-én az 1. század harckocsijai Mian Bazar városából egy makacsul ellenálló pakisztáni gyalogos századot szoritottak ki, és közben négy járművet veszítettek a HSN lövegek tüze következtében. Öt nappal később ugyanez az egység megrohamozta Chandpur város dokkjait, ismét Gurkhákkal kiegészülve, a művelet közben három pakisztáni ágyúnaszáddal találkoztak a Meghna folyón, amelyekkel megütköztek. A harckocsik ádáz tűzharcban elsüllyesztették mindhárom hajót, és a fedélzeten lévő 540 katona és legénység közül 180 túlélőt mentettek ki. Két nappal később az úszó harckocsik egy újabb ágyúnaszáddal keveredtek csetepatéba, és 54 darab 76 milliméteres lövedéket lőttek ki rá, amíg a hajót partra nem futtatta legénysége. Ezután a kétéltű harckocsik megkezdték a gyalogosok és a felszerelések oda-vissza szállítását a hatalmas folyón, bár motorjaik időnként túlmelegedtek a víz közepén, és civil hajók vontatását igényelték.

A pakisztáni páncélos erőknek december 9-én alkalma nyilt bosszút állni a 45. lovasság A századán, amikor azok Kushtia városához közeledtek. Sher Ur Rahman őrnagy lesállásba felállította két M-24-es szakaszát és egy támogató gyalogos századot, egy út felé nézve, a nyílt területtel körülvett emelt töltésen. A 22. Rajput gyalogos zászlóaljat kísérő hat indiai PT-76 előrenyomult a nyílt ölési zónába. A pakisztáni ágyúk elszabadították a poklot, felrobbantva az egyik indiai harckocsit az első sortűzben. A PT-76-ok közül négyen megállták a helyüket, és harcképtelenné tettek egy M-24-est, mielőtt egymás után megsemmisültek, míg a vezető harckocsi legnagyobb sebességgel hátrált, pánikot okozva a kísérő gyalogságban. Két napba telt, mire az indiai hadsereg újabb támadást szervezett Kushtia elfoglalására - csak hogy kiderüljön, védői már csendesen elhagyták azt.

A 45. lovasság hamarosan újabb műveletben vett részt, úszva le a Bhairab folyón, hogy elfoglalja a kompot Syamganjnál, ami 3700 fős menekülő csapat elfogását eredményezte. A harckocsizók ismét megnedvesítették a hajótestet, amikor egy század december 14-én éjjelén átkelve a Madhmuti folyón, a tetején gyalogos deszanttal foglalta el a Kumarkhali kompot, és közben további 393 foglyot ejtett.

Két nappal később a pakisztáni erők parancsnoka Kelet-Pakisztánban feladta Dakka városát, ami az új Banglades állam létrehozásához vezetett. Az indiai hadsereg megdöbbentő gyorsasággal haladt előre a Gangesz-delta folyója felett, amely a PT-76-os ügyes alkalmazása révén történhetett meg.

A gyengén páncélozott harckocsik súlyos veszteségeket szenvedtek - egy forrás szerint 30 megsemmisült vagy megrongálódott -, és nem mindig bizonyultak megbízhatónak. Az indiai kétéltű harckocsik azonban agresszívan átkarolták az ellenséges pozíciókat, a visszavonuló csapatait elvágták és a gyalogságukkal szoros együttműködésben lenyűgöző eredményeket hoztak ki vékony páncélzatú felszerelésükből.
PT-76-indiai-hk-kelet-beng-li-ban-1974.jpg
 

Pogány

Well-Known Member
2018. április 26.
20 027
66 478
113
PT-76 kétéltű harckocsik az 1971-es indiai-pakisztáni háborúban

Az indiai katonaság 1971 őszére aktívan segítette a kelet-pakisztáni(Bengália) Mukti Bahini felkelést, amely Nyugat-Pakisztán március elején történt brutális fellépése után robbant ki. Indira Gandhi kormánya teljes körű háború kitörésére számított - és szüksége volt arra, hogy páncélozott támogatást nyújtson katonáinak annak ellenére, hogy a Gangesz-delta folyói akadályozták az útját.

800px-Bangladesh-1971-Liberation.jpg


Ennek eredményeként az indiai hadsereg két PT-76-os ezredét a térségbe koncentrálta - a 45. lovasezredet és a 69. páncélos ezredet, valamint két önálló századot, az 1.-t és az 5.-et. Szemben velük öt pakisztáni harckocsi század , összesen 66 M-24 Chaffee harckocsikval, és három PT-76 szakasz, amelyek közül néhányat Indiától zsákmányoltak az 1965-ös háború során.

PT-76-india.jpg

Mielőtt az ellenségeskedés hivatalosan megkezdődött volna, az indiai hadsereg november 21-én átlépett a határon a 14. pandzsábi zászlóalj 800 emberével, Garibpur falu közelében, hogy biztosítson egy kulcsfontosságú autóutat, amely Jessore városa felé vezet. A gyalogságot a 45. lovas ezred C századának tizennégy PT-76 úszó harckocsija támogatta.

A pakisztáni hadsereg tudatában volt az indiai jelenlétnek, és másnap kora reggel egy 2000 fős dandárral, M-24 tucatjainak támogatásával, ellentámadásba lendült. Az M-24 egy amerikai, második világháborús könnyű harckocsi volt, amely 75 milliméteres fegyverrel volt felfegyverezve és vékony páncélzattal védve, amelynek vastagsága nem haladta meg a 38 millimétert.
Ez alkalommal a PT-76 egy hasonló harcértékű páncélos ellenféllel találta magát szemben. Azonban az erőviszonyok a pakisztániaknak kedveztek, nagyjából három az egy arányban meghaladták az indiai erőket.
Azonban meglepetés ereje nagy szerepet játszik a hadviselésben, ugyanis az indiai csapatok számítottak a támadásra, lesállásokat készítettek járműveiknek és HSN lövegeiknek. Amikor a pakisztáni tankok a sűrű, kora reggeli ködben feltűntek, az indiai páncélosok teljes készültségben várták őket Narang őrnagy parancsnoksága alatt.
A közeledő M-24-esek csak 30-50 méteres távolságokon váltak láthatóvá. A PT-76-osok tüzet nyitottak, és 10 Chaffee-t pusztítottak el egy intenzív 30 perces tűzharc során. A pakisztáni tankok azért küzdöttek, hogy észrevegyék ellenfeleiket a ködben. Narang személyesen megsemmisített két harckocsit, mielőtt egy géppuska lövés megölte. Az indiai páncélosok később megállították az M-24-es egységek második támadását is. Mire a köd délutánra felszállt, az indiai század 14 Chaffee-t számolt meg, amelyeket vagy megsemmisítettek vagy elhagytak, hat kétéltű harckocsijának elvesztése mellett. A kísérő gyalogság HSN fegyverei további veszteségeket okoztak és visszaverték a pakisztáni erőket.
Pakisztáni F-86 Sabre sugárhajtású vadászgépek érkeztek a csatatérre, hogy légi támogatást nyújtsanak. De az indiai Gnat vadászgépek elfogták a Sabre-kat, és aznap délután a pakisztáni repülőgépek közül kettőt lelőttek és egy harmadikat megrongálták.
A túlerőben lévő ellenséges erők elleni győzelem Garibpurban fokozta az indiai morált, mielőtt a háború még hivatalosan is bejelentésre került volna. A nyílt ellenségeskedések egy kevéssé sikeres pakisztáni megelõzõ csapások után, 1971. december 3-án kezdődtek. A Kelet-Pakisztánt körülvevő indiai hadsereg betört az országrészbe, a bennszülött Mukti Bahini gerillák segítségével.

PT-76-ltal-kil-tt-paki-M-24-est-viszg-lnak-indiai-tisztek-1971.jpg


A kelet-pakisztáni hadsereg védelmi rendszere a megerősített város hálózatán alapult, amelyeket nagy folyók választottak el egymástól, amelyek hatalmas akadályokat jelentettek az indiai harckocsik és nehézfegyverek előtt. Mindazonáltal India Blitzkrieg-stílusú gyors előrehaladási hadjáratot szándékozott folytatni a pakisztáni védelmi csomópontok elvágása és körülvétele érdekében,az indiai hadvezetés a Mi-4 szállítóhelikopterekre és a PT-76 harckocsikra támaszkodva kívánta a csapatok átszállítását megoldani a hatalmas folyókon.

PT-76-indo-pak.jpg


India azonban nem minden esetben volt bizonyult eredményesnek a PT-76 kétéltű képességeinek felhasználására. Az 5. század harckocsijai többször is mocsarakba merültek és lemaradtak a gyalogságtól. Amikor december 12-én megpróbálták átgázolni a Meghna folyón, a harckocsik hajótestének tömítései szivárogtak, és inkább szárazföldi menet megtételérere kényszerítették őket.

Ezenkívül a gyengén páncélozott járművek még a sikeres támadások során is veszteségeket szenvedtek a pakisztáni 106 milliméteres hátrasiklás nélküli lövegektől.

Másutt a kétéltű tankok megmutatták értéküket. Amikor az indiai csapatok előrenyomulását Gobindganjnál egy harckocsikkal és tüzérséggel megerősített pakisztáni zászlóalj késleltette, a 63. zászlóalj 55 kilométernyi folyókkal átszegdelt, mocsaras terepen hajtott végre átkaroló manővert. A PT-76-osok tetején 12 fős nepáli Gurkha-csapatok biztosították a harckocsideszantot, akik ívelt kukri késekkel felszerelve híresek voltak közelharci képességeikről. A kombinált harckocsizó és gyalogos csapat nemcsak meglepetésszerű támadásban bevette a várost, de kilőtt egy Chaffee könnyű harckocsit és legázolt egy 105 milliméteres tarackos üteget, valamint egy kikülönített PT-76-os század is felállított egy útzárat az ellenség vonalai mögött, és elfogta a menekülő védőket.
PT-76-2-1971-indo-paki-h-bor.jpg


Korábban, december 4-én az 1. század harckocsijai Mian Bazar városából egy makacsul ellenálló pakisztáni gyalogos századot szoritottak ki, és közben négy járművet veszítettek a HSN lövegek tüze következtében. Öt nappal később ugyanez az egység megrohamozta Chandpur város dokkjait, ismét Gurkhákkal kiegészülve, a művelet közben három pakisztáni ágyúnaszáddal találkoztak a Meghna folyón, amelyekkel megütköztek. A harckocsik ádáz tűzharcban elsüllyesztették mindhárom hajót, és a fedélzeten lévő 540 katona és legénység közül 180 túlélőt mentettek ki. Két nappal később az úszó harckocsik egy újabb ágyúnaszáddal keveredtek csetepatéba, és 54 darab 76 milliméteres lövedéket lőttek ki rá, amíg a hajót partra nem futtatta legénysége. Ezután a kétéltű harckocsik megkezdték a gyalogosok és a felszerelések oda-vissza szállítását a hatalmas folyón, bár motorjaik időnként túlmelegedtek a víz közepén, és civil hajók vontatását igényelték.

A pakisztáni páncélos erőknek december 9-én alkalma nyilt bosszút állni a 45. lovasság A századán, amikor azok Kushtia városához közeledtek. Sher Ur Rahman őrnagy lesállásba felállította két M-24-es szakaszát és egy támogató gyalogos századot, egy út felé nézve, a nyílt területtel körülvett emelt töltésen. A 22. Rajput gyalogos zászlóaljat kísérő hat indiai PT-76 előrenyomult a nyílt ölési zónába. A pakisztáni ágyúk elszabadították a poklot, felrobbantva az egyik indiai harckocsit az első sortűzben. A PT-76-ok közül négyen megállták a helyüket, és harcképtelenné tettek egy M-24-est, mielőtt egymás után megsemmisültek, míg a vezető harckocsi legnagyobb sebességgel hátrált, pánikot okozva a kísérő gyalogságban. Két napba telt, mire az indiai hadsereg újabb támadást szervezett Kushtia elfoglalására - csak hogy kiderüljön, védői már csendesen elhagyták azt.

A 45. lovasság hamarosan újabb műveletben vett részt, úszva le a Bhairab folyón, hogy elfoglalja a kompot Syamganjnál, ami 3700 fős menekülő csapat elfogását eredményezte. A harckocsizók ismét megnedvesítették a hajótestet, amikor egy század december 14-én éjjelén átkelve a Madhmuti folyón, a tetején gyalogos deszanttal foglalta el a Kumarkhali kompot, és közben további 393 foglyot ejtett.

Két nappal később a pakisztáni erők parancsnoka Kelet-Pakisztánban feladta Dakka városát, ami az új Banglades állam létrehozásához vezetett. Az indiai hadsereg megdöbbentő gyorsasággal haladt előre a Gangesz-delta folyója felett, amely a PT-76-os ügyes alkalmazása révén történhetett meg.

A gyengén páncélozott harckocsik súlyos veszteségeket szenvedtek - egy forrás szerint 30 megsemmisült vagy megrongálódott -, és nem mindig bizonyultak megbízhatónak. Az indiai kétéltű harckocsik azonban agresszívan átkarolták az ellenséges pozíciókat, a visszavonuló csapatait elvágták és a gyalogságukkal szoros együttműködésben lenyűgöző eredményeket hoztak ki vékony páncélzatú felszerelésükből.
PT-76-indiai-hk-kelet-beng-li-ban-1974.jpg
Nem bánnám, ha lenne valamink, ami használható fegyverzettel is el van látva. Vannak benne lehetőségek. :)
 
  • Tetszik
Reactions: Kim Philby

tong djagbu

Well-Known Member
2019. november 9.
2 942
19 451
113
PT-76 harckocsik az arab-izraeli háborúkban(I.)



A kétéltű harckocsik alkalmazásának fontos hadszíntere volt a Közel-Kelet. Egyiptom 1966-ban kapta meg az első 50 PT-76 harckocsit és számos BTR-50P és OT-62 páncélos szállítójárművet. Az 1967-es „hatnapos” háború kezdetére Egyiptomnak 28 ilyen harckocsija volt a Sínai-félszigeten, és szinte mindegyik az izraeliek zsákmánya lett. Az izraeli védelmi erők a későbbiekben, mintegy két tucatnyi zsákmányolt kétéltű harckocsit láttak el amerikai gyártmányú motorokkal és géppuskákkal. 1969. június 18-án parancsot adtak ki a 88-as egység létrehozására. A Dov Lavan(„jegesmedve”) egység PT-76 harckocsikkal és BTR-50 páncélozott szállítójárművekkel lett felszerelve. Az egységet természetesen a kétéltű műveletek figyelembe vételével hozták létre-rajtaütések, hidfőállások foglalása céljából. Az „Anyagháború” vége felé egy kétéltű akciót terveztek a Timsakh-tavon, az úgynevezett Trize műveletet. 1970. május 25-26 éjjelén hat PT-76 harckocsiból és hét BTR-50 páncélozott járműből álló különítmény a tó nyugati partján fekvő félszigeten kellett partra szállnia és megtámadni az ott található egyiptomi támaszpontot. Már a vízbe lépés szakaszában három harckocsi elakadt, az egyiptomiak észlelték az izraeli tevékenységet ezért a műveletet félbeszakították. 1971-ben az egységet tartalék zászlóaljjá szervezték át, kezdetben hat harckocsival és tizenöt páncélos járművel és körülbelül 280 katonával. 1973-ban további 19 kétéltű harckocsi került a 88-asok állományába. A zászlóalj parancsnokává Josef Judovicsot nevezték ki. A 70-es évek elején legalább két kétéltű hadműveletet dolgoztak ki a zászlóalj részvételével- egyet a Szuezi-öbölben, egyet pedig a Nagy-Sós-tavon keresztül. Ez utóbbi egy nagy pártraszállási hadművelet része volt a Szuezi-csatorna nyugati partján, a „jegesmedvék”-nek hat órával a főerők partra szállása előtt kellett volna átkelniük a tavon.

A 1970-es évek elején Egyiptom 200 darab további PT-76 úszó harckocsit és 750 darab BTR-50P/OT-62 lövészpáncélost szerzett be a keleti blokk államaitól. Az egyiptomi hadvezetés fontos szerepet szánt a kétéltű páncélosoknak a szuezi csatornán való átkelés során.

Október elejére Egyiptom 101 darab, míg Szíria 90 darab PT-76 úszó harckocsit összpontosított a hadműveleti zónában. Ezenkívül Iraknak 20 PT-76-os harckocsija volt, amelyek talán teljes számban vagy egy részük Szíriában harcolt az iraki expedíciós erők részeként. A PT-76 harckocsi valójában szerény szerepet töltött be 90 000 egyiptomi katona és közel 1000 harckocsi átkelésében a csatorna túlsó partjára. Heves egyiptomi tüzérségi zárótüzet követően 1973. október 6-án 14 órakor a 130. önálló gépesített dandár 20 PT-76-osa átúszta a Nagy Keserű-tavat, ezer főnyi BTR-50 páncélosokon szállított gyalogság kíséretében. Az izraeli hadsereg nem rendelkezett erődítményekkel vagy homoksáncokkal a tó túlsó partján, ezért az egyiptomi gyalogosok 14:40-ig ellenállás nélkül átjutottak és megkezdték a közeli aknamezők megtisztítását. Két órával később a gyalogosok elhárították az izraeli páncélosok ellentámadását, a Sagger páncéltörő rakéták segítségével két harckocsit és három páncélozott járművet tettek harcképtelenné. A gépesített dandár rajtaütéseket hajtott végre az izraeli Bir El Thamada légibázison és a közeli radarállomásokon.

A dandár 603. zászlóalja ez után levált, hogy elfoglalja és megtartsa Putzer erődöt, október 9-én elfoglalta az elhagyatott állást, és az ismételt ellentámadások ellenére a háború végéig tartotta. Eközben a 602. zászlóalj kelet felé gurult, ahol szerencsétlenségére, késő este a tüzérségi úton egy izraeli harckocsi zászlóalj 35 M-60 Patton harckocsijába ütközött.(A harckocsi-zászlóalj az izraeli „Mendler” páncélos hadosztály két, a Bar-Lev vonalban harcoló izraeli csapatok megerősítésére vonuló páncélos dandárának egyikéhez tartozott) Ez az éjszakai harc nem sikerült jól a 602.zászlóalj 10 PT-76-osának. Az izraeli tankok elpusztították a zászlóaljat, és a túlélőket arra kényszerítették, hogy visszavonuljanak az egyiptomi vonalakhoz.

PT-76-egyiptomi-disszeml-n.jpg

Egyiptomi PT-76 úszó harckocsik egy diszszemlén
PT-76-syrian.jpg

Zsákmányolt egyiptomi PT-76 a hatnapos háborúban
PT-76-IDF-daruz-s.jpg

Zsákmányolt egyiptomi PT-76 harckocsik vasúti rakodása, El Arish 1967

PT-76-ta-railroad-fm-1.jpg

További zsákmány 1967-ből, Tel-Aviv vasútállomás

PT76-ID-parade-jerusalem-1968-hrv-1.jpg

IDF PT-76 harckocsijai az 1968-as jeruzsálemi katonai parádén

pt76-IDF-during-amphibious-exercices-1973.jpg

IDF PT-76 harckocsija a vízen

pt76-Captured-equipment-in-Israeli-use-PT-76-tanks-BTR-50-APCs-and-ZIL-trucks-on-a-landing-craft-d.jpg

Izraeli páncélosok egy partra szállító hajón
pt76-IDF-4.jpg
 

tong djagbu

Well-Known Member
2019. november 9.
2 942
19 451
113
PT-76 harckocsik az arab-izraeli háborúkban(II.)

A PT-76 és a Szuezi-csatorna története azonban ezzel még nem ért véget. A háború kilencedik napján, október 15-én reggel, 18 dandárral (közülük 9 páncélos), hatalmas légi támogatással rendelkező izraeli erők ellentámadást indítottak a Sínai Fronton, és ezzel a fő csapást a 2. egyiptomi hadseregre mérték. Heves csaták alakultak ki a földön és a levegőben. Amikor kiderült, hogy a frontális támadások sikertelenek, az izraeli parancsnokság átirányította fő erőit, hogy legyőzze a 2. egyiptomi hadsereg jobbszárnyi alakulatait, és elérje a Suez-csatornát a Bolsoj Gorkij-tótól északra. A csata egész nap tartott, de egyik fél sem ért el döntő sikert. Az izraelieknek csak a 2. hadsereg jobb szárnyát biztosító 16. gyalogos hadosztályának védelmi körletében és a Hamsa mezőgazdasági állomás területén sikerült a tóhoz eljutniuk.

Ariel Sharon, a 143. tartalék harckocsi hadosztály parancsnoka fordulópontot hozott az ellenségeskedés során. Javaslatára október 16-án éjjel Gonen ezredes 11. tartalék harckocsi-dandárjának hét PT-76 kétéltű és nyolc BTR-50P páncéloson szállított gyalogsággal rendelkező izraeli különítménye átkelt Bolsoj Gorkij északi részén. A tó a nyugati partján hídfőállást foglalt el Abu Sultan állomás területén. E különítmény sikeres tevékenységét azzal magyarázzák, hogy az egyiptomi parancsnokság nem engedte az izraeli csapatok átjutni a tóhoz, és nem osztott erőket és eszközöket a nyugati part védelmére. Az egyiptomi parancsnokság még akkor is, ha információkat kapott egy izraeli különítmény átkeléséről, nem tulajdonított ennek semmilyen jelentőséget, és nem tett erőteljes intézkedéseket annak megsemmisítésére. A következő két napban az izraeli csapatok megtámadták a 2. egyiptomi hadsereg jobbszárnyú egységeit, és a csatornáig nyomták őket. Október 18-án éjjel Sharon további 90 harckocsit csoportosított a hídfőbe az önjáró kompokon. Az izraeli erők október 18-a éjjeléig a hídfőt 6 km-re szélességűre és 5 km mélységűre terjesztették ki. Az egyiptomiak megkésett kísérletei az ellenség legyőzésére sikertelenek voltak. Október 19-én éjjel az izraeli műszakiak két hidat építettek, amelyeken át akár 200 harckocsi is átment a tó nyugati partjára.
Október 19-én reggel a hídfőnél lévő csapatok döntő offenzívát indítottak. Jellemzője volt a harckocsik széles körű használata kis csoportokban (motorizált gyalogsággal és ATGM-mel rendelkező csapatok támogatták a páncélosokat). Széles fronton működve gyenge pontokat találtak az egyiptomi csapatok védelmében, és áttörtek a hátsó vonalakra. A PT-76 könnyű harckocsik nagy sebességgel az egyiptomi légvédelmi rakétarendszerek és a radarok állásait támadták, és ezeket megsemmisítve hozzájárultak az izraeli légierő sikeres működéséhez. Október 20.-án estére az izraeli védelmi erők három páncélos és két gépesített dandárja állt a hídfőn, amelyek október 21-i nap végére a hídfőt 30 km és 20 km mélységig kiterjesztették, és folytatták a támadó műveleteiket.

A Sínai-félszigeten zajló ellenségeskedések során a döntő fordulópont az Ariel Sharon által kiötlött művelettel kezdődött, amelynek során szovjet gyártmányú kétéltű harckocsikat és páncélos járműveket használták első lépcsőben a csatorna nyugati partján egy hidfőállás kialakításához.

A háború kitörésével a személyzetet légi szállítással juttatták el Sharm-el-Sheikbe, ahonnan a zászlóalj et-Tourba diszlokált, ahol egy héten keresztül tétlenül szemlélték a harcokat. Október 14-én a zászlóaljat áthelyezték a fő csapásirányba, de csak 17-én hajnalra érkezett meg az egység a Nagy-Sós-tó partján fekvő Lakekan megerősített támaszpontjára. A zászlóalj Sharon 143. hadosztályának részeként a 14. „Reshev” páncélos dandárral és a 243. „Matt” ejtőernyős dandárral közösen tartóztatta fel az egyiptomi 7. gyaloghadosztály 25. páncélos dandárját, amely északi irányban kísérelt meg támadást a tópart mentén. A harcokban a „jegesmedvék” is részt vettek, 18-án a „kínai farm” ellen vetették be őket, kiderült hogy az egyiptomiak már kiürítették azt. Október 19-én a zászlóalj a 14. páncélos dandárhoz csatlakozva a pontonhídon átkelt Afrikába, és részt vett az egyiptomi állások elleni második támadásban Aorha körzetében. Ebben a csatában a zászlóalj összes páncélozott járműve megsérült, 16 halottat és 27 sebesültet vesztett. Másnap a frissen zsákmányolt járművekkel a zászlóalj részt vett az egyiptomi légvédelmi rendszer felszámolásában. A tűzszünet Iszmailiától délre érte a zászlóaljat.

1974 júniusában feloszlatták az egységet. 1981-ig 65 darab PT-76 úszó harckocsi állt az izraeli haderő szolgálatában.

PT-76-OT-62-sinai-1973-hrv-1.jpg

Megsemmisült PT-76 és BTR-50

PT-76-IDF-ltal-zs-km-nyolt-egyiptomi-PT-76-1973.jpg

Módosított izraeli PT-76 harckocsi a Sínai-félszigeten
PT-76-IDF-tank-charging-into-combat-1973.jpg

Izraeli PT-76
PT-76-IDF-hadih-don.jpg

Úton Afrikában. Izraeli PT-76 hadihídra gördül
PT-76-idf-sinai-1973-mp-1.jpg

Izraeli PT-76 a Sínain
PT-76-IDF-aorha-sarafeum-19731019-brig14-1.jpg

Izraeli PT-76 harckocsi Aorha közelében
 

Pogány

Well-Known Member
2018. április 26.
20 027
66 478
113
PT-76 harckocsik az arab-izraeli háborúkban(I.)



A kétéltű harckocsik alkalmazásának fontos hadszíntere volt a Közel-Kelet. Egyiptom 1966-ban kapta meg az első 50 PT-76 harckocsit és számos BTR-50P és OT-62 páncélos szállítójárművet. Az 1967-es „hatnapos” háború kezdetére Egyiptomnak 28 ilyen harckocsija volt a Sínai-félszigeten, és szinte mindegyik az izraeliek zsákmánya lett. Az izraeli védelmi erők a későbbiekben, mintegy két tucatnyi zsákmányolt kétéltű harckocsit láttak el amerikai gyártmányú motorokkal és géppuskákkal. 1969. június 18-án parancsot adtak ki a 88-as egység létrehozására. A Dov Lavan(„jegesmedve”) egység PT-76 harckocsikkal és BTR-50 páncélozott szállítójárművekkel lett felszerelve. Az egységet természetesen a kétéltű műveletek figyelembe vételével hozták létre-rajtaütések, hidfőállások foglalása céljából. Az „Anyagháború” vége felé egy kétéltű akciót terveztek a Timsakh-tavon, az úgynevezett Trize műveletet. 1970. május 25-26 éjjelén hat PT-76 harckocsiból és hét BTR-50 páncélozott járműből álló különítmény a tó nyugati partján fekvő félszigeten kellett partra szállnia és megtámadni az ott található egyiptomi támaszpontot. Már a vízbe lépés szakaszában három harckocsi elakadt, az egyiptomiak észlelték az izraeli tevékenységet ezért a műveletet félbeszakították. 1971-ben az egységet tartalék zászlóaljjá szervezték át, kezdetben hat harckocsival és tizenöt páncélos járművel és körülbelül 280 katonával. 1973-ban további 19 kétéltű harckocsi került a 88-asok állományába. A zászlóalj parancsnokává Josef Judovicsot nevezték ki. A 70-es évek elején legalább két kétéltű hadműveletet dolgoztak ki a zászlóalj részvételével- egyet a Szuezi-öbölben, egyet pedig a Nagy-Sós-tavon keresztül. Ez utóbbi egy nagy pártraszállási hadművelet része volt a Szuezi-csatorna nyugati partján, a „jegesmedvék”-nek hat órával a főerők partra szállása előtt kellett volna átkelniük a tavon.

A 1970-es évek elején Egyiptom 200 darab további PT-76 úszó harckocsit és 750 darab BTR-50P/OT-62 lövészpáncélost szerzett be a keleti blokk államaitól. Az egyiptomi hadvezetés fontos szerepet szánt a kétéltű páncélosoknak a szuezi csatornán való átkelés során.

Október elejére Egyiptom 101 darab, míg Szíria 90 darab PT-76 úszó harckocsit összpontosított a hadműveleti zónában. Ezenkívül Iraknak 20 PT-76-os harckocsija volt, amelyek talán teljes számban vagy egy részük Szíriában harcolt az iraki expedíciós erők részeként. A PT-76 harckocsi valójában szerény szerepet töltött be 90 000 egyiptomi katona és közel 1000 harckocsi átkelésében a csatorna túlsó partjára. Heves egyiptomi tüzérségi zárótüzet követően 1973. október 6-án 14 órakor a 130. önálló gépesített dandár 20 PT-76-osa átúszta a Nagy Keserű-tavat, ezer főnyi BTR-50 páncélosokon szállított gyalogság kíséretében. Az izraeli hadsereg nem rendelkezett erődítményekkel vagy homoksáncokkal a tó túlsó partján, ezért az egyiptomi gyalogosok 14:40-ig ellenállás nélkül átjutottak és megkezdték a közeli aknamezők megtisztítását. Két órával később a gyalogosok elhárították az izraeli páncélosok ellentámadását, a Sagger páncéltörő rakéták segítségével két harckocsit és három páncélozott járművet tettek harcképtelenné. A gépesített dandár rajtaütéseket hajtott végre az izraeli Bir El Thamada légibázison és a közeli radarállomásokon.

A dandár 603. zászlóalja ez után levált, hogy elfoglalja és megtartsa Putzer erődöt, október 9-én elfoglalta az elhagyatott állást, és az ismételt ellentámadások ellenére a háború végéig tartotta. Eközben a 602. zászlóalj kelet felé gurult, ahol szerencsétlenségére, késő este a tüzérségi úton egy izraeli harckocsi zászlóalj 35 M-60 Patton harckocsijába ütközött.(A harckocsi-zászlóalj az izraeli „Mendler” páncélos hadosztály két, a Bar-Lev vonalban harcoló izraeli csapatok megerősítésére vonuló páncélos dandárának egyikéhez tartozott) Ez az éjszakai harc nem sikerült jól a 602.zászlóalj 10 PT-76-osának. Az izraeli tankok elpusztították a zászlóaljat, és a túlélőket arra kényszerítették, hogy visszavonuljanak az egyiptomi vonalakhoz.

PT-76-egyiptomi-disszeml-n.jpg

Egyiptomi PT-76 úszó harckocsik egy diszszemlén
PT-76-syrian.jpg

Zsákmányolt egyiptomi PT-76 a hatnapos háborúban
PT-76-IDF-daruz-s.jpg

Zsákmányolt egyiptomi PT-76 harckocsik vasúti rakodása, El Arish 1967

PT-76-ta-railroad-fm-1.jpg

További zsákmány 1967-ből, Tel-Aviv vasútállomás

PT76-ID-parade-jerusalem-1968-hrv-1.jpg

IDF PT-76 harckocsijai az 1968-as jeruzsálemi katonai parádén

pt76-IDF-during-amphibious-exercices-1973.jpg

IDF PT-76 harckocsija a vízen

pt76-Captured-equipment-in-Israeli-use-PT-76-tanks-BTR-50-APCs-and-ZIL-trucks-on-a-landing-craft-d.jpg

Izraeli páncélosok egy partra szállító hajón
pt76-IDF-4.jpg
Azért érdekes, hogy ez a típus képviseli több mint fél évszázada ezt a járműfajtát és minden más marginális hozzá képest. A gyenge páncélzat és fegyverzet ellenére elég komoly hadműveleti potenciált jelentett jól bevetve, érdekes, hogy inkább leszerelték váltótípus hiányában is itt nálunk is, máshol is. Persze az új kerekesekben biztos van amivel pótolható.